Recept rikárdós bajokra: olvasásra ítélve

Elítélte a bíróság azt a három fiatalt, akik 2013 november végén több helyen is megrongálták a közterekre kihelyezett hanuka-gyertyatartókat Budapesten. Az elsőrendű vádlottat egy év két hónap, egyik társát egy év, míg a másikat tíz nap börtönbüntetésre ítélték, de a büntetést mindannyiuknál két évre felfüggesztette a bíróság. A mellékbüntetés viszont az igazán érdekes, ugyanis a bíró külön magatartási szabályként előírta számukra két könyv elolvasását: az egyik Fejtő Ferenc „Magyarság, zsidóság”, a másik pedig Fleck Gábor és Szuhay Péter „Kérdések és válaszok a cigányságról” című műve. A fiúknak olvasónaplót is írniuk kell, majd bemutatni azt a melléjük kirendelt pártfogó felügyelőnek.

menora12_201_nav

Ezt írja a nyugatmedia.eu., amivel nem kevesebbet bizonyít, mint, hogy mégsem teljesen reménytelen ez az ország. Hogy egy magyar bíróság képes volt arra: levetette a rámerevedett igen komoly álarcot, a vezető bíró pedig elvigyorodott, és salamoni döntést hozott. Mintha az Arany Jani által megénekelt Fülemüle világa elevenedne meg – nekem fütyöl -, ez a mi ítészünk is ütött egyet jobb-, aztán meg bal felé, és kihirdette a verdiktet, amelyet javasolnék precedens értékűnek tekinteni, és kiterjeszteni egészen széles körökre. Csak azért, hogy eljöhessen minálunk végre az általános sötétség hajnala, amelyet bízvást nevezhetnénk meg-, avagy felvilágosodásnak. Szép is volna, bár magyartanárként tudom, mi a kötelező olvasmányok sorsa, de mégsem adnám fel teljesen. Ki tudja?

Itt van nekünk ez a Rikárdó-ügy már napok óta. Az idei év első babája, Rácz Péter Rikárdó január 1-jén 0 óra 1 perckor született Makón. Novák Előd – jobbikos professzor – Facebook-oldalán aznap azt írta, hogy „Rikárdó mellett azért persze szaporodik a magyar is néhol, pl. a mi családunkban is többen vagyunk, mint négy éve”. Erre mindenki nekilátott tutulni. Le-, meg felmondásra, bocsánatkérésre köteleznék ezt a nímandot, aki röhög magában, és semmi nem változik, csak az imamalmok őrölnek eredmény nélkül. Mindenkinek megakadt a torkán ez a sziporka, előrelépés meg semmi. Mennyivel másabb lehetne minden, ha ezt a jóembert mindközönségesen szintén olvasásra lehetne ítélni. Rögtön lefagyna a diabolikus vigyor az arcáról, és végre egyszer az életben könyv is kerülne a kezébe, nem csak kumiszos flaska. Akkor mondhatnánk, hogy na, Előd drága, most legyen nagy a pofád, így lenne kerek a világ. Még csak karikás ostort sem kéne csattogtatni, ahogyan az divatban volt hasonló körökben, mint tudvalévő.

konyv

Azonban mégis nehéz volna teljesen komilfóvá tenni a NER-t. Be kell látnunk, észre kell vennünk, hogy nagyon sokakat kéne olvasásra ítélni, a kötelező olvasmányok pedig igen megszaporodnának. Az egész elfuserált úgynevezett elitünkre ráférne egy kis stúdium, a lehető legváltozatosabb témákban, történelemből, közgazdaságból, illem-, és erkölcstanból, etc. Az egész parlamenti színház is teljesen más képet mutatna, amikor Kövér elnök úr épp nem a baloldalt hajtaná el a jó édesanyjába, hanem fölszólítaná a megjelenteket, hogy üssék fel a megfelelő szakirodalmat, és csak a zsolozsma hangjai hallatszanának a padsorok között. Semjén is tanulmányozná végre a Bibliát, Varga Misi Samuelson méretes Közgazdaságtanával a hóna alatt rohangászna, a Jobbik frakció meg William L. Shirer „A harmadik birodalom felemelkedése és bukása” című alapbecsűjét nyálazgatná.

Az egész bagázs olvasgatna csendesen. A szédölgő ellenzék kötelező tematikáját még alaposan ki kéne dolgozni, de hogy nagy munka várna rájuk, az ziher. Orbán feladata meg az volna, hogy mindazt egyben tanulmányozza, amit a többiek külön-külön. Ezzel elérhetnénk az áhított célt, végre nem beszélne hülyeségeket, mert nem jutna rá ideje. És amikor idáig jutunk az agymenésben, akkor a kezünk józanítón belelafog az éjjeli edénybe. Nem fognak ezek olvasni semmit, ha még bíróság is kötelezné őket, akkor sem. Tudvalevő, hogy mindannyian oly igen okosak, hogy még a seggükben is fejük van, ezért tudják folyamatosan szarni a spanyol viaszkot minekünk, ilyképp bíróságunk agyafúrt ítélete egyszerinek és megismételhetetlennek tűnik. De ez legalább valami fényt mutat a nagy magyar nihilben, és ezt becsülnünk illendő.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!