Mályiban, a négyezer lakosú borsodi településen elszabadult a pokol maga. Négy Fidesz-KDNP-s önkormányzati képviselő valami setét titoknak bukkanhatott a nyomára, ezért fáradt olajjal telt kotonokkal intéztek támadást ellenük, csak úgy repkedtek a légben a bombák, s mint azt az egyik megtámadott, Sömjéni Éva elpanaszolta, minden tocsogott az olajban.
Házaik falán csorgott alá, mint sötétlő fájdalom, autóikat is ezen mód tartották karban az ismeretlenek, akik a feltételezések szerint meg akarják félemlíteni a becsületes munkában megőszült városatyákat-, és anyákat, mert bejárást tartottak az üdülőövezetben, a helyi tó partján, ahol is több olyan szabálytalanságot tártak fel, amelyek sérthetik „egyesek érinthetetlenségét”.
A négyek ezt a legendárium szerint többször is szóvá tették az önkormányzati üléseken, érdemi változás azonban egyáltalán nem történt. Semmi se. Mályiban hét főből áll a testület. Öt képviselő, valamint a polgármester és az alpolgármester. A négyek tehát masszív többséget alkotnak, ezért, ha semmi se történik, akkor ott a maffia dolgozik, vagy rossz a szavazógép, de ezt már soha nem fogjuk megtudni.
Idáig a felszín, amely csak fecseg. Most jön a mélység.
Mályiban június huszonharmadikán tartanak testületi ülést, amelyen Viszokai István polgármestert szeretnék valagba rúgni „sorozatos törvénysértő tevékenysége miatt”, s hogy, hogysem, ideiglenesen épp Sömjéni Éva venné át az ügyek vitelét. Viszokaival régebben nem sok baj akadt, például magával Tállai Andrással avatott óvodát, meg különben is, az elmúlt években számos avatni valója volt, a falu tehát dübörgött, úgymond. A polgármester jól működött, túl jól.
Mi lehet a baj? Viszokai István független, tán ez épp. Nem tudhatjuk, a lapokba nem látunk bele. A jelek szerint azonban a háború megkezdődött, s bár mindezt holmi tóparti gyaloglással indokolják a négyek, tán mégis, mintha valami hatalomátvétel készülne. Ugyanis a hét fős testület további három tagja független, a polgármester és az alpolgármester is, ilyeneket pedig – lásd Esztergom – nem szeretnek az angyali szelídségű Fidesz-KDNP berkekben, mint az tudvalévő.
Ez a polgármester nem az ő kutyájuk kölke, ez világos.
Viszont a harc módja. Ez újdonság minálunk. Mert gondoljunk bele, micsoda lelki erő kell ahhoz, hogy férfias szemérmünket leküzdve a drogériában kotont vásároljunk feledve kamaszkorunk legszebb nyarát. Továbbá abba fáradt olajat töltsünk, ne – mondjuk – vizet vagy vizeletet, mint holmi éretlen suhancok. Mindezideig mindenféle pártirodákat szoktak megtámadni az ellenállók és forradalmárok főképp választások idején, most az otthonok kerültek sorra, ahol békés vak komondorok heverésznek, mondjuk.
Hová vezet ez? Tehetnők föl a kérdést, de nem tesszük. Orbán Viktor pártelnökminiszterelnök egyik kedvenc bölcsessége, hogy aszondja: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Mályiban most épp így. Mondjuk, a négyek még örülhetnek is magunk közt szólván, hogy – khm – nem a rendeltetésszerű használat után kapták a képükbe a gumit. Bár ahhoz nagyon sokat kellett volna kefélni.
Vélemény, hozzászólás?