A tízéves terv

Mindenki nyugodjon le. Habár már minden nagyon jó, és mindennel is meg van elégedve, mégis I. Orbán Viktorunknak még tíz évre van szüksége, hogy a nagy mű elkészüljön, és a sorsa, valamint vele együtt a népéé is (ami mi magunk volnánk) beteljesedjék. Kinek így, kinek pediglen úgy. De még amúgy is lehet. Mindig felemelő, amikor őkegyelmessége a sajátjai közt nyílhat ki, ahol semmilyen fékek és gátak nincsenek, nem munkálnak benne, nem mintha másutt ilyen veszélyek leselkednének reá.

Tusványos, Kötcse, most meg Tihany, valami Tranzit Fesztivál, egyre megy, ahol ezek maguk vannak, és akadályok nélkül építgetik az álomvilágukat, fújják a buborékot. Illetve Orbán fújdogálja nekik, ők pedig ülnek benne megvetve a kívül álló világot, ami viszont nekünk jutott. Még tíz év azonban, és mi is benne leszünk. Erről beszélt I. Orbán Viktor ezúttal, hogy aszongya a kétharmad áll, mint a cövek, még a holdról is látszódva, de még semmi nincs készen, még tíz elcseszett év kellene neki. Olyan, mint amilyen eddig is volt.

Nem a levegőbe beszélek, és ennek bizonyságát is adom akkor, amikor slágvortokban idézem meg a mindannyiunk által ismert kappanhangot, hogy önök is olyan tátott szájjal hallgassák az előjövő képtelen tartalmakat, mint a Tihanyban megjelentek: fiatalok, öregek, rajongók és hívők, valamennyien, akik megcsókolják a földet is ott, ő, ahol jár. J. A.-tól elnézést kérünk ezen a ponton, hogy az ő szerelemének sorait vontuk most be az intertextualitásba, de elég a modernizmusból, amikor rohanva haladunk a náci feudalizmus felé.

Orbán Viktor nagykirály tihanyi delirálása során a következőkkel szórakoztatta a megjelenteket, de a híradások miatt bennünket is, és ennek tényleg örülünk. Tehát és azaz: I. O. V. a sorosozáson, a libsizésen és a kommunistázáson keresztül jutott el a Nyugat bírálatáig, Trump csodálatáig, hogy végül megérkezzen az európai politika átalakításáig, amit szívesen vállal magára, és természetesen a nagy magyar célig (NMC), amire szintén vállalkozik, csak kellene még rá vagy tíz év. Alsó hangon, duzzogva, de annyi.

„A magyar rendszer nem hibátlan, de jól van összerakva, a gép működik, jó irányba van állítva a szekér, amit napról napra teszünk, az egy nagy terv részeként vívott küzdelem” – mondta a nagy király, és konkréttá téve az egészet, kiegészítette ezzel: “Azt akarjuk, hogy Magyarország gazdag, erős és biztonságos legyen, és minden ország adja meg neki a tiszteletet, a helyzet jobb, mint 13 éve, de kell még tíz év a cél eléréséhez”. Alélunk, meg minden, talpaink egymásra lépnek, mint a barackfás dalban, de mesélünk ezt-azt még okulásképpen.

A Nagy Terv (NT) mindig a diktatúrák sajátja. A nagy cél. Ez mindig egyre közelebb van, de az ellenséges világ miatt sohasem lehet elérni. Ezért kell a Nagy Ember (NE), akinek a látomása majd egyszer valahogy megvalósul. Addig persze még sokat ki kell bírnia annak a népnek, amely megdicsőül, és tejben-vajban fürdik NE által, aki valójában a nép vérét szívja, de a Nagy Cél érdekében ezt mindenkinek el kell viselnie. Most ugyan még rossz egy kicsit, de a beláthatatlan és mindig messzebb tolódó jövőben majd jó lesz.

Neki persze, a Nagy Embernek (NE) most is ott a hatalom mámora, a sleppjének pedig a jachtozás és a nulla teljesítménnyel való meggazdagodás. Aztán egyszer csak összeomlik az egész, és kiderül, hogy sose volt semmilyen cél, vagy annak soha nem volt realitása. Az ország közben tragikusan tönkre megy, és – ha szerencséje van – akkor is évtizedek kellenek a talpra álláshoz. Na, ebben fetrengünk éppen, szenvedéseink a közepe táján járva, és tényleg nem tudjuk, mikor lesz vége. Nekünk, éltesebbeknek valószínűleg soha.

