Most képzeljük el, hogy szenteste, midőn Kovács kartárs otthonában pátoszokkal telten két pofára tömi a hallevest/töltött káposztát bejglivel kis családja körében, eltelve szeretettel, szól a mennyből az angyal, a csillagszórók fényes csillagokat szórnak, akkor megcsörren az ő telefonja, hogy mindezt a keresztényi boldogságot hagyja oda. Iramodjon a hivatalba be, mert a Hadházy már megint nem bír magával, és adatokat kért ki, hogy még ilyenkor is folytathassa lázító és felforgató tevékenységét, hazánk és a Fidesz, a kedves vezető és minden alattvalója indokolatlan mocskolását teljes erővel.
És Kovács kartárs könnyes szemmel búcsúzik az ő szeretteitől, az ünnepi asztaltól, legyintve mond le az éjféli miséről, majd befárad a hivatalba adatokat szolgáltatni. Megyporoszkál a kihalt utcán bánattal telve, hogy a világító ablakok mögött mindenki boldog, dicséri az urat és Orbán Viktort, csak ő az, akinek dolgoznia kell, mert a Hadházynak állandóan adatokra van szüksége. Ennek a karácsony sem szent, csak a lázítás mindig és permanensen. Ugyehogy nehezen képzelhető ilyesmi, ami csak a mesében van, valamint Péterfalvi adatvédelmi biztos kopaszon csillogó fejében.
Mert ő volt az, aki felhívással fordult mind az összes magyar adathalászokhoz, miszerint „ezúton szeretném az adatigénylőket megkérni, hogy az ünnepek alatt vegyék figyelembe azt, hogy sok állami, önkormányzati szervnél igazgatási szünetet rendeltek el, illetve a munkatársak szabadságuk alatt otthonukban pihennek, családjuk körében ünnepelnek”. Tegye fel a kezét közülünk az, aki érti az adatvédő szándékait és mondandójának értelmét, mert én ehhez kevésnek érzem a képességeimet, és ilyen Kovács kartársos víziók jelennek meg bennem, midőn Péterfalvi szózatát értelmezem.
Egyáltalán, nehezen hüvelyezhető ki, mire is gondolt a költő, mert még hozzá fűzte, hogy a közérdekű adatokat nagyon szigorú határidőkön belül kell kiadni, a veszélyhelyzet alatt a szokásos 15+15 helyett 90 nap alatt kell válaszolni egy adatigénylésre. Ha most nekilátunk számolni göcsörtös ujjainkon vagy a golyótologatós számoló készségünkön, akkor azt kapjuk eredményül, hogy az adatokat őrző és azokat kiszolgáltató munkatársak/kartársak rohadt hosszan fognak karácsonyozni, a fentiekből fakadóan majd három hónapon át, de akkor meg már itt is a húsvét.
Akkor meg annak a szentsége jön el. Péterfalvi egyébként már hónapok óta karácsonyozhat, azóta nem megy semmire a Pegasus-üggyel, most meg már ne is várjunk semmit, mert sül a bejgli és fődögél a halászlé, meg egyébként is, a francokat akar mindenki állandóan azokkal az adatokkal. Innen nézvést olybá tűnik, hogy az adatvédelmi biztos nevéből fakadóan veszi halálosan komolyan a hivatalát, és mindent megtesz, hogy az ilyen Hadházy-félék véletlenül se jussanak hozzá semmilyen adathoz, egyáltalán, nyugodjon le mindenki a francba, mert karácsony van, volt, vagy lesz.
Örök karácsonyok vannak, ahogyan Orbán is boldogot kíván akkor is, amikor az oda nem illik. Permanens a pátosz, egyébként is szent szánkók, kereszténység, üldözés, Jézus és Semjén. Nem tudjuk, Péterfalvi tanult-e valamit Nyunyó nénitől, és ez erre az ő jobb szövege, illetve teljesen tanácstalanul kérdezzük, mi van, mi a jó isten van, de nem felelhet senki rá a távol, adventbe ájult Neriából. Ne piszkáljad az adatot és annak őrizőit, ne érdeklődj és ne csinálj egyáltalán semmit se, hogy a rendszer működése zavarokat ne szenvedjen, mindenki lophasson kedvére, és leginkább csöndben.
Ám ilyenkor, mert nem vagyunk egészen újszülöttek, eszünkbe ötlik, ha jól emlékszünk 2008 hasonló időszakára, a pátosztól csöpögő adventre, mikor is a Fidesz úgy nagyjából vagy éppen pontosan ezerháromszáz kérdésből álló csomagot zúdított az akkoriakra várva a választ tizenöt napon belül, és senki nem akadt, aki a bejglire vagy a kisjézus születésére hivatkozva emiatt felszólamlott volna. Igaz, akkor sem, amikor Orbán kordont bontott, és akkor sem, amikor Európában tutult, hogy a magyar kormánynak ne adjanak pénzt. Az idők is változnak és az erkölcsök is ezek szerint.
És még innen nézvést is értelmezhetetlen Péterfalvi szózata, hacsak nem érezte múlhatatlan szükségét egy kis valagnyalásnak, de akkor meg mi kérjük meg arra szépen, várja vagy várná meg vele az ünnepek múltát, mert nekünk meg az ünnepi vacsora közben rossz azt hallani, hogy csattog a ő nyelve. Mindezen túl, mert ez amúgy kivédhetetlenül mindennapos élmény, azt azért ezen a ponton megkérdeznénk, Péterfalvi mint adatvédelmi biztos mivégre van ezen a földön azon túl, hogy hivatalát megtagadva a rezsimet szolgálja, és ezért jó pénzt tegyen zsebre. Más értelme nem látszik a manusnak.
Vélemény, hozzászólás?