– Hova, hova? – igyekezett szuszogva az ifjú párhoz a macskaköveken egy férfi. Az ifjú pár meglepődött nagyon, mert jól láthatóan esküvő volt a séta célja, lévén a lányon földig érő menyasszonyi ruha, kezében csokor, és a fiatalember is fess volt nagyon. Öltöny, virág a lukban, ilyenek. Megtorpant a pár, ez az alak meg nyomult feléjük trottyos gatyában, szedte a tömpe lábait.
– Most lesz a… vagy volt? – kérdezte, mintha nem jutna eszébe az esküvő szó, vagy tilos volna azt kimondani valami tabu miatt, csak utalni rá, vagy, mint Isten borzalmas nevét sziszegni csupán magánhangzók nélkül. SKV: valahogy így, de a fiatalok elértették.
– Most lesz – mondta a vőlegény.
– Most megyünk – erősítette meg a menyasszony, és kínosan mosolygott.
– Összekent pörköltszafttal a kisunokám – jelentette be a köpcös egészen váratlanul.
– Van ilyen – nyugtatgatta a vőlegény, de a bámészkodó tömegből, ami kialakult, még kihallatszott: Nahát.
Ez felbátorította a köpcöst, s ahogyan támadta le rohanvást a fiatalokat, még további baleseteket kezdett sorolni, nehogy azt higgyék, Jézus jött el hozzájuk megint más alakban, hanem, hogy a nép egyszerű gyermeke ő is, ezt a képzetet igyekezett kelteni, amire nagy szükség volt.
Egy komplett filmgyár kísérte a köpcöst ugyanis, operatőr, világosító, hangosító, rendező és asszisztens, a stábban ott volt még Habony és Rogán. Nem látszott ugyan, de a csatornafödőket lehegesztették előző éjszaka, az ablakokban napszemüveges, kopasz emberek üldögéltek, és az utca mindkét végén szűrték a járókelőket. Ha valakinél síp volt, be nem jöhetett, egyesek pedig azt suttogták, hogy fél órája a Hadházyt teperték le a tévétől kölcsönkért biztonságiak, mert dudálni akart a triciklijére szerelt hajókürttel, de ez csak szóbeszéd volt, urban legend vagy valami ilyen.
A köpcös viszont kepesztetett egyszerűnek lenni, és elkezdett hülyeségeket beszélni, amikről azt hitte, ilyen az élet a váron kívül, panelekben, amire halványan emlékezett, ahol a panelprolik laknak.
– Nem borotválkoztam – tett rá egy lapáttal. A fiatalok hümmögtek.
– Lehugyozott a kutyám – néztek csak rá, a stáb pedig elkezdett feszengeni, a rendező mutogatta a kézcsókot, hogy az jön, de a köpcös belemelegedett.
– Lehányt az asszony – mondta kappanhangon, a pár nézett meredt szemekkel, a stáb mutogatta a kézcsókot, amit aztán észrevett. Elkapta a menyasszony kezét, rábukott, hogy földig ért a hasa, és mellélehelt. Még szerencse, mert az orrából áttetsző takonycsík indult a föld felé. A pár indult volna, de még szórakoztatni akarta őket.
– Szaros a gatyám – jelentette ki a házasulandóknak ábrándos, véreres szemekkel, s mint aki nem bírja abbahagyni, mondta még tovább.
– Lúdtalpam van – bökte még ki. S mivel a stáb érezte, hogy félrement a forgatókönyv, az elképedt fiatalokat kezdték elterelni a szokatlanul megnyílt köpcöstől, de a rendező érezte, hogy ebből nem tud kihozni semmit, így egy papírra firkantott valamit, amit az asszisztens a félnótás főszereplő kezébe nyomott, hogy olvassa. Sikerült neki, és a távolodó fiatalok után kiáltott:
– Éljen az ifjú pár.
A rendező megnyugodott, hogy van egy kerek nyersanyaga, kijelentette, ennyi, elégedetten felsóhajtott, de elszörnyedve vették észre, hogy hősük önjáró lett, a kordonon kívül keres még partnereket újra, s amikor teljesen megzavarodva egy nyugdíjas pár után eredt, és elfelejtve a szövegkönyvet nekik ordibálta, hogy szaros a gatyája, csak úgy harsogott a tér, nem volt mit tenni. A rendező beleordított a megafonjába, kimondta a varázsszót, hogy aszongya.
– Gyurcsány.
Nem kellett több, a köpcös meghazudtolva hatalmas gyomrát, tömpe lábait és éltes korát, úgy lőtt ki, mint a gyalogkakukk, pörgött a lába és porzott, s csak egy csíkot húzva maga után rohant föl az erkélyére, annak is a sarkába. Nagy Feró várta ottan barátilag, és elénekelte neki a nyolc óra munkát meg a pihenést, hogy megnyugodjon.
Vélemény, hozzászólás?