Putyin magyar hangja

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke elbeszélgetne a bíróságokkal a hazaárulás büntetőjogi tényállásáról. Mindenekelőtt arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a kormány hivatalnokának nem kellene a független bírósággal beszélgetnie semmiről, főleg nem bizonyos passzusok értelmezéséről, noszogatva őket ellenzéki képviselők elítélésére. Viszont tudjuk, Lánczi Tamás a fent említett minőségében nem egyszerű hivatalnok, hanem Orbán kinyújtott karja, a NER oszlopa, a Fidesz hatalmának minden áron való őrizője.

Amúgy az Európa Tanács Velencei Bizottsága szerint semmi szükség a Lánczi elnökölte hivatalra, megkérdőjelezték annak nem csak a függetlenségét, de a jogalapját is. De, mint tudjuk, az ilyesmik a magyar hatalmat meg nem hatják, még akkor sem, ha emiatt (is) vizsgálat indult Orbán ellen, és emiatt (is) nem kapják meg az annyira áhított brüsszeli pénzeket, amelynek az ódiumát a magyar ellenzéki EU-s képviselőkre akarják kenni. S hogy körbeérjünk, őket ez a Lánczi ezért ítéltetné el szíve szerint hazaárulásért.

Hősünk a Bayer showban beszélt lázálmairól ábrándos szemekkel, ahol az ilyen ügyek lefolytatásáról delirált, miszerint „ahol szuverenitássértést észlelünk, ott jelezzük a megfelelő és illetékes szerveknek, hogy tessék szépen alkalmazni a megfelelő jogi passzusokat, és tessék elvégezni azt a feladatot és megvédeni a magyar szuverenitást.” Mint kitetszik, ezek után már tényleg csak az hiányzik, hogy a magyar bíróságok elítéljék azokat, akiket Lánczi e célból számukra kijelöl, azaz, a magyar ellenzéki EP-képviselőket.

A NER-ben megszoktuk, hogy a piszkos munkát Orbán mindig másokkal végezteti el, és ennek a mocsokhalomnak egyik szarcsimbókja ez a Lánczi, de nincsen egyedül. Mielőtt azonban tettestársairól is szót ejtenénk, nem árt arra is figyelni, mennyire Putyin kottájából való játék ez. A nagy Oroszországban ugyanis előszeretettel nyilvánítják külföldi ügynököknek a rendszer ellenségeit, hogy ellenük jogszerűnek látszón felléphessenek, s ha Lánczi aljas törekvése célt érne, mi is azt láthatnánk, hogy EP képviselőink emigrációba kényszerülnek.

Vagy magyar földre lépve hazaárulókként kattanna a kezükön a bilincs. Közelebb vagyunk ehhez, mint hihetnénk, hiszen a NER egyre vadabb, egyre több ellenzéki ellen indítanak koncepciós eljárásokat. Épp tegnap adott ki egy közleményt Fekete-Győr András, akit nemrégiben ítéltek el: „Innen is üzenem Orbán Viktornak: hiába fenyeget bennünket börtönnel, próbál lejáratni egyre gyermetegebb próbálkozásokkal, ez csak megerősít minket abban, hogy a jó úton járunk. Minket sem megfélemlíteni, sem elhallgattatni nem lehet”.

Derék és bátor dolog ez, csak semmit sem ér. Ez egyenes út a mártíromsághoz, de oda még számtalan ösvény vezet. Mint a NER másik ökle ügyködésével. A CÖF-CÖKA ugyanis feljelentette az Átlászót, illetve Lánczi figyelmébe (vizsgálata tárgyává) ajánlott civil szervezeteket, mint a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság vagy a Transparency International. Ők a CÖF szerint külföldi megbízásból és pénzekből „vadásznak le” a NER-nek kedves és fontos embereket, és máris ott vagyunk Putyin külföldi ügynökeinél.

Ugyanakkor, hogy a kép teljes legyen, meg kell említenünk Varga Judit új szerelmének cégét (hatóságát, hatalom öklét), az ÁSZ-t, amelynek élén Windisch László, amikor épp nem a volt és bukott miniszter kezét taperolja, akkor ellenzéki pártokat büntet szarrá a törvény nevében, de leginkább azért, hogy működésüket ellehetetlenítse. A körünk pedig, amit elkezdtünk meghúzni, itt zárul be, amíg újabb eszközt nem találnak az elnyomás fokozására.

Terrorról még nem beszélünk, de az is eljön, ha Lánczi hazaárulásról szőtt álmai megvalósulnak. Nem kell hozzá sok. Mint tudjuk, egy éjszaka alatt benyújtják, elfogadják és hatályba léptetik (alkotmányba-alaptörvénybe foglalják) a nekik fontos passzusokat. Ilyképp, ha Lánczi álmodozik, a hatást felmérve Orbánnak már elég csak egyet csettintenie, hogy a rémálomból valóság váljék. Épül-szépül a sztálini-putyini feudális hitleráj, s hogy még nem tombol teljes valójában, annak egyetlen oka van, és az az Unió. Hogy még benne vagyunk.

Viszont nem árt azért a hazaárulás btk.-ban való definícióját felidéznünk, amely ez volna: „az a magyar állampolgár követ el hazaárulást, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn.” Innen nézvést az a kérdés, a mai magyar valóságban ezek alapján ki is nevezhető hazaárulónak, mert például a DK szerint kormányunk volna az éppen. Meg is indokolják.

„A hazaárulásnak a felsőfoka amikor valaki valakik a magyar embereknek adott uniós pénzeket, amelyek egyébként az uniós állampolgárok pénzei, befizetett adó eurói, nos amikor ezeket a pénzeket a hatalom képviselői ellopják, a cimboráiknak adják, a családjuknak adják, na az a hazaárulás.” – Korrekt és delikát, csak az a baj ezzel az egésszel, hogy sem a DK, sem senki más ellenzéki kezében hatalom nincsen, azaz, az lesz, hogy a hazaárulók fogják hazaárulás címen börtönbe dugni őket, de ezen akkor, bármennyire is röhejes, nem fogunk mosolyogni.