Akasztott hóhérok üldözik a boszorkányokat

Nem kell nekünk se mozi, se kabaré, ha itt van Varga Judit és népizenekara egyenesen a Gyalog galoppból. A nacsasszony, ha nem hegedül vagy dekázik, ahelyett, hogy Völner kolléga – mármint neki – ügye miatt papírt és ceruzát venne elő a lemondását körmölve, nekilát mindenkit kioktatni a maga lekezelő és ostoba stílusában. Az Uniót most például, és jegyezzük meg hangsúlyosan a nyitánynál, a Völner-ügytől terhesen, mert akadt – hol nincs ilyen a legjobb családban is – két-három korrupt ember a köreikben, akiket annak rendje és módja szerint bilincsben vittek el. Ahogy épp Vargát is kellene, ha nem volna a képletben a Polt-állandó, mint a NER fundamentuma és oldalfala egyben.

De nem is ez. Hanem az a kilátástalanság, ami megmutatkozik abban a verkilben, amit Varga és az összes többi teker, s aminek a lényege az, hogy ezek aztán nekünk ne beszéljenek tisztességről. Mint emlékezhetünk, mert a fejünkbe van verve úgymond, az Unió – amely a NER-világlátásban libsik gyülekezete – permanensen boszorkányüldözést folytat, amikor a jogállamot, korrupciót és bimbózó fasizmust kéri számon a Fideszen. Varga mostani előadásában „A karakán magyar álláspont a migráció, a gyermekvédelem, a vírus elleni védekezés, vagy éppen a háború kérdésében mindig összefüggésben volt a hazánk ellen indított boszorkányüldözésekkel”. – Nem sok újdonság van benne, csak néhány.

A migrációt és gyermekvédelmet már ismerjük, hogy a könyökünkön jön ki, a vírus elleni védekezésről eddig azonban még nem esett szó. S ha a világbajnok halálozási adatokat nem is figyeljük – pedig csak azokat kellene igazán, mert a mérce az -, kimondhatjuk a sok varázsszó közül az egyiket, ami nem egyéb, mint a lélegeztetőgép. Kezdésnek szinte csupán. Hogy milyen maffiaszaga van a raktárban porosodó több milliárdos mutyinak. Milyen hasonló bukéval rendelkezik a vakcina, a maszkgyártó gépek, ha csak ezeket meg lehetne piszkálni a Polt-állandó nélkül, már a fél kormányt rabláncra lehetne fűzni. A másik felét pedig más aljasságok miatt, egyesével.

De túl mindezen, és megjegyezve azt, az Unió a vírus elleni védekezésről egy kurva szót nem szólt, ellenben a gyermekvédelemnek álcázott másság üldözésről, a menekültek kínzásáról igen, sőt hosszú sorokban tisztázta, mi a baja a magyar fasizmussal, akkor láthatjuk a boszorkányüldözés mibenlétét és lényegét. Az új elem mindebben a lekezelő kioktatás, hogyha Unió volnánk, visszakézből vágnánk képen ezt az irritáló alakot, de nem vagyunk Únió és ő sem mi magunk, Varga pofija tehát sértetlen marad. Mivelhogy a magas lován ücsörögve azt is megjegyezte, hogy „most akasztják a hóhért”, s ezzel a kitétellel nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ott mindenki bűnöző.

No most, az az érdekes, és tényleg Gyalog galoppos kép van ebben, hogy az akasztott hóhér üldözi a boszorkányokat, karcosabban viszont, hogy a bűnöző azon röhög, hogy a bűnüldöző bajban van (szerinte). A Polt-állandóval és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás hiányában olyan ez, mint egy bottal cukkolni a ketrecbe zárt állatot, ami viszont a tahókra jellemző cselekedet és magatartás. Így hát el is érkeztünk virágos mezőnkre, a dolgok a nevükön neveződtek, miközben magunkban azért kuncogtunk is egy kicsinyt, ahogyan elképzeltük Varga nacsasszonyt kacsaként a vízen, azt nézve, hogy elsüllyed-e. Fönnmaradt, lebegett, következésképp lehet üldözni.

Sok minden máson kívül azonban Vargában az arrogancia a legidegesítőbb. Szinte az elviselhetetlenségig pökhendi, ami akkor szivárgott belé – de akkor rögtön -, amikor a vezér kinevezése alkalmával pezsgőzött vele. Hogy előtte milyen volt, az nem tudható, most azonban – mint párttársai szinte valamennyien – a butaság bátorságával és az ostobák önbizalmával irritálja azokat, akik még figyelnek rá, illetve kábítja a szerencsétleneket, akiknek nincs módjuk róla elkapcsolni, mert csak a penészes fal marad a romos tévé mögött, amit nézhetnek. Leginkább azonban az unalom és a csömör az, amit látván és hallván őt érez az ember.

De már ezt sem igazán. Mert mit lehetne mondani arra, amikor így fejezi be: „De mi, itt a kormányban azt vállaltuk, hogy meg fogjuk védeni a magyar embereket, a családokat, a magyar gyermekeket és a határainkat. Ezekből az elveinkből sosem fogunk engedni”. Ebből annyi a megjegyzésre érdemes, milyen fura, hogy azt hiszi, vannak elvei. Mint amikor Sheldon vélte azt, hogy neki van személyisége, de Leonard felvilágosította, nem, neki csak kedvenc sorozatai vannak, és Sheldon nézett tátott szájjal. Vargának van kedvenc Orbánja, és más egyebe nincs ezen a kajla világon. Viszont az az érdekes, hogy erre egy életet föl lehet építeni, bár az olyan is, mint kitetszik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum