Harminchat fokos láz

Október másodikán, ha járulunk a fülkébe, illetve, ha nem, így is, úgy is baj lesz. Már az a baj, hogy lehetőségünk van a járulásra. Egy végtelenül elvetemült ember játszódik milliókkal. Veled is épp.

Hírlik, hogy előrehozott választásokon gondolkodik a kedves vezető. A miheztartás végett annyit megemlítenék, hogy a drága Adolf is úgy lett demokratikus szalonna, hogy addig szavaztatta az árjákat, mígnem az ölébe nem hullott minden, amit kisfiúként álmodott Braunau am Inn-ben, akárha Felcsút.

Jó, ez egy csöppet nehezményelős volt, mert a miénk az nem is olyan. Csak egy picikét. Jut eszembe, hogy 1938-ban egyezkedtek sokan, Münchenben, ha rémlik. Mindeközben a hülye Chamberlain meghozta nekik azt az örökös békét, amit aztán a piás Churchill rakott rendbe, vérrel, verítékkel, meg könnyekkel, persze. Ha már, és ugye.

bazingaNem a nemzetiben vette a szivarját, bizonyára. Másodikán, októberben nem a menekülőkről teszünk voksot, ha teszünk. Arról tulajdonképp, hogy ez a barom még hány időig szívassa mivelünk a fütyülőt.

Most pedig, hogy a jelek szerint valóban kicsorog az agyam a helyéről, mivel egy darabja már a parkettre esett, nos, míg mindez totálisan bekövetkezik, még élek vele valamelyest. Márha, meg ugye.

El vagyunk veszve, azt hiszem, a plafonon csapkod, ver a szívem. Lelkem azért volna, amely brit tudósok szerint huszonegy grammot nyom. Szerintem megvan az huszonkettő is.

De hát. Azt mondja nekünk a Sheldon az Agymenőkben, amely amúgy The Big Bang Theory, hogy bár determinalizált világban élünk, mégis, minden embernek van szabad akarata. Az is, hogy mit tesz másodikán.

Sok reményem egyébként nincsen. Itt, a szomszédságomban él egy fiatalember, aki gazdasági menekült a merkelribancnál. Nos, ő hozott magával igazságot a messzi távolból.

Olyanokat tudott ő meg egyiptomi kollégájától, hogy a piramisok mellett hatmillió arabot mészároltak le az amerikaigecik. Ezt ő tudta. És ezzel a csodával megy ő másodikán népeket dönteni. Ugyanmár, királylány. Szóval, ennyi. Most ledőlök, és összekapirgálom a tudatomat, hogy holnapra is maradjon valamicske.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum