A trágya bugyborékol

A legfrissebb hír az a mára rendelt evangéliumban, hogy Rákay „Számolóművész” Fülöp eladja a Promenád24 hírportálban meglévő többségi tulajdonrészét, de előtte még utasította a szerkesztőséget, hogy állítsák le a Navracsics miniszter elleni hadjáratukat. Ez a Promenád24, ez úgy működik, mint az összes fideszista lap, s reményeink szerint, mire az írás végére érünk, bebizonyosodik, hogyan. Addig is azonban a kályhához fáradunk, és elindulunk első lépéseinkkel az in medias res kezdés után bele, a csudálatos történet mélyibe.

Navracsics Tibornak az a bűne – ha úgy tetszik, fideszi szemszögből eredendő -, hogy kezet fogott Márki-Zay Péter, hódmezővásárhelyi polgármesterrel. Ennyi, nem több és nem kevesebb, de, hogy milyen világban élünk, jól mutatja, emiatt Navracsics miniszter ettől a Promenád24-től olyan bánásmódot kapott, mintha mondjuk maga lenne a patás Gyurcsány, még jó, hogy az édesanyját nem szidták teli pofával. Első blikkre az ember azt hihette, na, itt a kilövési engedély Navracsics miniszterre, de van pár fordulat a sztoriban.

Ettől függetlenül persze nem elképzelhetetlen, hogy az EU-s pénzekkel rendre kudarcot valló fideszes hamarosan majd ott fekszik kiterítve, de az az ő nyomora lesz. Ez a történet pedig arra példabeszéd, hogyan is működik a Fidesz, illetve annak mocskos médiája, hogy ki rángatja a drótokat. Nos hát, Navracsics a kézfogás bűnébe esett, ezért ő enyhe szóval árulónak lett nyilvánítva. De annyira, hogy egy hét alatt két és félmillió forintot költött ez a lap, hogy hirdesse azt a szarkupacot, amit Navracsics fejére borítottak. Két kézzel.

Mindennek az eredőjében Lázár minisztert sejtette mindenki, aki nem hazudtolta meg magát, és kifejtette agymacskáját, miszerint megérti a vásárhelyi jobboldal elkeseredését, amelynek a Promenad24 hangot adott, mert Hódmezővásárhelyen a kormánypártiakat politikailag abuzálja a polgármester, és 2018 óta ott polgárháború zajlik. Ez a promenádos hang azt is tartalmazta, hogy Navracsics „hazaáruló” politikussal bratyizik, ergo a hazaárulás bűne – ami ezek szerint egyenlő a Fidesz elárulásával – rá is vetül.

Nem lennék Navracsics helyében – igaz, soha nem is akartunk ott lenni -, mert, ha tanult valaha is marxizmust meg leninizmust, akkor onnan tudhatná, az a helyzet állott elő, amikor a forradalom elkezdi fölzabálni a saját gyermekeit. A kevésbé optimisták, más szemszögből a realisták véleménye és meggyőződése is ez egyébként, hogy az Orbán-rendszer bukásának egyetlen lehetséges útja van, amikor, vagy amidőn belülről fog szétrohadni. Ez az eset erre utalhat, és ezt valahogyan menteni kell, mert ettől (is) inog a trónus.

No most, Rákay elvtárs lapeladása, illetve az a kijelentése, hogy addig is utasította a szerkesztőséget a hadjárat leállítására, arra utal, a mélyből és a háttérből megszólalhattak bizonyos hangok, csörgött egypár telefon, ilyesmi. Mellékesen azért jegyezzük meg, hogy a Rákay, a makulátlan erkölcsi mérce álca nem egészen tökéletes, hiszen az ominózus cikk még mindig olvasható. Ez pedig azt mutatja nekünk, még nem dőlt el, ki az erősebb kutya. Lázár egyszer már alulmaradt FTC ügyben Kubatovval szemben, és ez a meccs sem ért még véget.

„Évtizedek óta nem titok, hogy közéleti szereplőként nyíltan kiállok Orbán Viktor politikája és kormánya mellett, ebbe az őszinte szerepvállalásba egyáltalán nem fér bele, hogy egy hozzám tulajdonosként köthető vállalkozás bármilyen formában is – ráadásul ilyen alpári eszközökkel – támadja a magyar kormány bármely tagját” – Íme, hölgyek, urak a tett elkenésének művészete, ahogyan a szerkesztőségre tolódik a mocsok, holott az is bizonyos, nem önszorgalomból és „polgári öntudatból” kezdett fröcsögni a szar. Vannak hátsó szálak is.

Mindenesetre az világosan kitetszik ebből az egész lehangoló történetből, hogy megrendelésre készülnek a lejárató írások, strómanokat ültetnek mindenhová, akik csupán papíron tulajdonosok, ügyvezetők. Egymást is bármikor felfalják, ha kell, illetve addig terjed az erkölcsi érzékük, hogy megtippelik kinek a seggét érdemes tovább nyalni. Ez van, és momentán innen nézvést a történetnek még egyáltalán nincsen vége, mert nem Rákay a főszereplő, hanem Lázár és Navracsics. Bugyog a ganyé az orrunk előtt.

Ugyanakkor az is biztos, hamarosan kiderül, Lázár-e az erősebb eb vagy Navracsics. S ebben a végső szót nem egyéb helyen, mint a Karmelitában fogják kimondani, ahogyan ott született ítélet Novákról és Vargáról is. Mondhatnánk, hogy innentől hátradőlve és ropit majszolgatva nézzük, ahogyan egymást elemésztik, de ott még nem tartunk. Eljön az az idő is, de ki kell várni. Az azonban bíztató nagy nyomorúságunkban, hogy a szemünk előtt jelennek meg az első hajszálrepedések a Fidesz (Orbán) hatalmának monolit és ciklopi tornyán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “A trágya bugyborékol
  1. Coolman szerint:

    Nincs itthon ropi. Megyek, beszerzek egy raklapnyit.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Meggyőződésem, hogy a jövő Novák után már elkezdődött. Mindez, amit most látunk semmivel nem több, mint a nyilasok rémuralma volt 44′ -ben Szálasival. Persze vigyáznunk kell, mert a legvéresebb napokra kell felkészülni. Dee a hajnal egyre közeledik.. Hidd el :))

  3. Ultron szerint:

    Bizakodni kár, pláne, hogy ezeket a hajszálrepedéseket már egy évtizede vissza-visszatérően látni véled, kedves Rezeda.
    Félek, itt nem a monolit repedezik, hanem mi magunk, belülről…

  4. polyvitaplex szerint:

    „Évtizedek óta nem titok, hogy közéleti szereplőként nyíltan kiállok Orbán Viktor politikája és kormánya mellett…”

    Nyelvet ennél mélyebbre nehezen lehetne bedugni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum