A brüsszeli antifa

A Mathias Corvinus Collegium (amit a tudósítások csak fideszes agytrösztnek neveznek, de ezt költői túlzásnak tartjuk) brüsszeli irodája Nemzeti Konzervatív Konferenciát (NATCON) szervezett Brüsszelbe. Első ránézésre is fölvetül több kérdés. Elsőként az, hogy az MCC-nek minek brüsszeli iroda, ha nem a gyalázatos eszmék terjesztése a cél, amit amúgy idehaza zavartalanul megtehetnek. Másodjára, hogy milyen pénzből folyik ez az egész fellazítás, de tudjuk, hogy a miénkből, mi viszont erre felhatalmazást nem adtunk.

Harmadjára az is dilemma lehetne, miért Brüsszelben akarnak konferenciázni, de erre már az elébb választ adtunk, a küldetés a nyári uniós választásoknak való aládolgozás. Ezeknek pedig az a célja, hogy Orbán Viktor bevegye Brüsszel várát, a rozzant aklot, hogy az általa vizionált új világrend eljövetelén dolgozzon. Bár azt szokta hőbörögni, hogy ez már elérkezett, a mostani eseménysorozat azonban azt bizonyítja, nem igazán. Sőt, a világ nem akar kérni ebből az új rendből, és kiderült, hogy tenni is akar ellene. Ami tőle telik.

Nem sikerült megtartani azt a NATCON-t. A fellépők és a közönség úgy keringett Brüsszelben, mint a gólyafos a levegőben, mert a szervezők számára váratlanul büdösek lettek. Még a múlt héten lépett vissza attól, hogy a brancsot befogadja, a Concert Noble, állítólag azért, mert nyomás nehezedett rájuk, hogy szélsőséges szervezeteknek és politikusoknak adnak helyet. Itt először szembesült az itthon százmilliárdokkal kitömött MCC, minek is tartják. Annak, aminek mi is, fasiszta keltetőnek, amit ezek szerint másutt nem néznek szívesen.

Másodjára a Sofitel Hotellel kísérleteztek a szervezők (s ne feledjük, hogy ez a Fidesz csatolmánya, az MCC), hétfőn este azonban ez a hotel is visszamondta a bulit, pedig a brüsszeli antifák már megszervezték a tüntetést a szálloda elé, ami „konferencia” híján elmaradt. Viszont itt került képbe először az, hogy miféle alakok akarnak szónokolni a falak között, és itt lépett be a képbe először a rendőrség, amely szerv gyengéden elmagyarázta a szélsőjobbos figuráknak, hogy nem kívánatosak itt, és azt is, hogy erről nem a szálloda döntött.

Az igazi buli azonban még hátra volt – hogy sorjában haladva kerekké tegyük a sztorit -, mert a buzgó szervezők (MCC) egy bizonyos Calridge-ben találták meg az ezek után ideálisnak tartott helyszínt, ahol neki is láttak kicserélni az eszméiket. Ám mintegy két óra elteltével itt is megjelentek a rendőrök, és lefújták a bulit. Ekkor már ezek a széljobbos mókusok erősen kezdtek hisztizni, ömlött a panasz és az átkozódás a közösségi oldalakon, ahol, mint űzött vadak jelentek meg az úriemberek, és „vacak diktatúrának” nevezték a történteket.

Pedig kaptak rá ésszerű magyarázatot, a rendőrök elmagyarázták nekik, fennáll a veszélye annak, hogy tüntetők okoznak bajt a környéken, azaz „nem tudják biztosítani a szólásszabadságot ezen a rendezvényen”. És ekkor mondta azt a Brexit atyja, tehát az Unió, esküdt ellensége, Nigel Farage, hogy úgy döntött, „diszkréten távozik”, és nem várja meg, amíg a rendőrség megrohamozza a helyszínt. Hogy Orbán mindeközben merre járt – mint meghirdetett felszólaló -, arról információ nincs. Valami függöny mögött lehetett biztosan.

Úgy nagyjából ennyi volt a cirkusz. Egy bizonyos Frank Füredi (MCC, a mi pénzünkből eltartott ingyenélő) szerint a rendőrök technikai okokra hivatkozva, de politikai indíttatásból állították le az eseményt. Ebben ennek az embernek valószínűleg igaza van, és ez az a pont, amikor el kell gondolkoznunk a szólásszabadságon, az ebbe a köntösbe bújtatott fellazító lázításon, és azon, hogy a liberális demokráciának van-e joga ekképpen is megvédeni magát az ordas eszméktől, mert ez volna a leglényegesebb kérdés.

A belga miniszterelnök, Alexander De Croo nem is volt rest, s mivel liberális, fel is mondta az elveinek megfelelő mantrát, miszerint az önkormányzati autonómia demokráciájuk sarokköve, de soha nem írhatja felül a szólás- és gyülekezési szabadságot 1830 óta biztosító alkotmányt. Ezzel pedig kijelölte a bűnöst, bizonyos Emir Kir polgármestert, aki az utolsó helyszínre kiküldte a rendőröket nem is kertelve, így kijelentve azt, mindent meg fog tenni, hogy a rendezvényt betiltsák, ennek formuláját pedig a közbiztonság védelmében találta meg.

Emir Kirt megértjük, hiszen ez az egész konferencia nem szólt volna egyébről, mint arról, hogyan kellene átvenni a hatalmat, és az ilyen Emir Kir-féléket eltakarítani az útból egész Európában, sőt, az egész világon. Itt tehát az a kérdés, a liberalizmus nevében köteles-e eltűrni azt, hogy arról tanácskozzanak a saját kertjében, hogyan zavarják el onnan őt. Ez elég régi dilemma, és ebben van a liberalizmus gyengéje is, és ezért szoktak győzni fölötte a gátlástalan populisták, meg a fasiszták és a nácik. Voltaképp erre megoldás nincsen.

Nem is lesz soha. Mert ezúttal is – mint láttuk – diktatúrát kiáltottak a diktatúrára éhesek, és a jogaikra hivatkoznak, ami jogot aztán hatalomra kerülve két lábbal taposnak aztán, de ekkor szokott késő lenni. Ezért volt fontos ez a cirkusz, és nem azért, amit aztán utána sivalkodtak, és hőbörögnek még ma is, hogy íme, így képzelik ezek a sajtó-, és szólásszabadságot, azaz, az történt, amit sejteni lehetett. A fasiszták vonyításáról részletesen fölösleges beszámolni, ők most az üldözöttek és az áldozatok, és meg is kapták a tápot a belga miniszterelnöktől.

Illetve még a brittől is. Ezért várjuk még, ki áll be a sorba védeni a saját esküdt ellenségeiket. Egyet nem látnak be ugyanis az elefántcsont-tornyukból, azt jelesül, hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent lehet. Nem lehet például szabadon uszító náci propagandagyűlést tartani, így hát sajnálatosan megint azt látjuk, nem tudják kijelenteni, hogy eddig és ne tovább. Emir Kir polgármester megtette, és úton van afelé, hogy közellenség legyen. A széljobbosok pedig az üldözött mártírok, akiknek a lelkét pátyolgatni kell. Nincsen ez így jól.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “A brüsszeli antifa
  1. Kiss Erika szerint:

    Gátlástalan elemekkel ( direkt nem embereket írok ) , valóban tehetelen a többség. Ha az életem, biztonságom, ne adj isten a tulajdonom akarom megvédeni ezektől, mindjárt ők lesznek az áldozatok, én az árulkodó ( ha feljelentem, ráadásul Magyarországon legtöbb esetben úgyis kimosdatják a NER közeli, vagy erős hátszéllel rendelkező szarháziakat)(lásd Spar kinyírása ) , vagy önbíráskodó, ha nem tartom oda szó nélkül a torkom. Erről is Rejtő Jenő jut eszembe, mikor a Piszkos Fred közbelép c. könyvében : ” Pepita Ofélia segítségért kiáltozott valahol… Odarohannak, és látják, hogy a művésznő a szerelőn térdel, és egy lábassal veri a fejét.
    – Segítség! – sikoltotta – egyedül így nem bírom agyonverni! Hozzatok a fűtőktől egy lapátot. ” Nahát ezek ugyanúgy sikoltoznak, mint Petpita Ofélia, csak az vicces, ezek meg undorítóak.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Ezek az ostoba bűnözők úgy próbálják a demokráciát aláásni, hogy ehhez hasonló antidemokratikusnak tűnő cselekedetekre kényszerítik a nyugati demokráciát, és utána ujjal mutogat(ná)nak rá.

    Csak egyvalamit felejtenek el. A demokráciában is vannak szabályok, és aki nem tartja be, az kiírja magát abból, hogy az előjogaival éljen. Brüsszelből is látszik, hogy a varangykirály milyen putrit csinált Magyarországból, és köszönik de ott nem kérnek belőle. Ez van fijjugg, kár a sipítozásért, ezt érdemlitek. Na, milyen a fasz másik végén lenni? Szólássszabadság? Na olyan nektek Brüsszelben nem jár. Ahogy ti is kirekesztettétek itt azokat akiknek nem tetszik, hogy szétlopjátok az országot. :/

    • a negy lovas szerint:

      Már régóta nem hallottam a kommunista eszméknek ezt a zűrzavaros kavalkádját. Egy pszichiáter sokat tudna segíteni.

  3. Yeti szerint:

    Nemzetközi, azaz internacionalista találka volt az.
    Pont mint a komancs társulat is tette a maga idejében.
    Ezek meg azoktól tanulhatták a technikát, nagyrészt be is vált.
    Most éppen egy kis rész jutott nekik, ez van.

    Részemről a szólás szabadsága addig terjedhet ki, ameddig NEM a mások bántalmazására, károsítására, na pláne megsemmisítésére irányul a mondóka. Azon a ponton jogos beverni ama pofát, akár ténylegesen akár jogászkodással.

  4. polyvitaplex szerint:

    Még várom, hogy Schiffer András is megszólaljon a populisták védelmében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum