Milyen szép is lesz majd, amikor a magyari kisiskolások átbújnak a vadászati kiállítás agancskapuján (vö: bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, etc.), és így megérkezvén Semjén csodáinak birodalmába, hálatelt szívvel gondolnak a fővadászra, mert nem kell iskolába menni. Aki emlékszik még boldogult úrfikorára, s abban is a nebuló korszakra, jól tudja, milyen kincset érő minden lógási lehetőség. Mi annak idején almát szedtünk, ezek a maiak vadászati kiállításra járnak, s ráadásul ingyen. Nézhetik a molyette kitömött oroszlánt, a tározókat, amelyek között – ha őszinték akarnának lenni – szentelni kellene egyet Semjén svédországi házi rénszarvasos kalandjainak.
Semjén a helikopteren, Semjén térdelve, a szarvas agancsát fogva, végezetül Semjén kitömve. De ne álmodozzunk, mert igazából arról volna szó, hogy Kovács Zoltán, mint az ezért is felelős miniszteri biztos levelet küldött az iskoláknak, hogy jöjjenek a panoptikumba, lesz ingyenjegy és ingyen utazás, lesz szőlő és lágy kenyér. No most, még nem felejtettem el, hogy amikor felrótták a vadászoknak és a lóvét lefölöző többinek, miszerint kicsit drága erre a cécóra az az ötven milliárd, amibe eddig fájt, akkor az volt a riposzt, hogy ezt egymillió népek nézi majd meg tolongva, így rentábilis lesz. Persze, mint a Budapest-Belgrád vasút, vagy Paks II.
Mégsem a pénzről lesz szó most, hanem a Vojtina ars poeticájáról, a látszat és a való ambivalenciájáról, mert, hogy a vadászati világkiállításra lasszóval fogdossák a látogatókat, az éppen olyan, mint amikor Vidnyánszky nemzeti színházának nemzeti előadására ingyen sem kíváncsi senki. Ezek a vadászok és Semjén is előre menekül a bukás elől. Ha Magyarország összes diákját, ovisát és bölcsisét erővel és ingyen odacipelik, lehet közölni a látogatottsági adatokat, mint ahogyan különös számok látnak napvilágot az átlagkeresetekről és a munkanélküliségről is mindig, az adatok nem passzolnak a valósághoz, álmodnak egy világot maguknak tehát.
Ott állnak a kapui előtt, hogy a valagukat nyaló Pataky is eszünkbe jusson két vaddisznófej és nyolc borz között az agancskapun túl. Egészen profánul, Neriát megüli a hazugság, a bávatagokat mindenféle látványos, de hamis számokkal etetik, de ez már a rendszer genezisében is benne van, amikor az egyharmad a kétharmad, kétmillió ember az egész nemzet, keresztény az ország (rossebeket), és még lehetne sorolni, mi nem igaz abból, ami voltaképp a rendszer fundamentuma, s ezt nyugtázva arra kell jutnunk, hogy a NER maga hazugság. Káprázat csupán, legalábbis a látszata, mert a mélyben ott az a tengernyi mocsok, ami mégis csak úgy-ahogy egyben tartja.
Messzire jutottunk a kisiskolásoktól, pedig meg sem nagyon kellett erőltetni az asszociációs bázist, egyik dolog fakad a másikból, az első hazugság hozza magával az összes többit. Most például azt, hogy érdekel-e ez a kiállítás valakit is a hivatásos gyilkosokon kívül. Tanulságos volt ez a nyár és lesz majd az ősz amikor a NER tizenegyedik évében, Orbán második uralmának ormain megmutatkozik a jobboldali kultúrfölény esszenciája. A futball EB a homofóbiával és rasszizmussal, augusztus 20. a gurulmadárral és a pléh Szent Istvánnal, a vadászati kiállítás a szúette csontokkal és az eucharisztikus kongresszus az erős tömjénszaggal.
Ezt tudják, és ez a lényegük, ami igazából egy lufival írható le, ez azonban különös mód nem levegővel de még csak nem is héliummal töltött, hanem Németh Szilárd velsőpacal generálta bélgázaival. Semmi sem igaz. Nietzsche valahol a kiábrándultságnak ezen a pontján jelentette ki, hogy Isten meghalt, minden hazug, mindent szabad, majd pediglen beleőrült és belehalt a szifiliszbe, de ez már filozófiatörténet. A mi történetünk viszont az, hogy amíg ön édesdeden aludt és színes tintákról álmodott, a NER még az ingyenes vadászkiállításon túl is bődült egyet, és a jelek szerint ez igazából nem is fáj senkinek, pedig nagyon kellene, hogy sajogjon.
A Németh Szilárd fingjával töltött lufi ugyanis fölemelte a levegőégbe azt a hírt is, miszerint a kedves vezető Rómában a katolikus törvényhozók tanácskozásán vesz részt. Ez egy magánkezdeményezés nyomán elindult fontoskodás, ahol idén immár tizenkettedszer találkoznak egymással papok és meghívott politikusok (úgy általában szélsőjobbos potentátok), mint Orbán is. Ha nem volna a szent inkvizíciót megidéző elnevezése, még nem is zavarna, csak az, hogy mit keres a reformátusan hitetlen Orbán ott, és megint ott vagyunk a NER-nél és Vojtinánál, a bávatagok kábításánál, végül is. Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az agancskapu, csak bújjatok rajta. És igen.
Vélemény, hozzászólás?