Borkai elfelejtette

Tárgyal, tárgyalgat a bíróság, s mindeközben pornót néz. Borkai Zsolt pornóvideóját nézik meg újra meg újra, s bár azt nem tudjuk, csámcsognak-e rajta, de azért pikáns a dolog. Főleg keresztény hazánkban. Nem hinnénk, hogy fel kell eleveníteni a történteket, mikor is és midőn a még aktív polgármester Borkai egy jachton vett részt egy jófajta orgián, azt nem tudjuk, hogy épp a családok éve idején, vagy más pátoszos időszakban. S bár itt és most a bíróság számára az a kérdés, ki volt a kameramann és ki hozta nyilvánosságra a zaftos videót, számunkra egészen más dimenziók érdekesek. Mégpedig a csalás, hazugság, jellemtelenség zavaros és taknyos világa, utalva Szájer ereszére és Novák K. popsitörlős ablakpucolására egyben.

Ha mi volnánk Borkai, aki szerencsére nem vagyunk, akkor nem nyilatkozgatnánk glóriával a fejünkön. És nem azért nem tennénk ezt, mert bűntelenek volnánk, s emiatt prűd vénasszonyok módján utasítanánk el mindazt, ami a videóban történt. Hanem azért leginkább és elsőképpen, mert mi Borkaival ellentétben nem vagyunk egy olyan galeri tagja, amely meg akarja szabni mind az összes magyari embereknek, hogyan éljenek, mi az erkölcsös és erkölcstelen, sőt, azt is, hogy milyen irányú nemi vonzódásaink lehetnek És milyenek nem. Mi nem foglaltunk semmit alaptörvénybe, mi nem hivatkozunk minduntalan a keresztény kultúrára, és nem bélyegzünk meg senkit, mert más, mint mi vagyunk.

A gond a Borkai üggyel nem ez a videó, hanem ami morál mögötte van, illetve ami éppenséggel nincs. Nem, ami megtörtént, hanem, ami nem. A volt polgármester – ellentétben az ügy többi érintettjével – megkapta azt a lehetőséget a bíróságtól, hogy ne kelljen részt vennie a tárgyaláson, ne kelljen újra meg újra végignéznie saját segge mozgását a filmen, mert hátha még meghasonlana a látottakon. Így viszont a távolból beköszönve, elkülönítve mintegy önmaga mocskától, akárha valami szent ember mentegetheti magát, és ezt nem is rest megtenni. S amíg a többiek nézik a filmet, ő mondhatja azt, hogy már el is felejtette az egészet, mint valami kívülálló, aki azt szuggerálja magának, hogy meg sem történt az, ami igen.

Szó szerint ezt mondja Borkai az alakuló glóriával a feje fölött: „Egy ilyen procedúra valóban rendkívül kellemetlen, még akkor is, ha igazából olyan régen volt, hogy már el is felejtettem. Nem örül az ember ennek, de itt nem én vagyok a vádlott, én a sértettje vagyok ennek az ügynek.” – Nem volt annyira régen, mi nem felejtettük el, és nem a filmen látottak miatt, hanem az abban hordozott üzenet okán. Ez pedig az volt, hogy szemben azzal, amit Borkai pártja a gyalogparasztok torkán tuszkol le, mint a tömött libáén, jelesül, a műpátosszal körül lengetett szent család ideáját, hazugság. Nem úgy hazugság, ahogyan mi éljük meg, hanem akképp, amit nekünk erről az egészről előadnak. Minden hazugság.

Ide kapcsolódva Novák popsitörlős ablakpucolása is ugyanebben a témakörben, s ha már orgia, akkor az ereszen menekülő Szájer is, az alapszar fogalmazója. Azé az alapszaré, amelyben az apa férfi, anya nő kitétel, és az erre épülő melegellenesség szerepel. Hazugság és undorító a nők bugyogójában való minduntalan matatás permanens szülésre buzdítva őket, amikor ezt az ideát Borkai kurvázása töri szilánkosra, mikor is nem ő lesz a vádlott, hanem, akit lefizetett. Borkai hazudott magánéletét védik, a bíróság viszont nézi a felvételeket a nőről, akit beidéz, és tisztesség ne essék, netán a tárgyalóterem szereplői azt képzelik el, valóban úgy néz-e ki a nő, mint amit közben a filmen látnak. Nietzschei helyzetünk van.

Minden hazug, mindent szabad. De legfőképp Boraki további mondatai hazugok, amit nem szégyell, vagy tán föl sem fogja: „Már túl vagyok rajta. Talán azt is mondhatom, hogy minden rosszban van valami jó. Nagyon megerősített engem, hiszen ami nem öl meg, az megerősít. Jóval szorosabb lett a kapcsolatunk a feleségemmel és az egész családdal. Az elmúlt három év megpróbáltatásait közösen le tudtuk győzni. Szerintem ez külön példamutató, bár nem volt egyszerű.” – És íme, itt áll előttünk a szent ember, aki, ha sokáig tart még ez az egész, tán odáig is el fog jutni, hogy kényszerítették, pisztolyt fogtak a fejéhez, hogy tegye, amit a filmen tett. De a legszebb, hogy a családja mögé bújik, akik a buksiját simogatva támogatták őt.

Őket kellene megkérdezni, hogy úgy igazából mit is gondolnak, mert ami itt történik, az a szar szétkenése. És nem győzzük még egyszer aláhúzni, olyan ordas hazugság keresztény életről és erkölcsökről, családról és képzelt boldogságról, amitől az embernek okádni támad gusztusa, de egy fideszistától mit is lehetne mást várni. Ez a fajta mindig mást tesz, másképpen él, mint amit a társadalomtól elvár. Illetve nem is várja el tőlük sem, csak azt, hogy ők is vegyenek részt a kollektív, nagy hazugságban egy olyan ideáról, ami nincs, viszont jól lehet terelni vele a nyájakat. Így van kódolva a boldogtalanság a NER-ben, így éri el, hogy akiben van valami tartás, képen köpi saját magát. Borkai viszont nem ez a fajta, mint láttuk.