Koporsó a babakocsiban – papok, szex meg az arabok

Akkor hát védjük meg a keresztény Európát a reá özönlő barbár hordáktól. E szellemben tengetődnek manapság mindennapjaink, és mindez teljesen érthető is. Van mitől. Dzselál Ed-Dun Rúmi például a XIII. században ilyeneket bírt énekelni könnyedén: „Míg a lélek napjának arca fenn ragyog/ A szúfi, mint minden porszem, táncolni fog/ Azt mondják, a sátán műve ez/ E sátán szép. S a léleknek ő a test.” Magunk ekkoriban fogalmazgattuk a Halotti beszédet, amely gyönyörű szöveg, ám mégsem az élet örömeire hívja föl a figyelmet, ugye. De ne pofázzak, mert lesújt rám a TEK, vagy az Isten nyila.

Mindenesetre – legalábbis – minálunk beköszöntőben van az új középkor. Az előrevivő kereszténység jegyében érdekes installációval kampányolnak a fogamzásgátlás ellen az egri minorita templomban ugyanis. Kokárdával feldíszített babakocsiban egy sír található, felette pedig olyan feliratok, mint hogy a fogamzásgátló széles körű használata házastársi hűtlenséghez és az erkölcsi nevelés általános fellazulásához vezet. Meg egyéb cukiságok. Mindenesetre a bűnös vágyaktól és gondolatoktól igyekszik óvni ez a felemelő alkotás, és most állítólag a XXI. században volnánk.

repressing-emotionsNehéz dolog ez a szex, értem én, és nem is tudnak mit kezdeni vele a keresztre feszült Európában. Bár igyekeznek – mint a babakocsis pörformansz mutatja – csomót kötni meglett férfiak farkára, amit tán nem kéne annyira. Ha már a hét főbűn közé bekerült a bujaság valamikor a katakombák korában, papjaink úgy ítélik, hogy az időtálló tiltást most is kiszabják a hívekre. Ettől, ha igazán hisz valaki, s emellett egészséges, garantáltan meghülyül, de legalább meghasonlik és depresszióba esik. Így megy ez.

Egyébként meg a keresztény Európa úgy általában hazudik. Már évezredek óta óvodás meséket duruzsol oldalbordából lett Éváról, meg az első ártatlan emberpárról, de elfelejti elmondani a híveknek Lilithet. Ő Ádám első párja volt, akit Isten – hozzá hasonlóan – a földből teremtett, ám hamarosan veszekedni kezdtek, a nő pedig így szólt a férfihoz: “nem akarok alattad lenni”. A férfi azt mondta: “nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj, én pedig felül”. A nő így válaszolt: “egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk”, és egyikük sem akart engedni.

Ekkor Lilith kimondta Isten különleges nevét: Y(od) – H(é) – V(au) – H(é), és felemelkedett a levegőbe, el a földtől, s mindörökre odahagyta tuskó párját. Viszont Ádám azóta és attól fogva égető tűzzel vágyakozott a sötét hajú, kék szemű bombázó után. Érthető, hogy elfeledni óhajtja a mai misztikum, mert ez maga a szex utáni epekedés. Még hogy fügefalevél. No, mindegy.

LÁNG_Múlt és jelenElvarázsolt agyú egyházi íróktól eredeztethető egyébiránt a meghasonlott állapot. Origenész és Tertullianus arra tanítottak, hogy a papság számára a legmegfelelőbb állapot a szüzesség, mert csak így fordulhatnak teljes szívükkel Isten felé. Ennek hatására a 305-ös elvirai zsinat kötelezővé tette a hispániai magasabb rendű papság számára az önmegtartóztatást, ugyanekkor pedig a zsinatok és a pápák egyre nagyobb nyomatékkal ajánlották, majd követelték a nőtlenséget papjaiktól. Siricius pápa óta pedig törvényekkel kötelezték a püspököket és papokat a cölibátus megtartására. És ma is itt tartunk, sőt, a híveket is riogatják a felszenteltek, amit nem igazán kéne.

Hogy mindezt miért meséltem el? Engemet tényleg nem érdekel a papság nyomora. Akkor viszont, amikor ezerötszáz éves dogmák alapján akarják irányítani híveiket ma, valahogyan fölhorgad bennem a libsibolsi.

Tán nem kéne mesterséges bűntudatot ébreszteni a hívekben, ha egy jót akarnak kefélni. Az elfojtásokból sok baj származhat, ezt egy osztrák zsidó vezette le igen érzékletesen, és a sajátságos állapot meg is látszik mai mindennapjainkon. Tele van puskaporral a levegő. Így tehát a vágytól izzadó homlokú, bűntudatban égő honfitársaink számára ajánlom a következő szerzőket: Abu Dahbal al-Dzsumahi, Ahmad ibn Fadlán, Muhammad ibn Dzsarír at-Tabari, Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturi, és még sokan mások. Nem köll hívni a TEK-et, ők nem terroristák, középkori arab költők csupán. Forgassák őket, megéri. A szabadság levegője árad belőlük.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!