Brüsszel mégsem vetemedett arra

Végül bírósági döntés mondta ki, hogy az európai szélsőjobb krémje (alja) mégiscsak konferenciázhat Brüsszelben. Ettől a mi miniszterelnökünk pedig állapotba jött, és diadalmi jelentéseket kezdett küldözgetni, mint a fosógalamb a sakktáblán, hogy őt nem lehet elhallgattatni, ahogyan ifjúkorában a kommunisták sem tudták. Itt egy pöttyet megint fényesebb lett a múlt, mint amilyen valójában volt, de momentán erre nem adunk, mert megszoktuk a történelem átírását.

Ehelyett itt van nekünk a jelen ezzel az újabb diadallal, hogy mégis be lett véve ez a Brüsszel, mert engedélyezte a fasiszta dzsemborit. Emlékszünk még rá tegnapról, ezért csak slágvortokban idézzük meg, hogy az MCC (mint Fidesz nyúlvány közpénzből), úgynevezett Nemzeti Konzervatív Konferenciát szervezett, amelyet három helyről is kivágtak, az utolsóról rendőri segédlettel, mert a helyi polgármester ezek miatt veszélyeztetve látta a közrendet. Illetve mellékesen elárulta azt is, hogy nem bírja a szagukat.

Meg a nyüves képüket ezeknek a széljobbosoknak, amiből aztán cirkusz lett. És a világ normálisabb feléből kitört a liberális én, amely azt tartalmazza, hogy ugyan engemet ezek meg akarnak gyilkolni, elvágni a torkomat, de én olyan karakán manus vagyok, hogy ezt megengedem nekik. Mert jogukban áll. Ugyan kicsit túloztam a szólásszabadság feltétlen tiszteletének karikírozásában, de a lényege voltaképp ennyi. Hogy olyanoknak biztosítjuk a jogokat, akik amúgy nekünk nem, és az összes törvényre magasról tesznek.

Kényes terület ez, szűk a mezsgye, ahol ki lehet jelenteni, hogy eddig és ne tovább, a liberális demokráciák története és rengeteg kudarca azonban azt bizonyítja, ez a társadalmi berendezkedés a jogok feltétlen tiszteletével olykor még az önvédelemre is képtelen, de a jelek szerint így kell ennek lenni. Hogy Orbánék tovább konferenciázhattak, azt sem maguknak köszönhették egyébként, hanem az ADF, keresztény-konzervatív jogvédő szervezetnek, amely bíróságig juttatta az ügyet, a bíróság pedig zöld utat adott ezeknek.

Orbán azonban a saját győzelmének állítja be ezt, hozza a szokásos szánalmas formáját azt nyilatkozva, miszerint „Örülünk, hogy még szabad beszélni Brüsszelben”, illetve szó szerint: „Minket a kommunisták sem tudtak betiltani, és a brüsszeli bürokraták sem fognak”. Itt oldalágon utalnánk arra, hogy olyan nagyon a kommunisták sem akarták őket betiltani annak idején, az akkori MSZMP-tagságos szabadságharcról és a ruszkikat hazazavaró beszédről is lehetne érdekeseket beszélni, de foglalkozzunk most a brüsszeli bürokratákkal.

Mint kitetszik, ők sem akarják betiltani. Egy polgármesternek nem tetszett a pofájuk, akit a saját bírósága utasított az ellenkezőjére, mint amit szeretett volna elérni, betiltani a fasiszta hőbörgést, de győzött a jog. Ha a jó érzés nem is. Viszont, ha jól emlékszünk, Orbán – és az összes többi hasonszőrű alak – épp ezt a Brüsszelt akarja bevenni és meghódítani, új rendet bevezetni, aminek a jellegéről Magyarország állapota kapcsán van elképzelésünk, ahol erősen elhallgattatják azokat, akik másképpen gondolkodnak a világról.

Leginkább úgy lehetne lefösteni az Orbán – és a cimborái – által elképzelt ideális világot, ahol nekik mindent lehet, de másnak nem, ahogyan Putyin is folyamatosan azért nem tud békét kötni, mert az ukránok visszalőnek. S ha már itt tartunk, Orbán azt is tutulta tegnap még a csűrdöngölős diadala előtt, hogy aki a békéről akar beszélni, azt betiltják Brüsszelben, holott arra semmilyen bizonyság nincsen, hogy a békéről egy rohadt szó is esett volna ezen a NATCON-on. Vagy, ha netán, akkor a nem szabad visszalőni alapon.

De nem is ez, hanem a cirkusz, aminek nagyon sok olvasata van. Hogy ingyenreklámot kapott ez az egész, a másik, szerint legalább kiderült kik is ezek és mi a baj velük, de az a gond, hogy a nemzetközi vizeken már mindenki úgyis tudja, ki az az Orbán Viktor és az ő barátai. Mit akarnak, és miért kell lehetőleg tartózkodni tőlük. Ugyanekkor elnézve tegnap az emegyet meg a fideszsajtót, Mária néni a stelázsi mellett megint csak azt látta és hallotta, mekkora győzelmet aratott újra az imádottja, ez a drága, egyetlen ember.

És miért van ez így, mert a NER-ben leginkább elhallgattatják a nem oda illő hangokat, és megint oda jutunk, hogy olyan jogokat követelnek, amit ők nem adnak meg, ha hatalmon vannak vagy oda jutnak. Visszatértünk hát az örök dilemmához, meddig terjedhet a demokrácia és a liberalizmus tűrőképessége, mihez van joga – vagy mihez nincs -, ha élni akar. És azt is látjuk, mennyivel könnyebb annak, akinek ilyen jogi és morális aggályai nincsenek. Rövid távon ezért szoktak ők győzni. Ez a helyzet, csókolom.