Felépült végül a háza

Kukacoskodó újságírók kiszámolták, hogy az amúgy bérből és fizetésből élő Orbán Viktor éves jövedelme uszkve száznyolcvanezer ajró, ami hatvankilenc millió magyari forintokat kóstál. Nem panaszkodhat erre a bérre és fizetésre, azonban ez sok mindennel nem áll arányban. Legfőképpen a hatvanpusztai uradalom felújítási költségeivel, ami becslések szerint harmincmillió ajró, mindösszesen tehát tizenegy és félmilliárd magyari forint. És itt luk keletkezik a számolásban és számadásban, még akkor is, ha az uradalom a nemzetvezető apjának nevén van.

Viszont az idősebbik Orbánt nem nagyon látták arrafelé, míg azonban fiacskája, minden magyarok örökös miniszterelnöke a hírek – és leselkedések – szerint már kezdi belakni a számtalan szobákat. Mint kiderült, bizalmas megbeszéléseket folytat ott, a térségben nagy a helikopterforgalom is, és sokszor látni katonai, illetve rendőrségi gépeket a levegőben. Ezen kívül hosszú hétvégéket tölt itt a kis család, miközben a családfő gyakorta felbukkan a szomszédos Etyeken egy állami és európai uniós forrásból felújított étteremben, illetve pincészetben. Totális az idill.

Pedig nem arról volt szó, hogy neki épül, pláne nem ennyi temérdek pénzből, ami már majdnem egy stadion ára. Nem tudható, fáj-e a szíve emiatt, hogy lehetne stadion is, ami az otthona lesz vénségére ennyi hányódás után. De nem látunk hősünk kebelébe, ezért itt és most egy arcél fölrajzolására szorítkozunk, ahogyan nőtt a test, ezzel együtt az álmok és az igények, hogy a felcsúti kis dácsa után már kastély kell állítólag bunkerrel és ilyesmikkel. De nem is ez, hanem a lélek változása vagy változatlansága, hogy a suttyó kis Viktor klottgatyában vajon erről álmodott-e, s ha nem, akkor mikor költözött belé a vágy.

A Karmelitát először furcsállotta az ember, hogy minek az neki, mert nem lehetett tételezni benne ilyen földesúri, sőt, királyi hajlamokat. Focista volt, illetve szeretett volna lenni ezek összes kétséges készségével, pettyes labdáról álmodott a világkupában, aztán úgy maradt. Ezzel nagy valószínűséggel mindent el is mondtunk róla, a többi már a szemünk előtt zajlott. A kis dácsa mellé stadion, épp a budi végibe, ez belefért ebbe az arcélbe. Minden innen indult el azonban, hogy kiderült, ezt is lehet neki már és akkor, és az étvágy elkezdett növögetni, meghosszabbítva mindent Bicskéig, kisvasutat és a szerzést.

Felcsút volt a lakmusz, s hogy nem színeződött el, vagy épp megfelelő színűvé vált, jöhetett a folytatás. Minden az orrunk előtt, és minden nagyobb fölhorgadás nélkül, beletörődve mintegy a megváltoztathatatlanba, ami az, hogy a szemünket is kilopja. Mi több, az országot is alólunk, és most, tizenhárom év múltán minden indulat, sőt, lassan érzések nélkül nézzük a való világban zajló dolgokat. Magam is a barlangom mélyiről, vagy, ha úgy tetszik, egy fa tetejéről lesem a megváltoztathatatlant, ahogyan bontakozik ki Buddha igazsága. Nem vigasz, csak pőre tény, hogy mindettől még Orbán minden bizonnyal nem boldog.

Mégpedig erősen kell nem boldognak lennie, ha igaz a magasztos tana a vágyak születéséről, azok kielégítéséről és szüntelen újjászületéséről megint, ami folytonos elégedetlenséget, és ebből fakadóan boldogtalanságot okoz. Márpedig ez bizony így van, s máris előttünk áll a szerzés életútja a Cinege utcától a Felcsúti házon át a Karmelitáig, bezárólag Hatvanpusztával, s azért csak ezzel, mert a nemzetvezető is halandó, és elfogy földi ideje, mielőtt mindent be tudna kebelezni. Hogy vigasztal-e minket az ő efféle nyomora, az kérdéses és érdektelen is, mert máshonnan nézzük a kajla világot. Aeterno modo, ahogyan mondható.

Az örökkévalóság módján. És innen nézvést, hogy ez a kétes és mindenféleképpen kétséges alak minek örül, mi fáj neki, vagy épp mit habzsol be soha ki nem elégíthető transzcendens étvágyával, teljesen mindegy. Hiszen a fa tetejéről fogjuk nézni, midőn földi pályája véget ér, és az lesz a büntetése, hogy a nap vidáman süt majd a temetésén. Az már a történelem alakulásától függ, hogy mindezek után lepisálják-e a sírját vagy mauzóleumot kap, de vagy így, vagy úgy, ám mindenképpen mindegy lesz neki. Távozása azonban életéhez hasonlatosan szenvedéssel teli lesz, mert a halál nyugalma csak annak adatik meg, aki azt kiérdemli.

