Borkai elfelejtette

Tárgyal, tárgyalgat a bíróság, s mindeközben pornót néz. Borkai Zsolt pornóvideóját nézik meg újra meg újra, s bár azt nem tudjuk, csámcsognak-e rajta, de azért pikáns a dolog. Főleg keresztény hazánkban. Nem hinnénk, hogy fel kell eleveníteni a történteket, mikor is és midőn a még aktív polgármester Borkai egy jachton vett részt egy jófajta orgián, azt nem tudjuk, hogy épp a családok éve idején, vagy más pátoszos időszakban. S bár itt és most a bíróság számára az a kérdés, ki volt a kameramann és ki hozta nyilvánosságra a zaftos videót, számunkra egészen más dimenziók érdekesek. Mégpedig a csalás, hazugság, jellemtelenség zavaros és taknyos világa, utalva Szájer ereszére és Novák K. popsitörlős ablakpucolására egyben.

Ha mi volnánk Borkai, aki szerencsére nem vagyunk, akkor nem nyilatkozgatnánk glóriával a fejünkön. És nem azért nem tennénk ezt, mert bűntelenek volnánk, s emiatt prűd vénasszonyok módján utasítanánk el mindazt, ami a videóban történt. Hanem azért leginkább és elsőképpen, mert mi Borkaival ellentétben nem vagyunk egy olyan galeri tagja, amely meg akarja szabni mind az összes magyari embereknek, hogyan éljenek, mi az erkölcsös és erkölcstelen, sőt, azt is, hogy milyen irányú nemi vonzódásaink lehetnek És milyenek nem. Mi nem foglaltunk semmit alaptörvénybe, mi nem hivatkozunk minduntalan a keresztény kultúrára, és nem bélyegzünk meg senkit, mert más, mint mi vagyunk.

A gond a Borkai üggyel nem ez a videó, hanem ami morál mögötte van, illetve ami éppenséggel nincs. Nem, ami megtörtént, hanem, ami nem. A volt polgármester – ellentétben az ügy többi érintettjével – megkapta azt a lehetőséget a bíróságtól, hogy ne kelljen részt vennie a tárgyaláson, ne kelljen újra meg újra végignéznie saját segge mozgását a filmen, mert hátha még meghasonlana a látottakon. Így viszont a távolból beköszönve, elkülönítve mintegy önmaga mocskától, akárha valami szent ember mentegetheti magát, és ezt nem is rest megtenni. S amíg a többiek nézik a filmet, ő mondhatja azt, hogy már el is felejtette az egészet, mint valami kívülálló, aki azt szuggerálja magának, hogy meg sem történt az, ami igen.

Szó szerint ezt mondja Borkai az alakuló glóriával a feje fölött: „Egy ilyen procedúra valóban rendkívül kellemetlen, még akkor is, ha igazából olyan régen volt, hogy már el is felejtettem. Nem örül az ember ennek, de itt nem én vagyok a vádlott, én a sértettje vagyok ennek az ügynek.” – Nem volt annyira régen, mi nem felejtettük el, és nem a filmen látottak miatt, hanem az abban hordozott üzenet okán. Ez pedig az volt, hogy szemben azzal, amit Borkai pártja a gyalogparasztok torkán tuszkol le, mint a tömött libáén, jelesül, a műpátosszal körül lengetett szent család ideáját, hazugság. Nem úgy hazugság, ahogyan mi éljük meg, hanem akképp, amit nekünk erről az egészről előadnak. Minden hazugság.

Ide kapcsolódva Novák popsitörlős ablakpucolása is ugyanebben a témakörben, s ha már orgia, akkor az ereszen menekülő Szájer is, az alapszar fogalmazója. Azé az alapszaré, amelyben az apa férfi, anya nő kitétel, és az erre épülő melegellenesség szerepel. Hazugság és undorító a nők bugyogójában való minduntalan matatás permanens szülésre buzdítva őket, amikor ezt az ideát Borkai kurvázása töri szilánkosra, mikor is nem ő lesz a vádlott, hanem, akit lefizetett. Borkai hazudott magánéletét védik, a bíróság viszont nézi a felvételeket a nőről, akit beidéz, és tisztesség ne essék, netán a tárgyalóterem szereplői azt képzelik el, valóban úgy néz-e ki a nő, mint amit közben a filmen látnak. Nietzschei helyzetünk van.

Minden hazug, mindent szabad. De legfőképp Boraki további mondatai hazugok, amit nem szégyell, vagy tán föl sem fogja: „Már túl vagyok rajta. Talán azt is mondhatom, hogy minden rosszban van valami jó. Nagyon megerősített engem, hiszen ami nem öl meg, az megerősít. Jóval szorosabb lett a kapcsolatunk a feleségemmel és az egész családdal. Az elmúlt három év megpróbáltatásait közösen le tudtuk győzni. Szerintem ez külön példamutató, bár nem volt egyszerű.” – És íme, itt áll előttünk a szent ember, aki, ha sokáig tart még ez az egész, tán odáig is el fog jutni, hogy kényszerítették, pisztolyt fogtak a fejéhez, hogy tegye, amit a filmen tett. De a legszebb, hogy a családja mögé bújik, akik a buksiját simogatva támogatták őt.

Őket kellene megkérdezni, hogy úgy igazából mit is gondolnak, mert ami itt történik, az a szar szétkenése. És nem győzzük még egyszer aláhúzni, olyan ordas hazugság keresztény életről és erkölcsökről, családról és képzelt boldogságról, amitől az embernek okádni támad gusztusa, de egy fideszistától mit is lehetne mást várni. Ez a fajta mindig mást tesz, másképpen él, mint amit a társadalomtól elvár. Illetve nem is várja el tőlük sem, csak azt, hogy ők is vegyenek részt a kollektív, nagy hazugságban egy olyan ideáról, ami nincs, viszont jól lehet terelni vele a nyájakat. Így van kódolva a boldogtalanság a NER-ben, így éri el, hogy akiben van valami tartás, képen köpi saját magát. Borkai viszont nem ez a fajta, mint láttuk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Borkai elfelejtette
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az orbán banda idestova 13 éve azt sulykolja a közvéleménybe, hogy ha TE lennél a helyükben, akkor te is csak lopnád a közpénzt, aztán eljachtoskokósqrváznád. Hát NEM! Ahol demokrácia és jogállamban van, ennél sokkal kevesebbért is meg szoktak bukni a politikusok. Ahol meg ráadásul a polgármester a városát megkárosítva nyerészkedik az autógyárnak szánt területekkel, még le is szokták csukni érte. Utóbbi szépen el is sikkadt a történetből. Mindenesetre az, hogy újra megválasztották ezt az en’bert, Győrt az ország segglukává tette.
    Mielőtt még… Se nem lopok, drogozok, se nem qrvázok, se a saját, se más pénzéből. Azt meg bizton kijelenthetem, hogy a hatalommal a kezemben se tenném. 😛
    De mit tudhatja ezt az aki állandóan CSOK-ra vissza nem térítendő hitelre, SZJA-ra, ársapkára ácsingózik, mert a saját erejéből nem tudna megélni becsületes munkából… 😛

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Fordítsuk meg a tételt ! Igazából nem a lócitrom keresi a legyet, hanem fordítva.
    Szóval ha ez a kipcsak nép épp a „mariskáért” választana négy évente, bizony, bizony Amszterdam belepirulna. De nekenünk ez a szemforgató, álkeresztény ország jutott, ahol valószínüleg Ferenc Pápa lesz a kevesek közül az egyik ha eljön, aki még tudja ebben az országban mi az a Krisztus hit . De ezek..
    A Szentatya helyében még le se köpném őket. Azért kiváncsi lennék hogy rajzanak majd ezek a dögbogarak körötte. De elvből sem nézem meg..
    Katulikus neveltetésüként nehéz elmondani mit érzek. Szerencse hogy a megbocsátás a vallásunk alapja.. Már hogy a Borkai félék szerencséje főleg. Viszont a felejtést nem kell gyakorolnunk.. 🙄

  3. polyvitaplex szerint:

    „Jóval szorosabb lett a kapcsolatunk a feleségemmel és az egész családdal. Az elmúlt három év megpróbáltatásait közösen le tudtuk győzni. Szerintem ez külön példamutató, bár nem volt egyszerű.”

    Szerintem is példamutató. Javasolnám is minden lazulni látszó kapcsolatban élő párnak, hogy párterápia helyett menjenek el jachtozni, persze külön-külön.
    És ha jól kijachtozták magukat, és legyőzték a megpróbáltatásokat, még díszpolgárok, sőt díszpolgármesterek is lehetnek.

  4. miki1950 szerint:

    Igaz családszerető, jó katolikus ez a Borkai.
    Szórta fejére a hamut rendesen, majd megtért az övéihez.
    Meglássátok feleim, nem oly sokára újra elfoglalja majd bűnbocsánat és vezeklés után a ner-ben őt megillető helyet.
    A korrupt Borkairól meg szó se essék.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum