Orbán fedélzetmester bölcsességei

Valahol a delírium közepén Orbán V. arra a megállapításra jutott „nem árt az sem, ha a kapitány nem félnótás”. Sok volt az alapvető élelmiszer vagy másfajta hűsi, netán kevés a gyógyszer, ez nem tudható, de útavatás közben a kedves vezető akárha kikötőt, hadihajót, vagy esetleg egy rozzant csónakot adott volna át, illetve megirigyelhette imádott elődje, a fehér lovas, tenger nélküli ellentengernagy életét és tetteit. Mindez nem tudható, de olyan pörformanszt vágott le, ami minden pénzt megér. Már csak annyit kellett mondanunk: fogd meg a söröm.

Nem szoktunk Orbán beszédekkel és szóvirágokkal behatóbban foglalkozni, de itt már magának a nyelvnek a tisztességéről van szó, illetve arról a tulajdonságáról, hogy a gondolkozás tükre és hordozója, s ezek alapján az állapítható meg, hogy egy pokol lehet a manus fejében. De mindez is csak azért érdekes, hogy rámutassunk, ez az alak Magyarország miniszterelnöke, és ilyen készségekkel irányítja az országot, ami tehát olyan is. Így nem tisztán arról van szó, hogy újólag megállapítsuk, nagy valószínűséggel nem normális, mert ezt nem szokták elhinni nekünk.

Pedig egészen egyszerű a képlet. Aki hülyeségeket beszél, az nagy valószínűséggel hülye is, ha nem is kényszerzubbonyos értelemben – az majd később jön az úton -, de enyhe formában mindenképp (vannak fokozatok). Az ilyesmire sok más mellett a nyelv is utal, és tagadhatatlanul belátható, a mi kedves vezetőnk ezt egészen sajátos formában használja, témáiban egy kocsmában dülleszkedő alkoholista – akit azonban még onnan is sokszor kihajítanának -, szókészletében rossz értelemben vett proli, humorával pedig a Bagi-Nacsa páros méltó társa.

Senki nem nevet rajta önmagán és pár túlbuzgó talpnyalón kívül. A dakota lovak, a lebirkózás, üstökön ragadás, feribátyámozás, a gondolkodás és a nyelv olyan mélységeit mutatják, ahová nem kellene követni doktorminiszter urunkat, mégis milliónyian teszik, és a végén még azt is mondják, Orbán Viktor álávjú. Orbán nekik akar megfelelni, és mára olyan is lett, egy vég nélküli, lefelé tartó spirálba keveredve, aminek egészen elképesztő állomása volt ez a tengerészetbe hajló útavató. Most hosszan idézünk, ha lemaradtak volna róla.

„Derült időben, nyugodt vízen minden hajót jól el lehet kormányozni, de ma egyáltalán nem játszanak a kezünkre a körülmények, és a vizek egyáltalán nem nyugodtak. Soha ilyen háborús, nehéz, borzalmas időket nem éltünk át, mint amiket ma Európának el kell szenvednie, a veszélyek korába léptünk, a népek tengere feltámadott, és a kirobbant hullámverések mindenhonnan jól látszanak, innen, Magyarországról is.”  – Csak úgy mellesleg a feltámadott népek tengere kitételre mutatnák rá, hogy mindenki gondoljon róla, amit akar.

„Ha nem figyelünk, a hullámverések még bennünket is megrázhatnak. Aki ilyen viharban hajózik, annak nincs könnyű dolga, ott rendben kell lenni az útiránynak, a hajótestnek, a vitorlázatnak, a hajó személyzetének, és nem árt az sem, ha a kapitány nem félnótás. Ahol ezek a dolgok nincsenek rendben, ott nem sikerül célba jutni és partot érni.” – Még egyszer rágják meg a félnótás kapitány, a hajótest és vitorlázat képét és szimbolikáját, majd gondolkodjanak el egyetlen kérdésen: ki ez az alak, akinek erre futja, és többre nem.

Mivel arra kell jutnunk mindezek után, hogy még Rákosi apánk is különb beszédeket tartott, mint ez a mi félnótás miniszterelnökünk, Kádár egyszerű józanságáról nem is beszélve. Egy azonban bizonyos: egyikük szemében sem égett a tébolynak az a lángja, ami viszont Orbánéban igen. Mindig ott az örök dilemma, hogy a beszédeit írják-e vagy maga rakja össze, ezt a beteg mostani állapotában már nem tudhatjuk, de sem így, sem úgy nem lehetnek vérmes reményeink: mert ha volna józan esze, ha ilyet tesznek eléje, nem olvasná föl.

Mégis afelé kell hajlanunk, hogy ezek sk. készülnek. Mert, mint minden őrületben, azért van bennük rendszer, sőt, még a mostani matrózos-hajóskapitányos szófosásból is ki lehetett érezni a felcsúti gyerekudvar avas szagát, illetve a magyar ugar kilátástalanságát. Viszont, ami az igazi tragédia, hogy a kedves vezető azért ilyen idiotizmusba hajló alpári bunkó, mert arra jutott, hogy ezzel lehet választást nyerni. A terv pedig, mint tapasztaljuk, működik. Tehát levonhatjuk következtetésünket az ország általános állapotáról, ami épp ilyen a félnótás kapitányával.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Orbán fedélzetmester bölcsességei
  1. hj szerint:

    Én már nagyon régóta azokban a szemekben még a téboly lángját sem látom, csak a teljes ürességet. Tekintetnek nem nevezném, de ha mégis muszáj lenne, és még jelzőt is kellene hozzáadnom, akkor azt mondanám, hogy tompa, ugyanakkor gonosz és lenéző tekintet. Ez az, ami minden fotóján látszik – nekem. Giró-Szász viszont a lehengerlő intellektuális fölényt látja – illetve találóbban szólva: hirdeti.

    • kovacs_ugynok szerint:

      33 év alatt kiégett a kis fostos cigánygyerek a faluvégi putriból…

      Mielőtt még… Saját maga mondta honnan indult őkelme.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Valószínűleg jobban ismered a manuszt nálam, dee anno volt „szerencsém” nekem is találkozni vele Kőszegen, úgy 20 éve. Az elvesztett választás után még – őszintén mondom- én ezt az őrületet nem láttam benne, ami mostanra egyértelmű.
    Viszont ezek a „szóvirágok” rendesen feldobják a szürke hétköznapjaim 🤪🤣 Az biztos hogy írják neki, sőt lehet a régi Ludasból ollózák, habár az nem volt ilyen vicces 🤪🤣
    Aki még emlékszik Rejtő nagy klasszikusára a Csontbrigád c. remekére, az tudja, hogy ott ízlelgették így a szavakat, csak teljesen más felállásban. Ezek az idióták ugyanott tartanak már, dee a Führertől a Nyunyókán át az egész csürhe oda-vissza.🤣

    • kovacs_ugynok szerint:

      Röhögnék, ha nem az én káromra viccelődne. Amúgy is Bödöcs megmondta, „a miniszter ne vicceljen, én se lopok”.

      Minden hivatalban töltött napjával, egyre nagyobb károkat okoz az országnak a maffiájával.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Így utólag, a tengerről, meg a fehérlovú tengernagyunkról.. Dee lehet hogy ellentengernagy … :))) Meg erről az egész őrült országról..

    Megígérem, hogy rohadt tanulságos a történet, nem is tudom miért nem tanítják.

    Valamikor A múlt század elején, úgy 1914 tájékán vízre bocsátottak az Adrián egy hajót. Szent István nevére keresztelték, sok pezsgővel. Évekig nem ment sehova, Pólán, a Monarchia bázisán állomásozott. Dee ahogy meg van írva teljes személyzet, fedélzetmester, no meg a józan kapitány.
    Esténként a nagy bulik, fogadások, nők, pia… (Bocs, csaak elmondom, mert a horvátok a mai napig tudják)
    Aztán 18′ nyarán el kellett volna végre menteni a hazát. Az olaszok elől. (erről később..) Ki is hajóztak a józan kapitánnyal Pólábol annak redje módja szerint, kb 10 (!!!) kilómétert.
    És akkor jött egy olasz csónak, úgy tudni négy azaz négy (!!!) fős személyzettel, és akkora torpedót lőttek, hogy elsüllyesztették. A „személyi veszteség csupán 90 fő volt” .
    Utólag derült ki, hogy „tervezési hiba”, és a „minőségi acél” kispórolása volt az oka, hogy ez így megtörténhetett. No meg az, hogy a legénység a tisztekkel együtt rendesen aznapos- másnapos volt.

    Olaszországban nemzeti ünnep, Triesztben ott a szobor..

    Megyek a jövő héten Pólára, viszek kis kokárdákat is, mindig szoktam.

    Miről beszélünk, és végre miért nem vágja már valaki pofon ezt az idióta bandát ???

    Ui.: Mondtam, hogy tanulságos lesz.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    És bocsánat, mert rendesen túl lűttem magam októberre..
    Dee, ez a Rúzsa Sándor, eeztet nem tudom megállni, mert ez nem kicsi ” poén” volt a gazember csürhéjétül. És így beszilek mostantul, ahogy a nyagyapám is. Magyarul.
    Szóval tuggyuk-e ki vót az a Rúzsa Sándor ??
    Egy rabló, egy gazember akinek a lelkén a Jó Isten se tuggya hány lélek, hány gyerek (is !!) szárad.
    1848-ban Kossuth ( errül majd kísőbb…) minden bűne alól felmentette, kinevezte, és szabad kezet adott neki, hogy a rabló gazembereivel a délvidéken garázdálkodjanak.
    Lerugták a fejét szerb gyereknek. Noo csak tessík utána óvasni.

    Eztet teszik egy Szerb meccsre ???
    Mekkora parasztok, mekkora bunkó faszok ??? Baromökrök, erre nincs jobb szó.

    Bocsánat, aztán ha nem tiltotok le, majd én magam.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum