Nagy huncut ez az Orbán Viktor és az ő rendszere. Permanensen csak a győzelmek éltetik, ezért mindenre képes, ferdíteni, hazudni, elhallgatni, de ismerjük a sánta kutya legendáját, egyszer úgyis minden kiderül. Huncut Orbán a pénteki szeánszon a Kossuthon nagy hangon bejelentette, hogy ezer alá csökkent a kórházban ápolt covidosok száma, és hallottuk, ahogyan a nyála mindeközben a szájpadlásához klaffan, a felszopó kisasszony pediglen becsurrantott a gyönyöröktől. Átjött a mikrofonon és éteren át a csöpögés. Mindenki benyelte az adatot, még Orbán saját MTI-je is, reggel tele lett az éter meg a szájber hogy hurrá megint, Orbán lekardozta mind a vírusokat.
Ezt a tévképzetet egyébiránt ő is erősíti úgy, hogy szó szerint kimondja, amióta kamusörözött a teraszon. Azóta vannak ezek a diadalok. A vírust már el is felejtette, százezerével szórja szerte a világban a vaccinákat, mert a lélegeztetői már senkinek sem kellenek, súlyos milliókért rohadnak egy raktárban, de így is termelve a pénzt valamelyik cimborának. Ma azonban nem a tolvajlással hanem a hazugságok módszertanával foglalkozunk, a valóság szájunk íze szerinti ábrázolásával Goebbels papa műhelyéből, szinte tankönyvileg. Hogy miért hitte az összes magyari sajtómunkás, ezer alatt van a kórházban ápolt covidosok száma, annak egy furfangos mondat volt az oka.
„Kilencszázkilencvenkilenc beteget ápolnak kórházban lélegeztetés nélkül, és százhuszonegyen vannak lélegeztetőgépen.” Ebből jött elő az ezer alatti diadal, pedig, ha a duci, oder csontos és göcsörtös ujjainkon összeadogatjuk, akkor azt kapjuk, hogy mindösszesen ezeregyszázhúsz beteget ápolnak kórházban, akik közül százhuszonegyen lélegeztetőn vannak. Az egész kaján játszadozás azért volt, hogy százhúsz beteget elsumákoljanak a kórházból, és ki lehessen mondani a bűvöket: ezer alatt. Mintha nem lenne totálisan mindegy Másrészt pedig, ha alaposan értelmezzük ezt az összetett mondatot, akkor fura dologra jutunk.
Azt kapjuk, hogy kilencszázkilencvenkilenc beteg nem lélegzik a kórházban, így ők előbb-utóbb annak rendje és módja szerint megfulladnak. Továbbá az a százhuszonegy, aki lélegeztetőn van, nincs is kórházban. Ebből is kitetszik, fölösleges játszadozni az adatokkal, mert abból csak a kavarodás van. Mennyivel egyszerűbb nyunyó néni módszertana, aki, amikor még megvolt az operatív törzsös magas hivatala, inkább nem mondott semmit, és „jobb szövegeket” kerestetett a beosztottjaival. Akkor sem sikerült, és mint kitetszik, most sem. Nehéz dolog, ha mindig győzni kell az embernek, főleg, ha akkor is, amikor veszít. Akkor a legnehezebb.
Egyszer végre szembe kellene nézni a valósággal, s ahelyett, hogy Gyurcsány szidásával foglalkoznánk testületileg és milliárdokért, meg kellene tanulni a szállóigévé vált mondatot, miszerint elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. És éppen a legfajsúlyosabb tételnél, a halottaknál. Maga huncut Orbán jelentette ki abban az időben, amikor kevés halottja volt, és nem sejtette, mennyi sok lesz, hogy ő a sikert ezek számában méri. Amikor nagyon sok lett belőlük, akkor más győzelmi mutatót talált, hogy a valóságot feledni lehessen. A valóság viszont makacs dolog, az ott van visszavonhatatlanul, és momentán harmincezret mutat. Hogy ennyien haltak meg a vírustól kies hazánkban.
Nem emlegettem volna fel, ha nem jött ki volna épp tegnap – amikor a vázolt módon csökkent ezer alá a kórházban ápoltak száma – a lesújtó adat, hogy világelsők vagyunk a lakosságarányos halálozásban. Az aranyérmet a százezer lakosra jutó háromszáznégy halottal nyertük el, szólnak a fanfárok, hajra Magyarország, hajrá magyarok és jobban teljesít. Ezt az adatot a BBC adta ki, amely forrás szerte a világon a megbízhatóság maga. Mi viszont tudjuk, csak liberális fészek az is, azoknak sem mutatja az utat senki, nem mondják meg, mit mondjanak, s ez ide vezet. Jönnek elő itt a lehangoló dolgokkal, miközben soha ennyien nem házasodtak Magyarországon, mint most.
Mért nem ezekkel az örömökkel foglalkoznak, madárfüttyel és a nyugdíjasok zsebében hagyott milliárdokkal. Rétvárinak ezek csak jelenthetnek. Viszont ezzel az adattal egyszer azért szembe kellene nézni. Mert tudjuk. Tudják a gyászoló családtagok, rokonok, ismerősök, szomszédok és utcabéliek, tudja mindenki. Huncut Orbán is tudja, csak nem akaródzik kimondani, mert elvész a választás, odalesz a hatalom, kő kövön nem marad, leomlanak Jerikó falai. Megkérheti Orbán Nagy Ferencet, hogy dúdolja a fülébe a slágert életének abból a szakaszából, amikor csótány volt és nem patkány. Mert aztán lélegeztetés nélkül ápoljuk a kórházban, amitől meglilul a delikvens feje.
Vélemény, hozzászólás?