A tízéves terv

Mindenki nyugodjon le. Habár már minden nagyon jó, és mindennel is meg van elégedve, mégis I. Orbán Viktorunknak még tíz évre van szüksége, hogy a nagy mű elkészüljön, és a sorsa, valamint vele együtt a népéé is (ami mi magunk volnánk) beteljesedjék. Kinek így, kinek pediglen úgy. De még amúgy is lehet. Mindig felemelő, amikor őkegyelmessége a sajátjai közt nyílhat ki, ahol semmilyen fékek és gátak nincsenek, nem munkálnak benne, nem mintha másutt ilyen veszélyek leselkednének reá.

Tusványos, Kötcse, most meg Tihany, valami Tranzit Fesztivál, egyre megy, ahol ezek maguk vannak, és akadályok nélkül építgetik az álomvilágukat, fújják a buborékot. Illetve Orbán fújdogálja nekik, ők pedig ülnek benne megvetve a kívül álló világot, ami viszont nekünk jutott. Még tíz év azonban, és mi is benne leszünk. Erről beszélt I. Orbán Viktor ezúttal, hogy aszongya a kétharmad áll, mint a cövek, még a holdról is látszódva, de még semmi nincs készen, még tíz elcseszett év kellene neki. Olyan, mint amilyen eddig is volt.

Nem a levegőbe beszélek, és ennek bizonyságát is adom akkor, amikor slágvortokban idézem meg a mindannyiunk által ismert kappanhangot, hogy önök is olyan tátott szájjal hallgassák az előjövő képtelen tartalmakat, mint a Tihanyban megjelentek: fiatalok, öregek, rajongók és hívők, valamennyien, akik megcsókolják a földet is ott, ő, ahol jár. J. A.-tól elnézést kérünk ezen a ponton, hogy az ő szerelemének sorait vontuk most be az intertextualitásba, de elég a modernizmusból, amikor rohanva haladunk a náci feudalizmus felé.

Orbán Viktor nagykirály tihanyi delirálása során a következőkkel szórakoztatta a megjelenteket, de a híradások miatt bennünket is, és ennek tényleg örülünk. Tehát és azaz: I. O. V. a sorosozáson, a libsizésen és a kommunistázáson keresztül jutott el a Nyugat bírálatáig, Trump csodálatáig, hogy végül megérkezzen az európai politika átalakításáig, amit szívesen vállal magára, és természetesen a nagy magyar célig (NMC), amire szintén vállalkozik, csak kellene még rá vagy tíz év. Alsó hangon, duzzogva, de annyi.

„A magyar rendszer nem hibátlan, de jól van összerakva, a gép működik, jó irányba van állítva a szekér, amit napról napra teszünk, az egy nagy terv részeként vívott küzdelem” – mondta a nagy király, és konkréttá téve az egészet, kiegészítette ezzel: “Azt akarjuk, hogy Magyarország gazdag, erős és biztonságos legyen, és minden ország adja meg neki a tiszteletet, a helyzet jobb, mint 13 éve, de kell még tíz év a cél eléréséhez”. Alélunk, meg minden, talpaink egymásra lépnek, mint a barackfás dalban, de mesélünk ezt-azt még okulásképpen.

A Nagy Terv (NT) mindig a diktatúrák sajátja. A nagy cél. Ez mindig egyre közelebb van, de az ellenséges világ miatt sohasem lehet elérni. Ezért kell a Nagy Ember (NE), akinek a látomása majd egyszer valahogy megvalósul. Addig persze még sokat ki kell bírnia annak a népnek, amely megdicsőül, és tejben-vajban fürdik NE által, aki valójában a nép vérét szívja, de a Nagy Cél érdekében ezt mindenkinek el kell viselnie. Most ugyan még rossz egy kicsit, de a beláthatatlan és mindig messzebb tolódó jövőben majd jó lesz.

Neki persze, a Nagy Embernek (NE) most is ott a hatalom mámora, a sleppjének pedig a jachtozás és a nulla teljesítménnyel való meggazdagodás. Aztán egyszer csak összeomlik az egész, és kiderül, hogy sose volt semmilyen cél, vagy annak soha nem volt realitása. Az ország közben tragikusan tönkre megy, és – ha szerencséje van – akkor is évtizedek kellenek a talpra álláshoz. Na, ebben fetrengünk éppen, szenvedéseink a közepe táján járva, és tényleg nem tudjuk, mikor lesz vége. Nekünk, éltesebbeknek valószínűleg soha.

Erről mesél nekünk I. Orbán Viktor nagy királyunk. Nem ezt mondja a szájával, de ezt halljuk, amikor utasítása szerint nem arra figyelmezünk, ami szöveg belőle előindázik, hanem azt vizsgáljuk, amit csinál, s amit keservesen érzünk a bőrünkön, és szép lassan belepusztulunk. Viszont valami fura, népléleki okból kifolyólag nekünk így is jó. Vagy épp így jó, amit amúgy józan ésszel fölfogni teljesen lehetetlen, s kies hazánk talán épp emiatt leledzik a sajátos bambaság állapotában. Ül a szarban, és élvezi, azaz, ilyen ország még egy nincsen.