Erről mesél nekünk I. Orbán Viktor nagy királyunk. Nem ezt mondja a szájával, de ezt halljuk, amikor utasítása szerint nem arra figyelmezünk, ami szöveg belőle előindázik, hanem azt vizsgáljuk, amit csinál, s amit keservesen érzünk a bőrünkön, és szép lassan belepusztulunk. Viszont valami fura, népléleki okból kifolyólag nekünk így is jó. Vagy épp így jó, amit amúgy józan ésszel fölfogni teljesen lehetetlen, s kies hazánk talán épp emiatt leledzik a sajátos bambaság állapotában. Ül a szarban, és élvezi, azaz, ilyen ország még egy nincsen.  

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “A tízéves terv
  1. hj szerint:

    Ez már a nekifutás nélküli gutaütés!!! (Mármint számomra.)

    • kovacs_ugynok szerint:

      Azt kellene látni, hogy „ezeknek”, a dagadttal az élen, nincs más céljuk, mint a hatalomban maradni. Mert csak a hatalommal a kezükben tudják elkerülni a felelősségre vonást. Amint kiesnek a hatalomból, mehetnek a börtönbe, vagy száműzetésbe. A hatalom megtartása számukra nemcsak cél, hanem eszköz is. A többi amit előadnak, csak nettó süketelés. Nem kéne hagyni! :/

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Isten mentse meg Magyaroszágot még plusz 10 év orbán maffiától! Úgyhogy kedves Koleszterin úr, munkára fel! :/

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Volt Tihanyban más is. O1G bandatársai totál beismerték az euro bevezetés kapcsán a rendszer kudarcát. Persze nem így mondták, de a lényeg ez volt. Természetesen a Szlovákokat meg a Hovátokat fikázva mindeközben.
    Savanyú a szőlő…

    • kovacs_ugynok szerint:

      13 évük volt rá. Ha ez alatt nem sikerült, akkor még további 10 év alatt sem fogják. A hatalmat bitorló orbán maffia biztosan nem. El kellene takarítani már végre az ország éléről a szemetet! :/

  4. polyvitaplex szerint:

    „Azt akarjuk, hogy […] minden ország adja meg neki a tiszteletet”

    Hát így nem fog menni, tökfejkém. A tiszteletet nem lehet akarattal kikényszeríteni.

    • cyr45 szerint:

      Pontosan!:-))

      A tiszteletet ki kell(ett volna) érdemelnie!
      És minden lehetősége megvolt rá.

      Kétharmados teljhatalom, ömlött a pénz az EU-ból, és az egész ország arra várt, hogy végre jobban élhessen a nép!

      Ehelyett?… Már 11-ben rátette a kezét a magánnyugdíj pénztárak 3000 milliárdjára, és szépen el is tapsolta, az utolsó forintig!
      Kellett a pénz a megszerzett személyes teljhatalma bebetonozására, a külhoni magyarok szavazójogának megadására,
      (akik persze szívesen verik a mi szerszámunkkal a csalánt) mert megéri nekik, azóta is!

      Az pedig mellékes, hogy közben az itthoniak közül egyre többen szegényedtek el, miközben a Nagy Vezér rokonsága, barátai valamennyien milliárdosokká váltak.:-((

      Aki beállt a sorba (legyen az polgármester, művész, vagy tudós) az boldogult, aki pedig nem, az magára vessen…

      Így megy ez Orbanisztánban, és aki megtehette, el is húzott!
      Maradtak itthon az opportunisták, képzetlenek, és öregek.:-(

      Ez van, elcsesztük!:-((
      Pedig Vaclav Havel megmondta, még 2002-ben:
      „Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.”

      Most épp itt tartunk, már 13 éve.

      És én nem látom a végét, könnyen lehet, hogy meg sem érem.
      De nem ezt sajnálom igazán, hanem a jövő nélküli fiatalokat!
      Mert akik nem állnak be idejekorán a sorba, azok megnézhetik magukat.:-((

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum