Azt soha el nem felejtem, amikor Göncz Árpáddal az első interjúmat készítettem. Annyira friss köztársasági elnök volt, hogy örökös mosolya akkor még megilletődöttséget takart, meg különben is ropogós szelek fújtak. De nem erről akarok beszélni igazán.
Marcona alakokkal volt körülvéve, és én ilyet addig csak filmekben láttam, mert az előtte való időkben Lázár Jánoshoz nem igazán lehetett hozzáférni, ugye. Megkérdeztem a köztársasági elnököt, mit tennének ezek az alakok, ha, mondjuk, a belső zsebembe nyúlnék hirtelen.
Azt hiszem, lelőnének. – Ezt válaszolta, és hüledezésemet látva nem mosolygott már, hanem vigyorgott. De annyira új volt a világ, hogy találkozva vele megkérdezte, hogy mivel ő az öregebb, tegeződhetünk-e? Hát, mondom neki, egye rosseb, és ebben maradtunk.
Nem vittem magammal joghurtot a találkozóra, mint az a férfi, aki a minap Rogán Antalt kívánta megtisztelni a tejtermékkel, de, mint utóbb kiderült, kizárólag gazdasági megfontolásokból. Semmiféle terrorista szándék nem volt őbenne, hiszen nem migráncs, hanem igaz magyar hazafi.
Jó pályán mozgott, ha úgy vesszük, Orbán Viktor közelébe se jutott volna, ő ugyanis már rég meghúzta Aureliano Buendia ezredes bűvös körét, amelybe senki emberfia be nem léphetett. Ez Marqueznél csak három méter volt, a mi fiunknál az egész ország tartozik bele.
Tapasztalhatja ezt Büki úr is, aki már évek óta próbál legalább a miniszterelnök utcájába eljutni egy csöppet tüntetgetni, és nem sikerül neki. Legutóbb már azt mondta, hogy ő csak csöndesen álldogálna ott, még csak nem is suttogna, de ezt sem szabad.
Nem úgy, mint annak idején a Gyurcsányénál, ahol akkora palávert csaptak – nem a civilek, hanem jámbor Fidesz-es képviselők -, hogy Dobrev Klárának kellett kimenni rendet tenni. Igaz, Gyurcsánynak nem állt rendelkezésére egy TEK sem.
Őt még leköpni is szabadott, mint az 2013-ban történt a bíróság előtt, aztán senki le sem szarta magunk közt szólván, ellenben a joghurtos ember egy nap alatt megkapta a maga közmunka adagját a bíróságtól. Hiába, más idők járnak máma. Olyan félősek.
A hatalom néz mindig a háta mögé merénylőt keresve, ez a természete neki, és a reszketés egyre csak fokozódik. Demszkynek sem volt magánhadserege, csak pár fekete esernyős ember 2007. március idusán, meg is kapta a tojásadagját a plebs soraiból. Abból sem lett semmi.
Mert akkor liberális káosz ülte meg Budapestet meg az egész országot, most viszont rend van. Ezt Orbán Viktortól tudjuk, mert ő mondta, és ezúttal tényleg lehet valami a szavaiban. Van bizonyságom is reá.
A Kétfarkúak jámbor egy népség, mostanában leginkább föstögetnek. Csorba járdákat, padokat, ilyeneket, hogy örülhessen az a szürke szívünk. Viszont ezt sem szabad, épp tegnap indított eljárást ellenük a rendőrség, igaz, lakossági bejelentés alapján, de mégis.
Komoly, kézzel írt, névtelen telefon alapján, mert épp színesítettek egy gödröt a járda közepén. Ilyen országban élünk, és tudjuk, honnan jön a biztos narancsos pártválasztó. A függöny mögül, amint lesi az utcát. De remélem, a gyerekeknek még szabad ugrálóiskolát krétázni a flaszterre.
Ha nem, akkor azért szóljatok.
Vélemény, hozzászólás?