Elítélte a bíróság azt a három fiatalt, akik 2013 november végén több helyen is megrongálták a közterekre kihelyezett hanuka-gyertyatartókat Budapesten. Az elsőrendű vádlottat egy év két hónap, egyik társát egy év, míg a másikat tíz nap börtönbüntetésre ítélték, de a büntetést mindannyiuknál két évre felfüggesztette a bíróság. A mellékbüntetés viszont az igazán érdekes, ugyanis a bíró külön magatartási szabályként előírta számukra két könyv elolvasását: az egyik Fejtő Ferenc „Magyarság, zsidóság”, a másik pedig Fleck Gábor és Szuhay Péter „Kérdések és válaszok a cigányságról” című műve. A fiúknak olvasónaplót is írniuk kell, majd bemutatni azt a melléjük kirendelt pártfogó felügyelőnek.
Ezt írja a nyugatmedia.eu., amivel nem kevesebbet bizonyít, mint, hogy mégsem teljesen reménytelen ez az ország. Hogy egy magyar bíróság képes volt arra: levetette a rámerevedett igen komoly álarcot, a vezető bíró pedig elvigyorodott, és salamoni döntést hozott. Mintha az Arany Jani által megénekelt Fülemüle világa elevenedne meg – nekem fütyöl -, ez a mi ítészünk is ütött egyet jobb-, aztán meg bal felé, és kihirdette a verdiktet, amelyet javasolnék precedens értékűnek tekinteni, és kiterjeszteni egészen széles körökre. Csak azért, hogy eljöhessen minálunk végre az általános sötétség hajnala, amelyet bízvást nevezhetnénk meg-, avagy felvilágosodásnak. Szép is volna, bár magyartanárként tudom, mi a kötelező olvasmányok sorsa, de mégsem adnám fel teljesen. Ki tudja?
Itt van nekünk ez a Rikárdó-ügy már napok óta. Az idei év első babája, Rácz Péter Rikárdó január 1-jén 0 óra 1 perckor született Makón. Novák Előd – jobbikos professzor – Facebook-oldalán aznap azt írta, hogy „Rikárdó mellett azért persze szaporodik a magyar is néhol, pl. a mi családunkban is többen vagyunk, mint négy éve”. Erre mindenki nekilátott tutulni. Le-, meg felmondásra, bocsánatkérésre köteleznék ezt a nímandot, aki röhög magában, és semmi nem változik, csak az imamalmok őrölnek eredmény nélkül. Mindenkinek megakadt a torkán ez a sziporka, előrelépés meg semmi. Mennyivel másabb lehetne minden, ha ezt a jóembert mindközönségesen szintén olvasásra lehetne ítélni. Rögtön lefagyna a diabolikus vigyor az arcáról, és végre egyszer az életben könyv is kerülne a kezébe, nem csak kumiszos flaska. Akkor mondhatnánk, hogy na, Előd drága, most legyen nagy a pofád, így lenne kerek a világ. Még csak karikás ostort sem kéne csattogtatni, ahogyan az divatban volt hasonló körökben, mint tudvalévő.
Azonban mégis nehéz volna teljesen komilfóvá tenni a NER-t. Be kell látnunk, észre kell vennünk, hogy nagyon sokakat kéne olvasásra ítélni, a kötelező olvasmányok pedig igen megszaporodnának. Az egész elfuserált úgynevezett elitünkre ráférne egy kis stúdium, a lehető legváltozatosabb témákban, történelemből, közgazdaságból, illem-, és erkölcstanból, etc. Az egész parlamenti színház is teljesen más képet mutatna, amikor Kövér elnök úr épp nem a baloldalt hajtaná el a jó édesanyjába, hanem fölszólítaná a megjelenteket, hogy üssék fel a megfelelő szakirodalmat, és csak a zsolozsma hangjai hallatszanának a padsorok között. Semjén is tanulmányozná végre a Bibliát, Varga Misi Samuelson méretes Közgazdaságtanával a hóna alatt rohangászna, a Jobbik frakció meg William L. Shirer „A harmadik birodalom felemelkedése és bukása” című alapbecsűjét nyálazgatná.
Az egész bagázs olvasgatna csendesen. A szédölgő ellenzék kötelező tematikáját még alaposan ki kéne dolgozni, de hogy nagy munka várna rájuk, az ziher. Orbán feladata meg az volna, hogy mindazt egyben tanulmányozza, amit a többiek külön-külön. Ezzel elérhetnénk az áhított célt, végre nem beszélne hülyeségeket, mert nem jutna rá ideje. És amikor idáig jutunk az agymenésben, akkor a kezünk józanítón belelafog az éjjeli edénybe. Nem fognak ezek olvasni semmit, ha még bíróság is kötelezné őket, akkor sem. Tudvalevő, hogy mindannyian oly igen okosak, hogy még a seggükben is fejük van, ezért tudják folyamatosan szarni a spanyol viaszkot minekünk, ilyképp bíróságunk agyafúrt ítélete egyszerinek és megismételhetetlennek tűnik. De ez legalább valami fényt mutat a nagy magyar nihilben, és ezt becsülnünk illendő.
Vélemény, hozzászólás?