A jó anyámat

Van nekem itt egy haverom a drágalátos cibertérben, aki egy fiksz olvasó, végül is. Mindig elküld a picsába, valamint a jó édesanyámat illeti kelletlen szókkal, aki szegény már régen nagyon halott, őszerinte meg egy ótvaros kurva. Ilyeneket írdogál nekem ő, és ráismertet a világra, amelyben leledzeni adatott nékem, elképesztő örömöket szerezve magamnak.

Így élünk mi mostan Orbániában, ezt sikerült összehozni nagy nehézségek közepette. Nem ragozom én ezt, mert albérletben lakok, és kurvára nehézkes elérni a rohadtul szeretlek téged opciót, mármint Orbániát. Ez az, ami nem megy. Itt volt nekem este a Józsi az ő összes bájával. Nem részletezem. Ő bele van derülve Kádár Jánosba. Hogy attól igen szar az élete, és éppen most.

És ezért vagyok én neki kommunista. Ha nem sikerült eddig kiderülnie, most fölfödöm, hogy min jár az agyam. Szeretném valahogyan kideríteni, hogy mért vagyok én komcsi, és mért kurva az anyám az ő összkomfortos urnájában, porilag. Ez egy nagy föladat, mindennek utána járni.

_74824592_acwfxcwebÁ, dehogy! Van itt nekünk Szombathelyen egy televíziónk. Ebben például egészen elképesztő dolgok történnek. Az alapjárat, az az, hogy Hende, őtet lehet látni kifulladásig, valamint a jámbor polgármesterünket. Ők ketten kitöltik az adásidő felét. Mindezek mellett még papok vannak ájtatosan, de nem lógnak ki, olyanok ők, mint a műsorvezetők.

Összeérnek a talpaik. Pár napja azonban még annál is nagyobb csodát lehetett a dobozban figyelni, mint ami alig elképzelhető. Menekülőztek egy orvosbácsival, aki elmesélte nekünk az inkák történetét, amely ugye, arról szól, hogy nem a barom spanyolok végeztek velük, hanem a himlő. Amit odavittek nekik a drága keresztények ajándékba, mintegy.

A főorvosbácsi szerint a mi spanyoljaink a migráncsok, és az ő baktériumjaikkal fognak minket eltörölni ennek a Földnek a színéről. Tök komolyan elmélkedett erről a kamerák kereszttüzében, és csak azért nem iszkoltam az utca túloldalára, mert közismerten kormányközeli beállításódú helyi potentát ő, ebből fakadólag ő pénzeli azt az operatőrt, aki előtt elmondja a tutit, ami meg olyan, ahogy.

Viszont, hogy teljesen biztos legyek a dolgomban, kinéztem az utcára, hogy merre van a Santa Maria. Egy sem sikamlott a flaszteren, és pláne nem menekült senki, és sehová. Gondolkodtam, mint a rosseb, hogy akkor én merre szaladjak a veszélyek elől, aztán beláttam, hogy járni is alig megy nekem, ezért visszatértem a szuterénba. És ezért vagyok komcsi. Ez már ziher.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!