A szurkoló nem szurkol.
A szurkoló életérez, vagy nem érez életet. Halált érez inkább, a nemzetét. A sírt, ahol elsüllyed az, vagy megszületik épp. A szurkoló nem néz meccset, hanem átéli, az üterén érzi, vagy belehal.
A szurkoló új faj a Brehmben, besorolása még nincsen meg egészen.
Jellemzői: nemzeti színei vannak, mez, gatya, sál, lobogó, haj és szempilla. Olykor alsógatya is, ezt gólok esetén láthatni a pályán szaladgálva. A szurkoló nem beszél, hanem ordít, miközben mutogat, gesztikulál, dobol, trombitál, fanfározik vagy vuvuzelézik. Kerepel.
Hordákban jár, kocsmákban, különös sátrakban gyűl össze, a szerencsésebbje stadionban. Ölelkezik vagy verekszik. A vesét rugodálja, pofán vág, olykor szurkál. Petárdát hajigál, füstbombát, csillagszórót. Nincsen magánál úgy általában, másállapotban leledzik, mert szereti a sört. Azt nagyon szereti, kisüstivel, unicummal keverve.
A szurkoló szókincse speciálisan szegényes. Huszonöt-harminc egységből áll, amely készlet a meccs előre haladtával és a hűsik fogyasztásával egyenes arányban csökken, szinte zuhan, hogy végül egyetlen nagy morfémasorban egységesüljön: vazzzeeee. Ezt lehet kombinálni előre és hátra is, oldalra meg vissza, mert más nincsen, ez maga az élet.
Nyárokon, amikor nagy játék van messze vidéken, vasparipákon zúdul rá Európára, akárha kalandozó ősei. Akképp is tartanak tőle. Autópályák pihenőjében, meglepett alpesi falvakban, tengerparti kocsmákban lát neki a szurkolásnak, mert nem érti, hogy ez még nem meccs. Ez csak az út. Meglepődik, ha a policia ezt zokon veszi, ilyenkor panaszolkodik.
Amikor ezer kilométerek után áhított célját eléri, várost néz. Budit keres meg kocsmát. Itt tölti idejét, míg a mise el nem kezdődik, iddogál, lobogót vasal meg trombitát hangol. Koslat a „fiúk” után, talán egy közös kép erejéig, de ez nem jön össze. A „fiúk” el vannak zárva tőle, mert készülnek. A szurkoló a stadionban himnuszt énekel, és aztán életérez. Zokog, hörög, elmegy a hangja, majd a végén meghal. Vagy a mennybe megy.
Mindez gyönyörűséges egy tünemény. Ámde, ha egy egész ország, s főleg annak a kurvára nemzeti televíziója válik szurkolóvá, azt bajnak szokás nevezni. De semmiképp sem komilfó dolognak.
Vélemény, hozzászólás?