Minthaország

Nagy valószínűséggel azt sem tudta eddig, hogy Latorcai János (KDNP) országgyűlésünk alelnöke. Most tehát már ez is megvan. Első mondatunkban két elgondolkodtató szó szerepel azonban, az egyik az országgyűlés, a másik a KDNP, mert Magyarország jelenlegi állapotában egyikről sem tudjuk, mire föl van a világon. Mit jelent vagy mi a feladata. A KDNP betűszó nem hordoz tartalmat, jelentése ugyan van, de nincs mögötte tárgy, önmagában megfoghatatlan, ilyen, a Fideszből lecsorgó bizonytalan állagú massza csupán a bögre alján.

Az országgyűlés pedig tizenhárom év Fidesz uralom, a kétharmad, plusz több mint három év rendeleti kormányzás fényében és tükrében értelmezhetetlen. Neveztük már színháznak az országgyűlést, Fidesz-játszótérnek, fölösleges cirkusznak is, mégis van. Funkciója, hogy a nagyvilágnak demokráciát hazudjon, ahogyan a számos módon manipulált, illetve elcsalt választásoké is ugyanez. Így ahogyan a képviselők is csak bábok a rendszerben, ugyanúgy a választók is, akikre aztán lehet mutogatni és soha nem volt fölhatalmazásra hivatkozni.

Ez a nagy mű már nagyon régóta készen van, a gép pedig forog, viszont az alkotó soha nem pihen. Jövőre megint választások lesznek, és már farigcsálják a rendszert. Viszont most nem ez a mese tárgya, hanem elsőként az indításnak megénekelt Latorcai alelnök, akit az a baleset ért, hogy bekapcsolva maradt a mikrofonja, és olyan tartalmakat sugárzott, amiket nem kellett volna. Egy bekapcsolva maradt mikrofon maga a valóság, a bábszínházban ugyanis olyanokat lehet meghallani általa, amit nem a külvilágnak szánnak, viszont mégis maga a leplezetlen igaz.

Jelen esetben Latorcai alelnök nem használta a hangosító jószág kikapcsoló gombját, amikor szünetet rendelt el azért, hogy az ellenzéki képviselőt elhallgattassa. Mindeközben pedig a mikrofon az alábbi kéretlen tartalmat sugározta: „Csináljunk úgy, mintha valami fontosat kellene csinálni”. Volt már ennél rosszabb is. Szalay Ferenc, Szolnok fideszes polgármestere például egy lakókkal folytatott eszmecsere után azt mondta a mikrofonjába: „Ennyi hülye vén kurvát”, az a mikrofon sem volt kikapcsolva, és a lekurvázottak azóta is boldogan rá szavaznak.

Ez csak egy kis kitérő volt, milyen balesetek történhetnek ilyen elszabadult mikrofonokkal, és olybá tűnik, Latorcai elszólása semmi a szolnoki polgármesteréhez képest, viszont ez mégsincs így. Mert míg a Szalayé azt mutatja, mit is gondolnak a választókról ezek a keresztény fideszesek, ami bicskanyitogató, a Latorcaié azonban magának a rendszernek a működésébe enged betekintést, és kiderül belőle az összefoglaló jellemző, ez pedig a „mintha”. Csináljunk úgy, mintha. De nem is úgy folytatódik: mintha valami fontosat csinálnánk.

Hanem: mintha valami fontosat kellene csinálni, ami már dupla feltételes mód, azaz, nem a tevékenységet kell imitálni, hanem a tevékenység fontosságát, de egyik sincs. Se valaminek a csinálása, se pedig fontosság, csak ez a mintha. A minthaország. Tegnap láttuk, hogy Kocsis Máté is úgy csinált, mintha itthon ünnepelne, miközben Krétán vakargatta a hasát. Szijjártó is régebben mintha dolgozott volna, ám mégis jachtozott, és szép lassan összeáll a kép, hogy tizenhárom éve csinálják ezt, ez a politikájuk alapja és veleje.

A képmutatás. Tegnap is Orbán kapott egy sapkát Trumptól, amiben úgy rohangált, mint egy mérgezett egér, s ezt a sapkát is állítólag Csák miniszter érkeztette a címzetthez, miközben Facebook-oldala tanúsága szerint itthon sem volt, mégis szerepelt a képen. Arról nem is beszélve, hogy a Trump sapkán „Viktor nagyszerű vagy” felirat szerepelt, miközben az idióta amerikai exelnök szerint Orbán Törökország elnöke, azaz, itt már minden a mesék birodalma, semmi sem az, ami, ahogyan a kormányzás is ilyen. Úgy csinálnak, mintha kormányoznának.

Holott idióta bohóc az összes, ami jelmez gengsztereket takar. De, hogy el ne feledjük, miközben ez a cirkusz megy itt nekünk, és itt van a képben a Trump sapkában rohangáló Orbán is, épp az ő legutóbbi, veszprémi delirálása nyomán először, és éppen ezért sokkal mellbevágóbban hangzott el egy mondat Joseph Borrell (az EU külügyi főképviselője) szájából: „Senki nem kötelezi Magyarországot arra, hogy az EU tagja legyen”. És ez már nem mintha, ez nem úgy csinálás, hanem maga a vérrögös valóság, amíg mi a cirkuszt nézzük.

Mindeközben pedig a nap vidáman süt a temetéseken. Sőt továbbá, mindeközben, amíg mi ennek a Latorcainak a szerencsétlenségén és ezzel egybefüggő aljasságán mélázunk, nem feltételes módban, szó szerint percről-percre teszik tönkre az országot. Régebben már panaszkodtam azon, nem az a baj, hogy minden napra találjon az ember elborzasztó témát, hanem, hogy ezek egyfolytában oly bőséggel buzognak, képtelenség vagy legalábbis nagy feladat egyet választani közülük, ami a legjellemzőbb. És mára ez jutott: a mintha.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Minthaország
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Újabb Freudi elszólás a dagadttól?
    „ha Moszkva fütyült, nekünk úgy kellett táncolni, szerencsére, ha Brüsszel fütyül, mi nem táncolunk, ha nem akarunk”

    Vagyis MOST(!) a dagadték (ők, nem mi) megtehetik, hogy ne táncoljanak, ha Brüsszel „fütyül”. De nem tehetik meg MOST SE, hogy ne táncoljanak amikor Moszkva fütyül.

    Ezek a tények. Ergo, minél előbb el kell távolítani a putyin által zsarolt orbán maffiát a hatalomból, különben az egész országnak reszeltek. :/

  2. Ultron szerint:

    Minden napra jut egy öszödi beszéd…

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Gratula, a „mintha ország” nagy poén, kár hogy a humor ez esetben fekete.
    Viszont az Eu, no az véresen komoly. Elöbb vagy utóbb, de meg kell védenünk , amiből könnyen lehet polgárháború. Gondolom, most sokaknak a guruló gyógyszerek jutnak eszébe.. Háát most ábrándítok ki mindenkit .
    Szerintetek a teljes tisztikar lefejezése véletlen volt ?? A hadseregben vajon milyen fegyvernemekbe öltek milliárdokat ??
    Őrült az egész banda, egy percig nem haboznának bevetni, kétség ne legyen. Nekik nincs más alternatíva, mint a 2/3-ad, a lopás, a hazugság (stílszerűen), и так далше..
    Az meg hogy nem kérnek belőlünk az Unióban ?? Nos ha elém tennének egy tányér lócitromot, háát a minimum hogy meggondolom..🤣🤣
    Habár gusztus kérdése, mert pár éve még rendesen repetázták Brüsszelben is…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum