Tuggyukik

Novák K. formában van. Tegnap láttuk, hogy mint valami rozzant apáca, egyfolytában az úristent emlegeti, hol a kegyelmét dicsérve, mint sorsának jobbra fordítóját (hogy ne kelljen nevetséges tanári fizetésből vegetálnia), hol pedig abban az örömben merülve el szügyig, hogy Csíksomlyón a talpasokkal együtt tudta imádni őt. Innen látható az is, hogy az úristen jósága végtelen, mert, ha nem volna az, már rég pofán vágta volna Novákot. Másrészről ez az az úristen, aki pedig minket magára hagyott, egyre inkább megerősítve bennünk a kérdést, hogy egyáltalán létezik-e. Fogós, ravasz feladvány.

Innentől fogva gusztus kérdése ennek eldöntése, mint ahogyan az is, ha netán gyengeségünkben feltételezzük őt, még el kell döntenünk a nevét és alakját, aztán megint ott vagyunk az indulásnál, a kétségek között. Mindenesetre az kiderült, ahogyan szétnézünk Novák világának kietlen pusztaságán, hogy amióta Orbán nagyvezér kijelölte őt erre az elnökségre, ennek megfelelően pedig a parlamenti bátorak felkenték a magas hivatalra, Novákot elöntötték a hitek és szakralitások, gondolkodásában az ismeretlen felé fordult, mint ami meghatározza és eldönti az ő nyüves életét.

A lényeg azonban a matéria (a nem nevetséges fizetés), ami lehetővé teszi számára mindezt, azt azonban nem determinálja, hogy ezzel párhuzamosan az esze is elmenjen. Pedig a folyamat itt zajlik a szemünk előtt, ezért arra intenénk, ha érdekelne a tyúkszaros élete, nem lesz ennek jó vége, de mégsem figyelmeztetjük. Mert voltaképp mulatságos a műsor, ha attól az aprócska ténytől elvonatkoztatunk, hogy ebbe fogunk beledögleni, de veszett már több is Mohácsnál. Az egész ország, tehát van benne úgymond gyakorlatunk, csak a díszletek módosultak, de nézzük, momentán miből élünk. Ígérem, jó lesz a buli.

Novák K. alapítványt hozott létre a hagyományos családmodell védelmében. Nem fejti ki, ez mit takar, mi ez a hagyomány, de feltesszük, az apa férfi, az anya nő alaptörvényi baromságát, és meg sem kérdezzük, mit kell ezen védeni és legfőképp hogyan, az viszont kezdetnek igen: miből. Ilyen alapítványoknál az szokott lenni, hogy az alapító a magánvagyonából hasít ki egy szeletet a köz javára, Nováknál azonban ilyesmi nem látszik és nem játszik. Ő a köz pénzéből szeretne szórakozni, ilyképp így ránézésre mi fizetjük a hobbiját, ami nem kóser, ráadásul nem is komilfó, de a neristák adni ilyenre nem szokták.

Ebből fakad, hogy a (ezek szerint nem a Novák, hanem a mi alapítványunk) mocskos anyagi része már egyáltalán nem érdekel minket. Fásultan nyugtázzuk, hogy mit is várhatnánk mást, mint ami a rendszer lényege, viszont a miért mókásabbnak tűnik. Hogy a nacsasszony mi a jó francért akarja megmenteni a magyar családokat, akik köszönik, megvannak, már, ha ilyen novákok nem nyúlkálnak a bugyogójukba szaporodásra ösztökélni őket. Mert kellenek az akksigyárakba a dolgos kezek, meg azok is, amelyek rájuk szavaznak. De ez most mellékszál, sokkal érdekesebb az, Novák szerint milyen veszedelmek leselkednek családilag mireánk.

Azt mondja a nacsasszony, „soha nem látott erők dolgoznak azon, hogy a fiatalokat eltántorítsák a gyermekvállalástól, és szétszakítsák a családokat” – erre előjön belőlünk a delikát jelző, de egyben egy olyan kérésforma is, hogy mutasson a nacsasszony legalább egy ilyen „soha nem látott erőt”, amely szakogatja a magyar családokat, és fiainkat (lányainkat) lebeszéli a szaporodásról. Ilyet mutatni Novák azonban nem tud, következésképp a bűnös a tuggyukik, illetve a titokzatos háttérhatalmak, meg mindenféle összeesküvés. Ez a Hír Tv sajtóklubjának, a bencsikeknek meg a gajdicsoknak a szintje.

Tehát módfelett aljas is ebből fakadólag. Nem árt azonban csak úgy slágvortokban megidézni a háttérhatalmakat és összeesküvéseket (mint amik ezek szerint Novák agyát is kitöltik), amelyek, illetve amely, mint azt Eco bácsitól tudjuk (A Foucault inga) a templomosoktól indulva a rózsakereszteseken át, a szabadkőmüveseken keresztül jutnak el a zsidókig, mint akik világuralomra törnek, és ím előttünk is áll Novák mondandójának éjfekete tartalma a soha nem látott erőkről. Az a baj azonban ezzel, hogy nagy valószínűséggel a mi Katikánk ezt nem is tudja, csak szajkózza, amit a többi hülye a szájába ad.

Mint ahogyan azt is tudná, ha olvasott volna Spenglert, hogy mindenfajta civilizáció kiteljesedésének velejárója, hogy a népek ebben a stádiumban nem igazán akarnak már szaporodni, és azon semmiféle alapítvány nem segít. Ezek – a Novák-félék – a történelmet nem értik, viszont alakítani akarnák, ezeknek nincsen válaszuk a kérdésekre, hanem csak úristenes óbégatásuk van, meg utalgatás arra, hogy mindenki a mimagyarok vesztét akarja. Innen már csak egy kérdés marad viszont, hogy más nemeztekét meg miért nem, tehát Novák úristene miért csak minket utál. Jó lenne, ha megbeszélné vele, de nincsenek olyan nexusban.  

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Tuggyukik
  1. Yeti szerint:

    Nerribi formában levését elnézve, hagyományos modellként baxa meg a 220 volt, mert én ugyan bottal sem piszkálnám az ilyet.
    Járjanak úgy, mint öreganyó zoknija (lerohadt a feje).
    Ennyit a rohadék alapítványosdijukról, kastélyoskodásaikról, egyáltalán az egész aljas nerbandáról.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Kedves Rezeda!

    Tegnap belinkeltem egy videót a dagattnak egy 2006-os parlamenti felszólalásából idézve. Ha megnéznéd, sok mindent megértenél.

    Minden ilyen családos, sorosos, Prüsszeles bulsshit csak arra való, hogy megosszák az embereket, és eltereljék a figyelmet a lényegről. Látod, Te is a naccságos asszonyság (vélt) ostobaságán pörögsz, a helyett, hogy például miért nem váltja már le a 135 „bátor” az orbán a kártékony kormányával együtt. Mindig azt szoktam kérdezni ezzel kapcsolatban, ki is a hülye? Az aki csilliárdokat tud lopni a kiccsaládjával együtt a közösből a havi több milla „fizetése” mellett? Vagy azok akik mindezt szó nélkül hagyják, és maximum csak picsognak? Na ugye! 🙁

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda, és mindenki !

    Jó lenne nem lesüllyedni a gazemberek szintjére, és tisztázni, hogy az árulás, és a lopás nem erény, még csak nem is ész kérdése. Színtiszta gazemberség kérdése, és aki mást állít az éppen olyan cinkos a bűnben. Szóval nem kéne.
    Csak megjegyzem, mert a méltó „jutalmat” meg fogja kapni az összes, afelöl nincs kétségem, bármennyire hihetelennek is tűnik. Ha nem így lenne, most sem ezen az oldalon beszélgetnénk 🤣

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum