Az úristen kegyelme

Most legújabban Novák K., kijelölt államelnök nyilatkozott úgy, hogy azért terpeszkedhet a Sándor-palotában, mert az Isten így látja jónak. Egészen pontosan arra a kérdésre, minek vagy kinek köszönheti ezt, azt felelte: „Legnagyobb mértékben ezt az úristen kegyelmének tartom”. Éppen csak azt nem tette hozzá zárásul: ámen, vagy ha már ezeréves kereszténység, hogy kirielejszon. Minden további értesítés helyett érdekes volt megtudni, hogy Orbán Viktor fedőneve immár „úristen”, de van, aki ezzel eddig is tisztában volt, a többség azonban csak röhög rajta kínjában. Illetve reménytelenül káromkodik.

De nem is ez az érdekes igazán, hanem a mindent ellepő tömjénszag, és a hamis áhitat miatt permanensen fönnakadt szemek, mint a Fidesz álruhája. Ez az, amit a farkasbunda fölött hordanak, de odáig viszik immár, hogy Marquez mester találó szavaival mind az összesnek a szaros seggéből egyfolytában böjti szelek fújnak, de egyáltalán nem áll jól nekik. Nekünk meg az agyunkra megy a hazugság. Novák borult meg a legjobban, nemrégen Csíksomlyóban is az volt az élménye, milyen jó volt neki „együtt imádni az úristent”, de akkor még nem tudtuk, hogy Orbánra gondol, viszont sejthettük volna.

De nem is úgy, hogy bevallanák. Hiszen ők a pléh krisztusok és dohos imakönyvek világára gondolnak, amit viszont Orbán fedezett fel, mint hatalmi játékot akkor, amikor eldöntötte, a csuhásokat már nem parancsolja térdre, imához, hanem – legalábbis kirakati szinten – maga rogy le helyettük az anyaföldre. Ez pedig azt mutatja, maga az úristen is komolytalan, mert nem küldte rá, illetve rájuk a haragját. Ha úgy tetszik, tátott szájjal figyeli, ahogyan a nevében kurválkodnak, mit most, mióta elnök lett, ez a Novák is, mint ahogyan az összes többi is szünet és mérték nélkül. Nincsen bennük se szégyenérzet, se mérce.

Ezt elégelte meg egyébként – az össznemzeti kereszténykedést – a Magyar Ateista Társaság, amikor közleményben szólította fel a kormányt, tartózkodjék a nem hívő és ateista magyar állampolgárok kollektív megbélyegzésétől, és tartsa tiszteletben a magyar és nemzetközi emberi jogi normákat. Szép idea, derék kiállás meg felszólítás, de a magunk részéről megkérdezzük: ezek? Olyan Isten nincs, hogy elállnának a keresztény visítozástól, illetve nem tudjuk, milyen választ kaptak a derék ateisták, ha egyáltalán. Lehet, hogy rakják nekik a máglyát, mert a közbeszéd nincs távol ettől, amit ők maguk is előhoznak.

Utalnak közleményükben arra ugyanis, hogy nem komilfó a kormánynak permanensen úgy megnyilvánulni, mintha minden magyar állampolgár keresztény lenne, holott egyáltalán nem az. Idézik Varga Judit, Szijjártó Péter hőbörgéseit. Az előbbi szerint a magyar kormány azon fáradozik napra nap, hogy egész Európa keresztény legyen, a másik – a futsalos – meg arról sző omló álmokat, hogy a magyar kisdedeket már egészen apró koruktól kereszténynek kell nevelni. Az ateisták rámutatnak, hogy ez utóbbi idea ellenkezik az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének eszméjével, Szijjártó azonban természetesen ilyenekkel nem foglalkozik.

