Minthaország

Nagy valószínűséggel azt sem tudta eddig, hogy Latorcai János (KDNP) országgyűlésünk alelnöke. Most tehát már ez is megvan. Első mondatunkban két elgondolkodtató szó szerepel azonban, az egyik az országgyűlés, a másik a KDNP, mert Magyarország jelenlegi állapotában egyikről sem tudjuk, mire föl van a világon. Mit jelent vagy mi a feladata. A KDNP betűszó nem hordoz tartalmat, jelentése ugyan van, de nincs mögötte tárgy, önmagában megfoghatatlan, ilyen, a Fideszből lecsorgó bizonytalan állagú massza csupán a bögre alján.

Az országgyűlés pedig tizenhárom év Fidesz uralom, a kétharmad, plusz több mint három év rendeleti kormányzás fényében és tükrében értelmezhetetlen. Neveztük már színháznak az országgyűlést, Fidesz-játszótérnek, fölösleges cirkusznak is, mégis van. Funkciója, hogy a nagyvilágnak demokráciát hazudjon, ahogyan a számos módon manipulált, illetve elcsalt választásoké is ugyanez. Így ahogyan a képviselők is csak bábok a rendszerben, ugyanúgy a választók is, akikre aztán lehet mutogatni és soha nem volt fölhatalmazásra hivatkozni.

Ez a nagy mű már nagyon régóta készen van, a gép pedig forog, viszont az alkotó soha nem pihen. Jövőre megint választások lesznek, és már farigcsálják a rendszert. Viszont most nem ez a mese tárgya, hanem elsőként az indításnak megénekelt Latorcai alelnök, akit az a baleset ért, hogy bekapcsolva maradt a mikrofonja, és olyan tartalmakat sugárzott, amiket nem kellett volna. Egy bekapcsolva maradt mikrofon maga a valóság, a bábszínházban ugyanis olyanokat lehet meghallani általa, amit nem a külvilágnak szánnak, viszont mégis maga a leplezetlen igaz.

Jelen esetben Latorcai alelnök nem használta a hangosító jószág kikapcsoló gombját, amikor szünetet rendelt el azért, hogy az ellenzéki képviselőt elhallgattassa. Mindeközben pedig a mikrofon az alábbi kéretlen tartalmat sugározta: „Csináljunk úgy, mintha valami fontosat kellene csinálni”. Volt már ennél rosszabb is. Szalay Ferenc, Szolnok fideszes polgármestere például egy lakókkal folytatott eszmecsere után azt mondta a mikrofonjába: „Ennyi hülye vén kurvát”, az a mikrofon sem volt kikapcsolva, és a lekurvázottak azóta is boldogan rá szavaznak.

Ez csak egy kis kitérő volt, milyen balesetek történhetnek ilyen elszabadult mikrofonokkal, és olybá tűnik, Latorcai elszólása semmi a szolnoki polgármesteréhez képest, viszont ez mégsincs így. Mert míg a Szalayé azt mutatja, mit is gondolnak a választókról ezek a keresztény fideszesek, ami bicskanyitogató, a Latorcaié azonban magának a rendszernek a működésébe enged betekintést, és kiderül belőle az összefoglaló jellemző, ez pedig a „mintha”. Csináljunk úgy, mintha. De nem is úgy folytatódik: mintha valami fontosat csinálnánk.

Hanem: mintha valami fontosat kellene csinálni, ami már dupla feltételes mód, azaz, nem a tevékenységet kell imitálni, hanem a tevékenység fontosságát, de egyik sincs. Se valaminek a csinálása, se pedig fontosság, csak ez a mintha. A minthaország. Tegnap láttuk, hogy Kocsis Máté is úgy csinált, mintha itthon ünnepelne, miközben Krétán vakargatta a hasát. Szijjártó is régebben mintha dolgozott volna, ám mégis jachtozott, és szép lassan összeáll a kép, hogy tizenhárom éve csinálják ezt, ez a politikájuk alapja és veleje.

A képmutatás. Tegnap is Orbán kapott egy sapkát Trumptól, amiben úgy rohangált, mint egy mérgezett egér, s ezt a sapkát is állítólag Csák miniszter érkeztette a címzetthez, miközben Facebook-oldala tanúsága szerint itthon sem volt, mégis szerepelt a képen. Arról nem is beszélve, hogy a Trump sapkán „Viktor nagyszerű vagy” felirat szerepelt, miközben az idióta amerikai exelnök szerint Orbán Törökország elnöke, azaz, itt már minden a mesék birodalma, semmi sem az, ami, ahogyan a kormányzás is ilyen. Úgy csinálnak, mintha kormányoznának.

Holott idióta bohóc az összes, ami jelmez gengsztereket takar. De, hogy el ne feledjük, miközben ez a cirkusz megy itt nekünk, és itt van a képben a Trump sapkában rohangáló Orbán is, épp az ő legutóbbi, veszprémi delirálása nyomán először, és éppen ezért sokkal mellbevágóbban hangzott el egy mondat Joseph Borrell (az EU külügyi főképviselője) szájából: „Senki nem kötelezi Magyarországot arra, hogy az EU tagja legyen”. És ez már nem mintha, ez nem úgy csinálás, hanem maga a vérrögös valóság, amíg mi a cirkuszt nézzük.

Mindeközben pedig a nap vidáman süt a temetéseken. Sőt továbbá, mindeközben, amíg mi ennek a Latorcainak a szerencsétlenségén és ezzel egybefüggő aljasságán mélázunk, nem feltételes módban, szó szerint percről-percre teszik tönkre az országot. Régebben már panaszkodtam azon, nem az a baj, hogy minden napra találjon az ember elborzasztó témát, hanem, hogy ezek egyfolytában oly bőséggel buzognak, képtelenség vagy legalábbis nagy feladat egyet választani közülük, ami a legjellemzőbb. És mára ez jutott: a mintha.