Straight outta Felcsút

Bújnak elő a csótányok. Tegnap szőrmentén érintettük Orbán baseball sapkáját, amit Trumptól kapott, mint Törökország nagyhatalmú ura, s amelyet Csák miniszter hozott neki személyesen. De úgy, hogy miközben a kedves vezető mögött vigyorgott a képen, azon időben egyúttal az USA-ban is volt. Ez a sapka azonban ennél több lett, önálló életre kelt, s akkor kezdte kifutni a pályáját, amikor boldog tulajdonosa már vétózgatni készült épp az EU-t megint, úgyhogy nagy valószínűséggel a kör szélén áll majd kezét zsebébe rakva, gondolkodva önmaga meghatározhatatlan nagyságán.

Elöljáróban csak azért említettük meg ezt, hogy az alább következő történetet kontextusba helyezzük, hogy lássuk az eszement rajongást idehaza egy olyan ember iránt, akit a határokon kívül a civilizált világban ma már leginkább leköpnének, ha nem lett volna gyerekszobájuk. De sajnálatosan volt. És most, hogy elmeséltem az EU nyomorult életét, nézzük azt a sapkát, amit Orbán gyermeki boldogságában, fülig érő szájjal egyszer csak silddel hátrafelé rakott föl olyan félmondattal, hogy akkor most már nyomna valami rappet. Ezt elképzelhetjük a jellegzetes kappanhangján, miközben a feje rángatózna és a tökeit szorongatná.

Valószínűleg ennyit tud a műfaj jellemzőiről, aminek részleteibe most ne menjünk bele, legyen elég annyi, hogy nem dagadt milliárdosok nyomorából fakad. Mindez azonban nem akadályozta meg az általunk oly jól ismert, de mostanában meglehetősen megvetett Dopeman nevű organizmust, aki a magyar rap vagy hip-hop atyaistenének képzeli magát, de momentán az az érdekes benne, hogy tíz éve még habszivacs Orbán-fejjel focizott, ma azonban nagyferóbb a nagyferónál. Innen van az észrevételünk a csótányok kirajzásáról, s ez a Dopeman nem is önmagában érdekes, hanem jelenségként azt mutatva, ahogyan előbb-utóbb mindenki leborul.   

Már akiben nincsen tartás. De a többségében nincs, ezért tartunk itt. Ennek fényében érdemes ennek a Dopemannak a szövegét megismerni, ha eddig még nem tették meg, mert az Orbán valagába mászásnak egészen új szintjét mutatja be. Még pár ilyen hűségnyilatkozat, és valami kitüntetés kinéz. Dopeman látta – és most tessenek alaposan figyelni – „apu” Instagramján ezt a fordítva föltett baseball sapkát, és ettől őtet máris megszállta a szentlélek: „Elnököm! Itt az idő, most vagy soha… Ha kettő OG összefog, kő kövön nem marad… Csináljuk meg, és Viktor apánk lerappeli Brüsszelt.” – Ebben sok érdekes dolog van.

Viszont kettőt emelnénk ki. Az egyik, midőn előttünk áll a kép, ahogyan Orbán Brüsszelben szaporázza a szót a Trump sapkában, azaz, nem tudjuk, mire gondolt a Dopeman nevű költő határtalan lelkesedésében. Másrészt azért arra felhívnánk a figyelmét, hogy „apu” stábjában lehet, nem mindenki van otthon a hip-hop szlengben, amelyben az OG Original Gangstert jelent, bár így sem rossz, sőt, mondhatni beletalált a közepébe. Másfelől, ha a stáb ezt az Original Gangtsert (OG) véletlenül hasonítja az O1G-hez, akkor soha a büdös életben nem lesz meg a Kossuth-díj. De még az apanázs sem, amire voltaképp ez az egész kimegy.

Straight Outta Felcsút – ez volt még Orbán csapata által a baseball sapkás képhez applikálva, mint ami beindította Dopeman fantáziáját. No most, az Orbán csapat a Straight Outta Compton című filmből lopott, amit ők talán tudnak, a Mari néni nem. De ez a filmalkotás a Los Angeles-i Compton aljas utcáin zajló motorháztetős életről mesél Ice Cubbal, Dr. Drevel például, akiket, ha Orbán meglátna, nagyon messzire menekülne. Mint ahogyan Orbán meséje nem a hip-hopé, azaz, a magyar ugarral megint sikerült összeavasszalonnázni valamit, amihöz semmi közük, és nagy valószínűséggel azt sem tudják, eszik-e vagy isszák.

De nem is ez, hanem Dopeman szakmai tanácsai, ami szerint „Nem gondolom, hogy ilyen trap irányba kéne elmennie, vagy drill, vagy ilyen modern hip-hop. Egy igazi OG-nak igazi old school gengszter rap dukál”. És nem is tudja ez a Dopeman mennyire beletalált, aki egyébként a „Lopni” című számával lett leginkább ismert, amiből azért idéznénk kicsit: „A mamám nekem azt mondta/ Inkább fiam te vedd el/ Minthogy tőled vegyék el/ És tudom lopni nem szép dolog/ De dolgozni azt nem fogok/ Mindig jönnek az ötletek/ Hogy hogyan szedjem el a pénzedet…” – Ezt az egészet semmiféle rendező nem rakhatta volna össze nekünk jobban.

Viszont itt van. Mint ahogyan Gáspár Győző is kifejtette, mennyire csodálja Mészáros Lőrincet, a tehetségét és tudását, valamint azt is, hogy szeretné az ő útját járni. Ehhez első lépésként polgármester akar lenni valami ismeretlen faluban, ahol nem indul ellene senki. Az út tehát nyílegyenes. Nos, ezért bátorkodtam megjegyezni, hogy bújnak elő a csótányok, a sokadik generáció, mert az első egypár már ki van stafírozva, viszont ezek az újak is érik a jussukat. S mint Dopeman előadását láttuk, ha azt hittük eddig nagy naivan, hogy Nagy Ferencnél lejjebb már nem lehet menni, nos, kiderült, igen. A határ a csillagtalan mélységes kútfenékben lévő gödör.