A legszebb, így egyben a legmocskosabb kereszténykedést azonban a soknevű hadügyminiszter adta elő, aki azt találta mondani, az ateizmus „az ellenséges ideológia egyik ismérve”. Ehhez képest Navracsics azzal, hogy a „magyarság lételemének” nevezte a kereszténységet, még megengedőbb, mert nem akarja szuronyvégre kapni a hitetleneket. Mindezeket felsorolták ezek a derék és jámbor ateisták, akik az utóbbi jelzőt azért kapták meg tőlem, mert lehet, azt hiszik, lesz valami foganatja a közleményüknek, de erre számítani azért annyira nem kellene. A fidesztálibokról mindez lepereg.

Más szemszögből a hülyeség ellen sok orvosság nincsen. Sőt, ha azt is meggondoljuk, az úgynevezett ellenzék is beleállt ebbe a műkereszténységbe, mert vagy PC akar lenni, vagy mert azt hiszi, a többség szemében így lehet szalonképes, akkor kitetszik, nagyobb a baj, mintsem az ateisták gondolják. Reménytelenül csúszunk vissza a középkorba, a Fidesz telefossa a világot templomokkal, közpénzből, az oktatást átjátssza a csuhásoknak, s csak azért, hogy a hatalmát hosszú időkre az elhülyítéssel bebetonozza. A történet ennyire egyszerű, de ilyen bonyolult is, mert, ha hatalomról van szó, ezek nem szoktak tréfálni. Mindmeghalunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Az úristen kegyelme
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Komolyan mondom, érdemes meghallgatni (nem hosszú, terjesszétek):
    https://youtu.be/__XBm4Xu_vY

    Ezt 2006-ban a(z akkor még nem) dagatt az MSZP-re mondta, és természetesen akkor is már hazudott mint a vízfolyás, de gyakorlatilag felvázolta azt a göbbelszi módszert amit a fidesz megvalósított 2010 után. A 13 év alatt meg azért történt egypár dolog az országban, és emlékeim szerint se az MSZP, se más párt, a fideszen kívül, nem uszított magyart magyar ellen. Nem csinált a cigány gázszerelő haverból leggazdagabb magyart. Se a rokonokból milliárdost közpénzen.

    Azt meg nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy jobb lenne ha az un. ellenzék megdolgozna a pénzünkért, és minden nap felszólítaná az országgyűlést, hogy váltsa le a kártékony orbánt a kormányával együtt! Na, ez lenne az igazi jelképes gesztus az un. ellenzék részéről, nem a kordonbontás. De legalább értelme is lenne. Minden országgyűlési képviselő bűnös abban, hogy hatalmon tartja az orbán maffiát. :/

  2. Yeti szerint:

    Nem lévén sem isten sem úr, nincs kegyelem.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Nincs Szijártó, se Navracsics, se Varga, se maga az atyaúristen Orbán Viktor Führer elvtárs se. Nekem nincsenek ilyen tébolydáim… 🤣🤣
    Csak zárójelben, hívőnek gondoltam magam sokáig, dee ez már nem Jézus egyháza.. Ennek semmi köze a megváltóhoz…

  4. Tom Sawyer szerint:

    Azér ez elég szomorú…

  5. István Zákány szerint:

    Az egész keresztény vallást népbutitásnak tartom.Arra jó, hogy az embereket ellehessen nyomni azzal az ígérettel, hogy majd a mennyben milyen jó lessz, meg azzal hogy majd Krisztus megment minket.2000 éve mindhiába. Szerintem azon kéne goldolkozni, várjunk még 2000 évet vagy szembe nézünk a hazugokkal és kiállunk magunkért.

  6. Tom Sawyer szerint:

    Mondjuk ha az orosz-ukrán háborút is nézem.. Vagy a délszlávot.. A holokausztot nem is mondom… Aztán nagyapámtól meg mindent elvettek, ráadás Recsk, meg Kazincbarcika üdülőtábort kapta.. Miről beszélünk ?
    És ha hiszitek, ha nem végig vallásos maradt.. 💕

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum