Támad a Spar

Amíg mi a hét végén önfeledten ünnepeltünk, elkezdtünk csomagolni (kasza, kapa, bunkósbot) Brüsszel bevételére, a kokárdán túl is zajlott az élet. Például megjelent egy interjú a Lebensmittel Zeitung című osztrák szaklapban Hans Reisch-sel, a Spar Austria vezérigazgatójával. Mint látjuk, koncentrált támadás ez hazánk ellen, hogy épp a forradalom évfordulójára időzítették a szöveget, bár, ha onnan nézzük, hogy Szijjártó meg ahelyett, hogy itthon tapsikolva ünnepelt volna, Bécsbe ment bevásárolni, elgondolkodunk mindenen.

Azon is, amit az osztrák vezérigazgató mondott, mert az meglehetősen durva. Nem az volt az újdonság a szövegben, hogy a Spar feljelentette az Európai Bizottságnál a NER-t, mert Orbán Viktor magyar miniszterelnök különadókkal és árbefagyasztással „zaklatja” a nagy élelmiszerláncokat. Ezt eddig is tudtuk, a magunk módján szégyenkeztünk is miatta, valamint ittuk a levét, mert az is világos, hogy a végén minden ilyen gazdasági ámokfutást mi fizetünk meg. Ennél komolyabb, hogy a cég elkezdte kimenekíteni a vagyonát az országból.

Elmesélte az osztrák lapnak Reisch vezérigazgató, hogy Orbán Viktor maga kérte azt a Spartól, engedjék meg, hogy egy rokona befektessen a magyarországi leányvállalatba. Hogy melyik rokon, az nem derült ki, mint ahogyan az sem, hogy doktorminiszter urunk személyesen vette volna fel a telefont a fenséges noszogatásra. De hallottunk már ilyen történeteket, mi több, szerte Európában is tudják már, milyen maffiamódszerekkel dolgozik a magyar kormány. Szeretnek einstandolni, ha már a Spar meg osztrákok. Stílszerűen.

Ugyanakkor a megszerezni kívánt cég nem szeretné, ha őt ellopnák, ezért Reisch vezérigazgató azt közölte, hogy „Orbán Viktor karmai elől”, amit a cégből lehet, Svájcba menekítenek ki. Mégpedig a telek-, épület- és logisztikai jogokat. És még egyszer hangsúlyozva, azért, mert lényegében a magyar kormány ezen a kért (követelt) részesedésen keresztül akarja átvenni a cég tulajdonjogát. Ez azért meglehetősen durva, ennyire egyértelmű állítással még senki nem állt elő a külföldiek közül arra vonatkozóan, mi folyik itt.

Ez. Ugyanakkor kormányunk Nagy Márton szájával szólt vissza ennek a labancnak. Nem mi állítottuk, hanem a Ryanair vezére, hogy Nagy miniszter idióta volna, de ezt megerősíti a mostani válaszával is, amelyben azt írja, a cég működése nem hatékony, mivel piaci versenytársaihoz képest magasabb költségszerkezettel rendelkezik, a piaci és az árversenyben is alulmarad. „Ahelyett, hogy hatékonyságát és versenyképességét megerősítő lépéseket tenne, továbbá beszállna a piaci árversenybe, kétségbeesésében alaptalan álhíreket terjeszt.” 

Ütőkártyaként előkerül még a hivatkozásban az aduász, a magyar családok. Szó szerint: „A magyar piacon csak olyan vállalkozások maradhatnak, amelyek jogkövető magatartásuk mellett figyelembe veszik a hazai fogyasztók érdekeit, azaz jó minőségű és jó áron elérhető termékeket kínálnak a magyar családok számára.” – Mit lehet ehhez hozzátenni. Talán csak annyit, delikát, és legfőképpen azért, mert arról, hogy a famíliának kellene a cég, a válaszban egy rohadt szó nem esik, pedig ez tűnik a leggyalázatosabbnak.

És az is. Ugyanakkor érdekes a válaszban a jogkövető magatartás hangsúlyozása, de mi mindannyian – és most már az osztrákok is – tudatában vagyunk a magyar jogalkotás és jogkövetés milyenségének. Hogy a saját érdekükben és hasznukra születnek a paragrafusok azzal az érdekességgel, hogy még ezeket sem tartják be, ha a pillanatnyi érdek úgy kívánja. Magyarán, azt csinálnak, amit csak akarnak, ebből a szempontból tehát még Svájcban sincs biztonságban semmi. Bármikor hoznak egy célzott törvényt a Spar ellen.

Kérdések azonban most is fakadnak. Ha a Spar rosszul gazdálkodik, miért akar a magyar állam beszállni? Ha a Spar rosszul gazdálkodik, miért oda járnak az emberek vásárolni? Illetve a leghangsúlyosabb, milyen alapon oktatja ki a céget a magyar kormány a helyes gazdálkodásról, miközben ő maga képtelen gazdálkodni (eget verő hiányok, egészségügy, oktatás, etc. alulfinanszírozása, és visítás a brüsszeli pénzért), tehát jobb volna csöndben maradni. Sőt ráadásul nem avatkozni be a piaci folyamatokba és szétrohasztani mindent.

Viszont tudjuk, Nagy miniszter válaszának ez a része csak terelés a maffiáról. A Spar nem az első (lásd GYSEV és a többi), ami kellene a fiúknak és a famíliának. A legelkeserítőbb azonban az, hogy amit akarnak, úgyis megszerzik, annak pedig a lerohadás a sorsa, s ez állításunkra a bizonyság maga az ország és annak kiábrándító helyzete. Erről az esetről összefoglalva: nem is titkolt céljuk volt a különadók kivetésével, meg az egyéb dehonesztáló intézkedésekkel, hogy elüldözzék a multikat. És végül: Szia Uram! Interspar üzlet érdekel? – Ennyi.