A trágya bugyborékol

A legfrissebb hír az a mára rendelt evangéliumban, hogy Rákay „Számolóművész” Fülöp eladja a Promenád24 hírportálban meglévő többségi tulajdonrészét, de előtte még utasította a szerkesztőséget, hogy állítsák le a Navracsics miniszter elleni hadjáratukat. Ez a Promenád24, ez úgy működik, mint az összes fideszista lap, s reményeink szerint, mire az írás végére érünk, bebizonyosodik, hogyan. Addig is azonban a kályhához fáradunk, és elindulunk első lépéseinkkel az in medias res kezdés után bele, a csudálatos történet mélyibe.

Navracsics Tibornak az a bűne – ha úgy tetszik, fideszi szemszögből eredendő -, hogy kezet fogott Márki-Zay Péter, hódmezővásárhelyi polgármesterrel. Ennyi, nem több és nem kevesebb, de, hogy milyen világban élünk, jól mutatja, emiatt Navracsics miniszter ettől a Promenád24-től olyan bánásmódot kapott, mintha mondjuk maga lenne a patás Gyurcsány, még jó, hogy az édesanyját nem szidták teli pofával. Első blikkre az ember azt hihette, na, itt a kilövési engedély Navracsics miniszterre, de van pár fordulat a sztoriban.

Ettől függetlenül persze nem elképzelhetetlen, hogy az EU-s pénzekkel rendre kudarcot valló fideszes hamarosan majd ott fekszik kiterítve, de az az ő nyomora lesz. Ez a történet pedig arra példabeszéd, hogyan is működik a Fidesz, illetve annak mocskos médiája, hogy ki rángatja a drótokat. Nos hát, Navracsics a kézfogás bűnébe esett, ezért ő enyhe szóval árulónak lett nyilvánítva. De annyira, hogy egy hét alatt két és félmillió forintot költött ez a lap, hogy hirdesse azt a szarkupacot, amit Navracsics fejére borítottak. Két kézzel.

Mindennek az eredőjében Lázár minisztert sejtette mindenki, aki nem hazudtolta meg magát, és kifejtette agymacskáját, miszerint megérti a vásárhelyi jobboldal elkeseredését, amelynek a Promenad24 hangot adott, mert Hódmezővásárhelyen a kormánypártiakat politikailag abuzálja a polgármester, és 2018 óta ott polgárháború zajlik. Ez a promenádos hang azt is tartalmazta, hogy Navracsics „hazaáruló” politikussal bratyizik, ergo a hazaárulás bűne – ami ezek szerint egyenlő a Fidesz elárulásával – rá is vetül.

Nem lennék Navracsics helyében – igaz, soha nem is akartunk ott lenni -, mert, ha tanult valaha is marxizmust meg leninizmust, akkor onnan tudhatná, az a helyzet állott elő, amikor a forradalom elkezdi fölzabálni a saját gyermekeit. A kevésbé optimisták, más szemszögből a realisták véleménye és meggyőződése is ez egyébként, hogy az Orbán-rendszer bukásának egyetlen lehetséges útja van, amikor, vagy amidőn belülről fog szétrohadni. Ez az eset erre utalhat, és ezt valahogyan menteni kell, mert ettől (is) inog a trónus.

No most, Rákay elvtárs lapeladása, illetve az a kijelentése, hogy addig is utasította a szerkesztőséget a hadjárat leállítására, arra utal, a mélyből és a háttérből megszólalhattak bizonyos hangok, csörgött egypár telefon, ilyesmi. Mellékesen azért jegyezzük meg, hogy a Rákay, a makulátlan erkölcsi mérce álca nem egészen tökéletes, hiszen az ominózus cikk még mindig olvasható. Ez pedig azt mutatja nekünk, még nem dőlt el, ki az erősebb kutya. Lázár egyszer már alulmaradt FTC ügyben Kubatovval szemben, és ez a meccs sem ért még véget.

„Évtizedek óta nem titok, hogy közéleti szereplőként nyíltan kiállok Orbán Viktor politikája és kormánya mellett, ebbe az őszinte szerepvállalásba egyáltalán nem fér bele, hogy egy hozzám tulajdonosként köthető vállalkozás bármilyen formában is – ráadásul ilyen alpári eszközökkel – támadja a magyar kormány bármely tagját” – Íme, hölgyek, urak a tett elkenésének művészete, ahogyan a szerkesztőségre tolódik a mocsok, holott az is bizonyos, nem önszorgalomból és „polgári öntudatból” kezdett fröcsögni a szar. Vannak hátsó szálak is.

Mindenesetre az világosan kitetszik ebből az egész lehangoló történetből, hogy megrendelésre készülnek a lejárató írások, strómanokat ültetnek mindenhová, akik csupán papíron tulajdonosok, ügyvezetők. Egymást is bármikor felfalják, ha kell, illetve addig terjed az erkölcsi érzékük, hogy megtippelik kinek a seggét érdemes tovább nyalni. Ez van, és momentán innen nézvést a történetnek még egyáltalán nincsen vége, mert nem Rákay a főszereplő, hanem Lázár és Navracsics. Bugyog a ganyé az orrunk előtt.

Ugyanakkor az is biztos, hamarosan kiderül, Lázár-e az erősebb eb vagy Navracsics. S ebben a végső szót nem egyéb helyen, mint a Karmelitában fogják kimondani, ahogyan ott született ítélet Novákról és Vargáról is. Mondhatnánk, hogy innentől hátradőlve és ropit majszolgatva nézzük, ahogyan egymást elemésztik, de ott még nem tartunk. Eljön az az idő is, de ki kell várni. Az azonban bíztató nagy nyomorúságunkban, hogy a szemünk előtt jelennek meg az első hajszálrepedések a Fidesz (Orbán) hatalmának monolit és ciklopi tornyán.