Mindent elmondtunk erről a sorsról. Az összes többi történések, hogy harag söpri-e el őt, vagy ágyban és párnák közt, esetleg egyéb módon ér véget, érdektelen. Ahogyan az is, hogy netán, ha jog és igazság léteznék, elkobozzák-e tőle a most épp belakott palotát és minden lopott vagyont hetedíziglen, sincs jelentősége, mert a dolgok megtörténtek. Eddig és így történtek meg. Idegeskedni ezen már fölösleges, ordítani sem kell nagyon, ha bennünk van a tudás Sziddhartha tanításáról, hogy mi az, ami pokollá teszi az életet. És ezért csak nézgelődünk a magunk részéről Micimackó módján: sietni, azt nem kell, annyira, egyszer úgyis odaérünk

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Felépült végül a háza
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Mindenkit vendégül lát… zunk-zunk…

    Ha már dalos 7vége:
    „A hétvégén majd ledzsalunk mi Etyekre,
    mert kérlek vettem én egy palotát a hegyekbe.
    Van ottan teniszpálya, halastó a ház mögött,
    uszoda, szauna, nem is kell már ennél több.

    Készpénz, ennyi az egész,
    a fürdőszoba ezüst, a tojalet réz.
    A csaptelepek aranyak eldobod az agyadat.
    A japán kertre néz minden ablak.
    Ha kiborul a bili, és az agyadon a dili,
    dzsajjál le hozzánk Etyekre Vili.
    Tudom én a tudományos megoldást,
    rád férne egy kis kikapcsolódás.
    …”

    https://youtu.be/-AoRzG1f7p8?si=woKggqCPuAqANg7d

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kkedves Rezeda !

    Ez valóban így van. A háza fel, a haza meg leépült. Közben meg piros lett a paradicsom, nem sárga… Dee mondhatnók hogy rohadtra érett a narancs.
    Viszont az élete. Aaz naggyon tanulságos. A szemünk láttára (korosabb kollégákra gondolok 🤪) vált valósággá a „kis-gömböc” és a „didergő király” mesék olyan változata amit csak az élet tud ennyire parodizálni.
    A manus meg ilyen nyomorultul megy ki a világból, mert ő is tudja: ha kiszállna , másnapra összedől egész neria . A rendszer ilyen, a hiénák -akiket maga alá vàlasztott- ilyenek, ez a természetük. Minden rángatózásából, szájnyalogatásából ez a magatehetelen düh látszik, hogy hiába lopta el az országot, hiába Tokaj, Hatvanpuszta, stb, az életben soha nm tudja élvezni, örülni neki mert ilyen a diktatúrák természete.. Ha nem az életünket, gyerekeink, unokáink életet tenné tönkre, még szórakoztató is lehetne akár.
    És veletlenül sem kell sajnálni, rohadtul megérdemli a gazemberje, ennél jobban csak azt hogy lássa hogyan dől össze a tákolmánya…

    • cyr45 szerint:

      Konnyen lehet, hogy en vagyok itt a legkorosabb?…
      Mindrn esetre, en meg a lakas-ugyeire is emlekszem, amikor a Mester utcai kis (ber)lakasbol hipp-hopp cserevel Anker kozi nagy luxuslakas lett!
      A Cinege utcai haz csak ez utan kovetkezett, es az ottani atalakitasok, bovitesek.
      Es, hogy ezek is mibol?…
      Sem az akkori, sem az azota eltelt idoben szerzett legalis jovedelme ennek toredekere sem lett volna eleg!

      Nincs kartekonyabb az olyan vezetonel, aki penzre, es hatalomra egyarant ehes, mert korabban egyik sem volt neki.:-(
      Igy aztan, amikor sikerul megkaparintania a hatalmat, (plane teljhatalmat!) akkor jaj annak az orszagnak, mert ki is fosztja!:-((
      Mindekozben pedig -eszkozokben nem valogatva- fenn is tartja szemelyes mindenhatosagat.
      Legalabbis a sajat territoriuman, ha masutt nem megy…
      De azert ezzel is folyamatosan probalkozik!

      • kovacs_ugynok szerint:

        Ha Magyarországon jogállam lenne, akkor már régen a börtönben csücsülne. Miközben a jogállamról hazudoznak, a judit úrral együtt, nagyon jól tudják mi a helyzet itt a valóságban. Magyarul, átbasznak a palánkon, és nemcsak a nem fideszeseket, hanem a saját szavazóikat is. Sajnos ebből is látszik, mennyire gyenge itt az un. „ellenzék”. :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum