Fáradt olaj a kotonban – Mályi csata

Mályiban, a négyezer lakosú borsodi településen elszabadult a pokol maga. Négy Fidesz-KDNP-s önkormányzati képviselő valami setét titoknak bukkanhatott a nyomára, ezért fáradt olajjal telt kotonokkal intéztek támadást ellenük, csak úgy repkedtek a légben a bombák, s mint azt az egyik megtámadott, Sömjéni Éva elpanaszolta, minden tocsogott az olajban.

Házaik falán csorgott alá, mint sötétlő fájdalom, autóikat is ezen mód tartották karban az ismeretlenek, akik a feltételezések szerint meg akarják félemlíteni a becsületes munkában megőszült városatyákat-, és anyákat, mert bejárást tartottak az üdülőövezetben, a helyi tó partján, ahol is több olyan szabálytalanságot tártak fel, amelyek sérthetik „egyesek érinthetetlenségét”.

A négyek ezt a legendárium szerint többször is szóvá tették az önkormányzati üléseken, érdemi változás azonban egyáltalán nem történt. Semmi se. Mályiban hét főből áll a testület. Öt képviselő, valamint a polgármester és az alpolgármester. A négyek tehát masszív többséget alkotnak, ezért, ha semmi se történik, akkor ott a maffia dolgozik, vagy rossz a szavazógép, de ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Idáig a felszín, amely csak fecseg. Most jön a mélység.

malyi_ovoda3-650x435Mályiban június huszonharmadikán tartanak testületi ülést, amelyen Viszokai István polgármestert szeretnék valagba rúgni „sorozatos törvénysértő tevékenysége miatt”, s hogy, hogysem, ideiglenesen épp Sömjéni Éva venné át az ügyek vitelét. Viszokaival régebben nem sok baj akadt, például magával Tállai Andrással avatott óvodát, meg különben is, az elmúlt években számos avatni valója volt, a falu tehát dübörgött, úgymond. A polgármester jól működött, túl jól.

Mi lehet a baj? Viszokai István független, tán ez épp. Nem tudhatjuk, a lapokba nem látunk bele. A jelek szerint azonban a háború megkezdődött, s bár mindezt holmi tóparti gyaloglással indokolják a négyek, tán mégis, mintha valami hatalomátvétel készülne. Ugyanis a hét fős testület további három tagja független, a polgármester és az alpolgármester is, ilyeneket pedig – lásd Esztergom – nem szeretnek az angyali szelídségű Fidesz-KDNP berkekben, mint az tudvalévő.

Ez a polgármester nem az ő kutyájuk kölke, ez világos.

Viszont a harc módja. Ez újdonság minálunk. Mert gondoljunk bele, micsoda lelki erő kell ahhoz, hogy férfias szemérmünket leküzdve a drogériában kotont vásároljunk feledve kamaszkorunk legszebb nyarát. Továbbá abba fáradt olajat töltsünk, ne – mondjuk – vizet vagy vizeletet, mint holmi éretlen suhancok. Mindezideig mindenféle pártirodákat szoktak megtámadni az ellenállók és forradalmárok főképp választások idején, most az otthonok kerültek sorra, ahol békés vak komondorok heverésznek, mondjuk.

Hová vezet ez? Tehetnők föl a kérdést, de nem tesszük. Orbán Viktor pártelnökminiszterelnök egyik kedvenc bölcsessége, hogy aszondja: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Mályiban most épp így. Mondjuk, a négyek még örülhetnek is magunk közt szólván, hogy – khm – nem a rendeltetésszerű használat után kapták a képükbe a gumit. Bár ahhoz nagyon sokat kellett volna kefélni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!