A brüsszeli antifa

A Mathias Corvinus Collegium (amit a tudósítások csak fideszes agytrösztnek neveznek, de ezt költői túlzásnak tartjuk) brüsszeli irodája Nemzeti Konzervatív Konferenciát (NATCON) szervezett Brüsszelbe. Első ránézésre is fölvetül több kérdés. Elsőként az, hogy az MCC-nek minek brüsszeli iroda, ha nem a gyalázatos eszmék terjesztése a cél, amit amúgy idehaza zavartalanul megtehetnek. Másodjára, hogy milyen pénzből folyik ez az egész fellazítás, de tudjuk, hogy a miénkből, mi viszont erre felhatalmazást nem adtunk.

Harmadjára az is dilemma lehetne, miért Brüsszelben akarnak konferenciázni, de erre már az elébb választ adtunk, a küldetés a nyári uniós választásoknak való aládolgozás. Ezeknek pedig az a célja, hogy Orbán Viktor bevegye Brüsszel várát, a rozzant aklot, hogy az általa vizionált új világrend eljövetelén dolgozzon. Bár azt szokta hőbörögni, hogy ez már elérkezett, a mostani eseménysorozat azonban azt bizonyítja, nem igazán. Sőt, a világ nem akar kérni ebből az új rendből, és kiderült, hogy tenni is akar ellene. Ami tőle telik.

Nem sikerült megtartani azt a NATCON-t. A fellépők és a közönség úgy keringett Brüsszelben, mint a gólyafos a levegőben, mert a szervezők számára váratlanul büdösek lettek. Még a múlt héten lépett vissza attól, hogy a brancsot befogadja, a Concert Noble, állítólag azért, mert nyomás nehezedett rájuk, hogy szélsőséges szervezeteknek és politikusoknak adnak helyet. Itt először szembesült az itthon százmilliárdokkal kitömött MCC, minek is tartják. Annak, aminek mi is, fasiszta keltetőnek, amit ezek szerint másutt nem néznek szívesen.

Másodjára a Sofitel Hotellel kísérleteztek a szervezők (s ne feledjük, hogy ez a Fidesz csatolmánya, az MCC), hétfőn este azonban ez a hotel is visszamondta a bulit, pedig a brüsszeli antifák már megszervezték a tüntetést a szálloda elé, ami „konferencia” híján elmaradt. Viszont itt került képbe először az, hogy miféle alakok akarnak szónokolni a falak között, és itt lépett be a képbe először a rendőrség, amely szerv gyengéden elmagyarázta a szélsőjobbos figuráknak, hogy nem kívánatosak itt, és azt is, hogy erről nem a szálloda döntött.

Az igazi buli azonban még hátra volt – hogy sorjában haladva kerekké tegyük a sztorit -, mert a buzgó szervezők (MCC) egy bizonyos Calridge-ben találták meg az ezek után ideálisnak tartott helyszínt, ahol neki is láttak kicserélni az eszméiket. Ám mintegy két óra elteltével itt is megjelentek a rendőrök, és lefújták a bulit. Ekkor már ezek a széljobbos mókusok erősen kezdtek hisztizni, ömlött a panasz és az átkozódás a közösségi oldalakon, ahol, mint űzött vadak jelentek meg az úriemberek, és „vacak diktatúrának” nevezték a történteket.

Pedig kaptak rá ésszerű magyarázatot, a rendőrök elmagyarázták nekik, fennáll a veszélye annak, hogy tüntetők okoznak bajt a környéken, azaz „nem tudják biztosítani a szólásszabadságot ezen a rendezvényen”. És ekkor mondta azt a Brexit atyja, tehát az Unió, esküdt ellensége, Nigel Farage, hogy úgy döntött, „diszkréten távozik”, és nem várja meg, amíg a rendőrség megrohamozza a helyszínt. Hogy Orbán mindeközben merre járt – mint meghirdetett felszólaló -, arról információ nincs. Valami függöny mögött lehetett biztosan.

Úgy nagyjából ennyi volt a cirkusz. Egy bizonyos Frank Füredi (MCC, a mi pénzünkből eltartott ingyenélő) szerint a rendőrök technikai okokra hivatkozva, de politikai indíttatásból állították le az eseményt. Ebben ennek az embernek valószínűleg igaza van, és ez az a pont, amikor el kell gondolkoznunk a szólásszabadságon, az ebbe a köntösbe bújtatott fellazító lázításon, és azon, hogy a liberális demokráciának van-e joga ekképpen is megvédeni magát az ordas eszméktől, mert ez volna a leglényegesebb kérdés.

A belga miniszterelnök, Alexander De Croo nem is volt rest, s mivel liberális, fel is mondta az elveinek megfelelő mantrát, miszerint az önkormányzati autonómia demokráciájuk sarokköve, de soha nem írhatja felül a szólás- és gyülekezési szabadságot 1830 óta biztosító alkotmányt. Ezzel pedig kijelölte a bűnöst, bizonyos Emir Kir polgármestert, aki az utolsó helyszínre kiküldte a rendőröket nem is kertelve, így kijelentve azt, mindent meg fog tenni, hogy a rendezvényt betiltsák, ennek formuláját pedig a közbiztonság védelmében találta meg.

Emir Kirt megértjük, hiszen ez az egész konferencia nem szólt volna egyébről, mint arról, hogyan kellene átvenni a hatalmat, és az ilyen Emir Kir-féléket eltakarítani az útból egész Európában, sőt, az egész világon. Itt tehát az a kérdés, a liberalizmus nevében köteles-e eltűrni azt, hogy arról tanácskozzanak a saját kertjében, hogyan zavarják el onnan őt. Ez elég régi dilemma, és ebben van a liberalizmus gyengéje is, és ezért szoktak győzni fölötte a gátlástalan populisták, meg a fasiszták és a nácik. Voltaképp erre megoldás nincsen.

Nem is lesz soha. Mert ezúttal is – mint láttuk – diktatúrát kiáltottak a diktatúrára éhesek, és a jogaikra hivatkoznak, ami jogot aztán hatalomra kerülve két lábbal taposnak aztán, de ekkor szokott késő lenni. Ezért volt fontos ez a cirkusz, és nem azért, amit aztán utána sivalkodtak, és hőbörögnek még ma is, hogy íme, így képzelik ezek a sajtó-, és szólásszabadságot, azaz, az történt, amit sejteni lehetett. A fasiszták vonyításáról részletesen fölösleges beszámolni, ők most az üldözöttek és az áldozatok, és meg is kapták a tápot a belga miniszterelnöktől.

Illetve még a brittől is. Ezért várjuk még, ki áll be a sorba védeni a saját esküdt ellenségeiket. Egyet nem látnak be ugyanis az elefántcsont-tornyukból, azt jelesül, hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent lehet. Nem lehet például szabadon uszító náci propagandagyűlést tartani, így hát sajnálatosan megint azt látjuk, nem tudják kijelenteni, hogy eddig és ne tovább. Emir Kir polgármester megtette, és úton van afelé, hogy közellenség legyen. A széljobbosok pedig az üldözött mártírok, akiknek a lelkét pátyolgatni kell. Nincsen ez így jól.