Novák és a fizikatanár

Novák Katalin Fejérben túrázott, s ennek során ellátogatott Krausz Ferenc friss Nobel-díjasunk volt iskolájába annak bizonyítására, milyen remek a magyar oktatás, amely ontja magából az ilyesfajta díjban részesülő tudós elméket. Mivelhogy az már lecsengett a nagy össznépi felhorgadásban, mennyire magyar Krausz és Karikó díja vagy mennyire nem az, illetve már annak a hullámai is elültek, bájos kormányunk és a Fidesz hogyan sajátította ki ezt a két embert és a két díját propaganda célokra, ezzel sem foglalkozunk. És nem csupán azért, mert múlik az idő és a szenzáció lassan oda, hanem mert a csúcson sem akartunk ebbe a parttalanságba belefolyni egyáltalán.

Novák ezzel a kis kirándulásával és a szokásos pörformanszával azonban arra készteti az embert, hogy elmesélje, amit lehet, minden nyájas olvasója nem is tud. Két-háromnapos hír, ami körbejárta a nem NER-sajtót, ebből fakadóan valószínű, elég kevés emberhez jutott el, hogy épp Krausz Fejér megyei iskolájában, ahol most Novák páváskodott és küldözgette a pátoszos üzeneteit, nincsen fizikatanár. Az élet nagy mókamester, mert bármely más iskolában esett meg volna ez, az amúgy manapság nagyon gyakori baleset, nem generált volna – legalábbis e sorok írójában – kurvaanyázó sírva röhögést, amint felfedezte benne azt, ami ma Magyarország, s azt is, ami nem.

A szürreális, a groteszk valóságot, magát a tébolydát, amire most Novák is ráerősített egy lapáttal, hogy épp abban az iskolában tartott kiselőadást a magyar oktatás gyönyörűségeiről, ahonnan ugyan a Nobel-díjas elindult, de ma már ilyen nem történhetne meg, mert nincsen benne tanár, aki a díj felé indítaná a mai okosakat, akik lehet, már nem is tanulnak itt, mert a szüleikkel együtt elmenekültek. Mindezt Novák pártja (bazi nagy narancsfülbevaló) áldatlan tevékenységének köszönhetően. De se Novák, se a stábja, de sem az „eseményről” tudósító újságok nem vették észre ezt a bakit, így arra a következtetésre kell jutnunk, nem is érdekel senkit. Pedig nem ártana, mert benne van az ország veszte.

Visszatérve még a Fejér megyei színházra, Novák annak örült, hogy a mostani díjak ékes bizonyítékai annak, kies hazánkban a múltban nagyszerű tanárok dolgoztak, és reményét fejezte ki, most is így van. Már ahol van tanár, jut eszünkbe ezen a ponton ismét a fizikatanáros sztori, s államunk elnöke bűnbánóan bevallotta, a tanárok megbecsülésében pártja és kormánya nem áll jól, amin még dolgozniuk kell. Meg kell teremteni hozzá a feltételeket, így ábrándozott a hatvannégy fogú, akitől azt megkérdeznénk azért, az eltelt tizenhárom esztendőben vajh, mi akadályozta őket a nagy feladat elvégzésében. De kérdésünk fölösleges volna, mert tudjuk a választ, ami Gyurcsány. Vagy még Soros.

Volt azonban még egy félmondata őnagyságának a magyar oktatási rendszer ilyen sajátos, vallomásos dicsőítésén kívül, miszerint a mi díjazott tudósaink a mi iskoláinkban magukba szívott tudás mellett nem egyébnek köszönhetik a sikert, mint a magyar észjárásnak. Ezen a ponton föltűnt bensőnkben Orbán potrohos alakja, hallottuk kappanhangját, mert ez az ő szava, de nemcsak ezért nem kellett volna idekeverni. Először azért, mert a nagyvezír hiába hangoztatja úton-útfélen ezt a magyar észjárást, arról még nem adott felvilágosítást, ez mi a rosseb volna, mi az, ami különös bennünk, ami másban nincs. Nekem volna egypár tippem, de azt nem tennék ki az ablakba. Illetve Kertész Ákos is kifejtette, aztán mi lett belőle.

Itt vagyunk hát kétségek között, mit takar a magyar észjárás, ami miatt egyenes az út a tanár nélküli iskolából a nemzetközi sikerek felé, de választ erre nem kapunk soha már. Betesszük a fakkba a Miska huszárok, a gurulós Szent Istvánok, a komoly, géppel írt feljelentő levelek közé, mert ezekben igazán megtapasztalhatni magyariságunkat. Innen fakad az, hogy a díjhoz éppen nem ez vezet, hanem az, hogy a díjazottak a magyar ugart odahagyva, pont annak ellenében jutottak oda, ahová, de itt megint ott vagyunk, amit kerülni akartunk már az elején. Nem is sétálunk bele a végeláthatatlan csapdába, csak nem kéne ilyen novákokat hallgatni. Mert mind egyforma, kortól, nemtől, beosztástól függetlenül, akit a Fidesz szele megcsapott.

Semmi különbség nincsen már ezekben. A Fidesz olyan, mint egy Észak-koreai KB ülés, egyforma hangok, pofák, egyenöltözet, csak minálunk az a lényeg, hogy minél drágább legyen. De nem is ez, hanem a gondolattalanság, ahogyan tizenhárom év elég volt nekik minden arcukat elveszíteni, ha életben akartak maradni a fazék mellett. Ilyen közegből nem jönnek Nobel-díjasok. Tanár nincs, az iskola konténer, krétát a szülő ad, a gyerek pedig annyit tanul meg az életről, aki előbbre akar jutni, annak ezekhez kell dörgölőzni. Ez van, vagy az aksigyár vagy a menekülés. A föntebbieket Novák egy interjúban mesélte egyébként. Az a szégyen, hogy valaki kérdezte. És az, hogy volt újság, amely lehozta. Körbeértünk.