Nagy dilemma lehet, ha az ember azt látja, az istenként tisztelt vezér behugyozik, píszísen maga alá vizel, és ráadásul egy kamera ezt fel is veszi. Ez történt Dél-Szudánban, ahol Salva Kiir elnökkel esett meg ez a baleset, ami nem is lenne érdekes, ha utána nem tartóztattak volna le hat újságírót, amit persze tagadnak. Súlyosbítja az újságírók, illetve a kameraman bűnét, annak ellenére vette fel az incidenst, hogy mindez a himnusz hallgatása közben történt, s mint tudjuk, az ilyen nóták hazafias becsben vannak (mint nálunk a Nélküled), s ha eközben hugyozza össze magát a delikvens, az eladható hazaárulásként, ellenkező oldalról viszont hőstettként is, nézőpont kérdése csak az egész.
A történet szót sem érdemelne, ha a mi vezérünk egy zártkörű beszélgetésen – amit aztán nem győztek közzé tenni -, nem hangoztatta volna, hogy ő, következésképp az ország, benne mi – nem akar a nyugati kultúrkörhöz tartozni. Ahogyan vázolta az utat, a Balkánon keresztül, Törökországon át térnénk vissza Ázsiába, ahol ő, mint kipcsak, nagyon is jól érezné magát. Hogy mi ezt akarjuk-e, elviseljük-e, az nem érdekli szokás szerint a kedves vezetőt. Duci ujját kinyújtva mutatja az utat, irány Kelet. Minden bepisálási dilemma itt kezdődik, mert Amerikában is sportot űznek abból a televíziók, hogy Biden esés-kelését mindenkinek megmutassák, ott azonban senkiért nem megy emiatt a nagy, fekete autó.
Ha azt gondolnák nagy hebehurgyán, annak, hogy Kiir elnök nagy nyilvánosság előtt behugyozott, és a mi kedves vezetőnk élénken kelet felé kacsingat, az ég egy világon semmi köze egymáshoz, akkor tévedni tetszenének, és intőn kellene megjegyeznem, dehogynem. Csupán időbéli csúszások vannak, mindenki így jár vagy járhat, aki nem tud szabadulni a hatalomtól, csak nem mindenkit vesznek kamerák. Sztálin atyánk is hosszasan feküdt a saját vizeletében az agyvérzése után, Hitler bátyó ezt – és egyéb kellemetlenségeket – elkerülendő főbe lőtte magát, Mussolini pajtással pedig hőn szeretett népe végzett a közismert módon, lámpavas, ráadásul fejjel lefelé. Kínos.
Ehhez képest egy szimpla behugyozás maga a kéjmámor, viszont egyként utal arra mindahány, hogy milyen veszélyekkel jár a populista módi, a diktátorosdi, leginkább arra kellene figyelmezni az ilyesmiben szenvedőknek, hogy semmi sem örök. Mi több, múlandó, mégpedig nagyon hamar és olykor hirtelen. No most, hogy Orbán szabadulni akarna a Nyugattól, az szerinte azért van, mert ebben a közösségben kies hazánk szerinte a peremre szorulna, mi azonban kajánul megjegyezzük, ő az, aki a peremén tántorog a civilizált világnak, abban vezető szerepet megszerezni nem tudott, így inkább oda menne, ahol a messziről jött fehér ember nimbusza lengi körül, és hasonszőrűek között lehet.
Nem mániám, de arrafelé fajulnak a dolgok, ahhoz, ami kiinduló tételünk volt, de ennél is fontosabb, arra nem tért ki a kedves vezető, hogyha odahagyja a nyugati zsidó-keresztény (görög-római meg a jóisten) kultúrkört, akkor melyikhez tér meg, illetve milyen istent fog imádni azután. Nehéz dolgok ezek, ezért is emlegettem nemrégiben, ha Orbán attól remélne politikai hasznot, akkor mecseteket építene az országban, miniszterelnök-helyettese pedig egy müezzin lenne mondjuk jobb híján és nem Semjén. Innen is látható, hogy Orbán arrafelé fordul a hatalom érdekében, amerre nem szégyell, de a szégyen nem igazán jellemző rá, pedig intő példaként kellene előtte állni Kiir elnök balesetének, ha így folytatja, rá is ez vár.
Viszont ez minket egészen őszintén nem érdekel, mert vagyunk annyira egoisták, hogy a magunk sorsa foglalkoztasson, hol leszünk mi, amikor Orbán abba a korba lép, amikor már a vizeletét sem tudja tartani, de minden valószínűséggel a föld alatt. Mivel nálam egyetlenünk csak alig fiatalabb, innentől kezdődik a versenyfutás az idővel. Orbánnak azért, hogy beteljesítse az álmát, ami nem tudható már, mi lehet, mekkora főnök akar lenni, amióta az indiánosdit odahagyta. Mi elég neki, hol állna meg, vagy mi állíthatja meg, ha egyáltalán van az az erő. Részemről az a feladat adott, hogy túléjem, reménykedve az utána következő világ eljövetelében, de az sem biztos, hogy jobb lesz. Őszintén várom a fejleményeket.
Vélemény, hozzászólás?