Schmidt Mária és a nácik

Mint emlékezhetünk, 2022 októberében Schmidt Mária történészasszony kifejtette a Bayer-show névre hallgató szellemi felvilágosító műsorban, hogy Németország már nem létezik. Nincsen. Abban az időben a német államnak számos vége volt neres olvasatban, megfagytak miután finggal fűtöttek, ráadásul éhen is haltak, láthatjuk tehát, hogy a nerképzelet kimeríthetetlen, ha olyan alanyt talál, akit vagy amit valami okból gyűlölni kell.

De ebből is világítótoronyként emelkedett ki történésasszony fajsúlyos kijelentése Németország megszűntéről, amihöz képest szót sem érdemelne, ha uszkve másfél év elteltével, azaz most ne aggódna az amúgy megszűnt ország demokráciájáért. Mindez – a demokrácia siratása – egy fideszista szájából különösen delikát, Schmidt Mária azonban erre is képes rátenni egy lapáttal, hiszen a német náciknak keres méltó helyet Németországban.

Amióta a Fidesz egyedfejlődését bejárva megérkezett a szélsőjobbra, itt próbál szövetségesekhez jutni abból a célból, hogy Orbán az élükre állva vegye át a hatalmat Európában. Ez eleve hamvába holt idea, ennek ellenére az utat beteljesítve marad a determináció, azaz, a szélsőjobb sorsa miatti aggódás, ami eszmének más országokban rögösebb a sorsa, mint kies hazánkban, ahol kibimbózott és szárba szökött.

Egészen. És éppen ezért rendez a Fidesz mindenfajta konferenciákat és háttérbeszélgetéseket, amelyeknek vendégei különféle fasiszta és náciba hajló alakok és pártok, aki szerint – és a Fidesz szerint is – csak az a demokrácia, ahol mindent az ő mélybarna gondolataik uralhatnak. Például van ez a német AfD párt (Alternatíva Németországért), amely alakulat például a szoftfasiszta Marine Le Pennél is kiverte a biztosítékot, és elhatárolódott tőlük.

Mégpedig azért, mert AfD-politikusok neonácikkal és szélsőjobboldali identitáriusokkal egyeztettek bevándorlók – köztük német állampolgárságot szerzett migránsok – Németországból való kitoloncolásáról. Milliók deportálásáról lenne szó, amit miatt a nemlétező Németországban szóba került az AfD betiltása, illetve százezres tüntetések szerveződtek ellenük. „Nazis raus”, nácik kifelé feliratokkal és tartalommal.

A németek elemi tiltakozását meg kell értenünk, hiszen megszenvedték, de ebből fakadóan meg is tanulták, hová vezetnek a náci eszmék, ami folyamat Magyarországon egyáltalán nem ment végbe, és Schmidt Mária reakciójából látszik, nem is fog. Sőt, számára hasznossági szempontból szimpatikusak azok az eszmék, ami ellen másutt (még a fasiszta Le Pen is) tiltakoznak. A náci eszmék megállítása Schmidt számára a demokrácia halála.

“Németország válaszút előtt áll. Arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy kitart-e a demokrácia mellett vagy búcsút mond neki és a diktatúra irányába indul el” – aggódik a mi Máriánk. Mindezt pedig onnan vezeti le, hogy az AfD parlamentbe kerülésekor nem osztottak tisztségeket a tagjainak, most pedig már – uram ne hagyj el – „felgyorsultak az események és százezres tömegtüntetéseken harcolnak a nácizmus és a fasizmus ellen Németországban”.

Ez pedig Schmidtnek fáj. Hogy miért, azt nem kérdezzük, mert már elébb válaszoltunk rá, de annyi dilemma azért marad bennünk, hogy egyrészt történészasszony mit szeretne, másrészt pedig, hogy ezért nem szégyelli-e magát. Bár ez a kérdés is költői, csak azt nem tudjuk, történészként emlékszik-e arra, hogy az első Hitler-kormányban mindössze két náci miniszter volt, hogy aztán a bajuszos a demokrácia apró hibáit kihasználva vegye át a totális hatalmat.

A németek emlékeznek erre, ha Schmidt nem is. Mindemellett egy sorozat indult el az efféle rendezvényekből, ahol Schmidt ordas eszméit kifejthette mutatva azt, vagy nem ismeri a történelmet, vagy nem akar tanulni belőle, illetve nagyon is, így barna vágyai és céljai teljesen világosak. Nem lennénk nagyon meglepve, a már emlegetett Fidesz-út ebbe az irányba nyílegyenes, és ez ezek után egyre egyértelműbb.

Megint csak nem akarnánk átvenni sem az ellenzék, sem a nép feladatait, de valaki rámutathatna arra, mi folyik ebben az országban, illetve valaki észre is vehetné, ha kilát a farhát-krumpli determinációból, mert, mint amúgy Európa reakcióiból kiderül, ahogyan viszonyulnak a bimbózó nácizmushoz, megint a rossz oldalon állunk, és végül megint nekünk lesz tragikus végünk. De a jelek szerint ez senkit nem érdekel.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Schmidt Mária és a nácik
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Ó nem újdonság ez! Annak legalábbis aki jó pár évvel ezelőtt még hallgatta a kos út rádióban ezeknek a bal…, illetve jobbfaszoknak a propagandáját. Tudatosan magyarázzák ezek félre a közismert definíciókat, mint jogállam, demokrácia. Szerencsére akit érdekel utána tud nézni a wikipédián, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak.

    A kos út rádiót már régen nem hallgatom, és mára egyértelmű lett ennek az élősködő bandának a célja is. Messze EU-s átlag feletti életszínvonal, a magyar és EU adófizetők nyakán élősködve, kiscsaládjukkal, haverjaikkal. A többi meg csak handa-banda, a felelősségre vonás elkerülése érdekében. Kár, hogy a léhűtő ellenzékünk nem áll bele a számonkérésbe, akár EU-s segítséggel is. Nem a mostani maszatolásra gondolok, hanem ennél sokkal keményebb kiállásra. Mert mindannyiunk jövőjéről van szó. Ezt mondjuk az EU is kezdi már belátni, és a helyén kezelni a bűnöző maffiánkat, de ez a magyarokat nem fogja vigasztalni. :/

  2. Ultron szerint:

    Aha, szóval bandzsa marcsa félti szegény nemlétező ország nácijait…miközben tapsikolnak ahhoz, ahogy Putyin elvtárs – szerintük – nácitlanítást folytat egy másik nemlétező országban.

    Ezek normálisan még fasiszták sem tudnak lenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum