Nem is oly rég itt a szomszédban ékes magyar nyelven írott feliratok fogadták a frissen átvágott vasfüggönyön átáramló honfitársainkat: „Magyar ne lopj!” Ez az alig bővített mondat bemutatta, hogy osztrák testvéreink mily gyorsan ismerték fel nemzetünk lelkének leglényegét, amiről akkoriban még magunk sem tudtunk, máma azonban már evidencia.
Mindez akkor vájt belém, amikor kiderült, hogy a maga lábán imbolygó hercegkisasszony és snájdig párja hatmillió forintért vett képeket egy aukción, és a rögvalóban tapodó más sorsosaink azonmód álltak neki tutulni a kibertérben a beszerzés miatt. Pro és kontra hangzottak el a komment-érvek, a velejét azonban ez mutatja a legjobban: „Ebben az a poén, hogy a tőlünk lopott pénzből urizálnak ezek a mi lábunkon álló senkiházi paraziták!
Így látja a keményen dolgozó kisember, és hogyan is láthatná másképp. Minden bukolikussá csiszolgatott hír mögött ez van. Épp ebben az időben megy a hercehurca a csigatévé körül, hogy akkor most kié a konc. Vajnáé, aki a frissen lopott pénzből akarja a magáénak tudni, vagy Simicskáé, aki régebben újította meg a lóvét, de mára már szabadságharcos Robin Hood lett belőle a népi folklórban.
És ez baj nagyon. A négymillió szegény, és a rabszolgák országa kábultan nézi, ahogy a föntiek gátlás nélkül rakják zsebre a lovettát, és már csak ilyen pár milliókon bírnak kiakadni. Mert ez még értelmezhető, lefordítható zsömlére meg parizerre, az ezermillió az fölfoghatatlan, ennek a többszöröse meg nem is létezik, olyan nincs is talán. Ám a tudat, hogy ezek lopnak, ott van már a zsigerekben nem is két évtizede, de két évszázada legalább.
Ott van Móricz Kiss Jánosában, a GMK-s szaki kezében, a kárpótlások körül, a szőke olajakban, pártszékházakban és pályázatokban. Ez a szemüveg. Illés Zoltán, a hajdani környezetvédő, most, hogy kivette a fejét Orbán seggéből, magyarázza, hogy miért rossz az, ha szemétégetőt akar építeni az ország hulladék-válogató helyett. Egy nagy beruházásból többet lehet lopni, mint sok kicsiből. Ezt mondja, és végül is igaza van. Aki az információkat nem a szórólapokból és az M-es médiából veszi, tudja ezt.
Mint ahogyan tudja a többit is, de a turista mit tehet? Örül neki, hogy elmehet. November tizenhatodikától lehet licitálni majd a magyar anyaföldre. A migráncsos vérzivatarban alig is foglalkozik vele a nép. December huszadikán zárul a kisdedvakítás, amely végén az új hűbéresek birtokba veszik majd a lopott pénzből vásárolt szántókat, réteket, aztán lehet menni hozzájuk napszámba. S miközben a földet túrja a paraszt, szidja az apját, hogy nem állt neki lopni huszonöt éve, így arra ítélte, hogy a tehetségéből boldoguljon, ami meg nem megy ebben az országban. Az rohadtul nem megy itt. Lopni kell. Köpni kell. Köpni kell, pedig nincs is itt a szerelem.
Vélemény, hozzászólás?