Kocsis Máté felesége

Van egy kimondatlan etikai kódex a köz-, és újságírásban, hogy a gazemberek családjával (papa, mama, gyerek, feleség, nagybácsi, és így tovább) nem foglalkozunk. Mert nem tehetnek arról, hogy ők egy gazember rokonai. Nos, mint ismeretes, a Fidesz sajtóhiénái ilyen kódexet nem ismernek, és hogy mi most Kocsis Máté feleségét emlegetjük és boncolgatjuk, az nem azért van, hogy szétkenjük az a szart, ami Kocsis Máté és tevékenysége maga, hanem, mert a b. neje saját jogán érdemelte ki a törődést. Ilyképp az emlegetett kódex hatálya alá nem tartozik.

Ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy ilyen odafigylést nem kapna, ha nem az emlegetett alak felesége lenne, mert akkor közel sem kerülhetett volna a tűzhöz, ilyképp egy bizonyos szempontból és szintig mégis csak azért énekeljük meg átmeneti hősünket, mert annak a felesége, aki. Ha tetszenek érteni a viszonyokból fakadó dilemmáinkat. De Kovács 113 József asszonykája mégsem kerülhetne oda, ahol most a Kocsis nej van, azaz, amikor az oldalbordát emlegetjük, akkor a Fidesz frakcióvezetőjéről, illetve magáról a rendszerről beszélünk.

És akkor lássuk, miből élünk. Nos, az ily módon híres hőssé váló nej azért került a híradások célkeresztjébe, mert nem épül meg a Fidesz szuperkórháza. Egészen pontosan nem biztos, hogy elkészül valaha is a hat évvel ezelőtt bejelentett szuperkórház, amit az M1–M7-es autópályák bevezető szakasza és a 7-es balatoni főút közötti területre terveztek.  Még ezzel sincs baj. Ami miatt a bili kiborult, hogy a kórházberuházás projektfelelőse a 2018-ban alapított DBC Dél-budai Centrum Projekt Beruházó és Ingatlanfejlesztő Zrt.

Ebben a Zrt.-ben, amely jól láthatóan – mert eredménye öt éve semmi, zérus – nagy valószínűséggel az ég egy világon semmit nem csinál (és már nem is fog), igazgatósági tag Kocsis Máté felesége, aki az itteni tevékenységéért (vagy nem tevékenységéért) havonta bruttó 550 ezret kap, és az alaposabb orgánumok még azt sem átallották kiszámolni, hogy ez az öt év alatt nem kevesebb, mint 34 millió pénz. Úgy és azért, hogy egy kapavágás nem történt, s mint fentebb utaltunk rá, valószínűleg már nem is fog soha.

Ez az összeg egyébként aprópénz a NER-ben, szinte csak szimbolikus a többi lopáshoz képest, így elsősorban etikai oldala van. Az jelesül, hogy még ha nagyon élénk munka folyt is volna abban az igazgatóságban – ami nem folyt -, ha Kocsis Máté vagyok, és van bennem minimális erkölcsi érzék, nem dugom oda be a nejemet egy kis aprót keresni, mert nem etikus. Viszont innen nézvést nem értjük az aranyhalak miatti sivalkodást, ami mellékszál, az viszont már nem az, hogy tetézve Kocsis lelkének terheit, kitetszik, hogy a neje ránézvést ingyenpénzt kap.

És kapott öt éven keresztül. Ami rendszerszintűvé teszi ezt az esetet, az például a Fudan alapítvány, ahol egyetem sem lesz, az alapítványt már meg sem lehet találni, de a mesés béreket benne még mindig fizetik. Aztán Paks II., meg mindenféle álnéven futó közpénzkifizető helyek, számolatlan igazgatóságok, kuratóriumok, amelyek biztosítják a fideszisták jól létét egészen pofátlanul. Egyébként, ahol Kocsis nejét, ott a Megafon vezetőjét is fizették. Ez az a propagandagépezet, amely többek közt dollárbaloldalazik is.

Nincs kérdés, és nem is érdekes, de Kocsis felesége is csak azért, mert ő annak az alaknak a b. neje, aki szintén az ellenzék képzelt pénzügyei miatt az egyik leghangosabb. Illetve ő volt az, aki sátáni vigyorral bejelentette a szuverenitás-törvényt, amellyel az ellenzéki újságok pénzhez jutását akarják megakadályozni, de ilyen hátérrel talán ezt sem kellett volna. Ám ahogyan a maguk irányában, úgy az eltaposni óhajtottak felé sincsenek ezeknek morális gátjaik. A mi szemszögünkből azonban ezzel a feleséges sztorival Kocsis elvesztette a jogait a tutulásra.

Ha innentől fogva mások zsebében kotorászik, akkor részünkről megvolna a javaslat, mivel lehet befogni a pofáját. De a történet ilyen lezárása helyett van nekünk egy óriási csattanónk, ami ezen kívül is minden pénzt megér. Történt ugyanis, hogy maga a Fidesz frakció igyekezett saját vezetője jó hírének megmentésére, de az ő szempontjukból inkább ne tették volna. Kiadtak egy közleményt, ami tele van csonttal, és egyben annak is a bizonyítéka, nem sikerült fölfogniuk, ma is a baj ezzel az esettel. Íme:

„Kocsis Máté frakcióvezető jogász végzettségű, ügyvédi szakvizsgával rendelkező felesége a magyar átlagbérnél kevesebbet keres havonta a DBC előkészítő cégében, ami nettó 326 ezer forintot jelent. Munkáját minden esetben hiánytalanul elvégezte. A DBC projekt megvalósulásáról nem Márkus Szilvia dönt, még csak nem is az igazgatóság, hanem a kormány.” – Azaz: a frakció nem tudja, mennyi igazából a magyar átlagbér, illetve nem jut el a tudatukig az eset összeférhetetlenségi aspektusa.

Befejezésként pedig a frakció azzal is tökön szúrja önmagát, hogy ugyan elvégzett munkáról beszél, aminek nyoma nincs, ugyanakkor magáról a tevékenységről derül ki, hogy egyedül a kormány dönt felőle, a kérdés tehát, minek ül ott az asszonka. De ezt már eddig is tudtuk. Úgy, ahogy van, bűzlik ez az egész, s bár újólag megjegyezzük, a NER-ben ez a 34 millió annyira nem tétel, hogy nem is látszik, de Kocsis férjuramnak valami erkölcsi következtetést mindebből le kell vonni. Azt nem mondjuk, hogy takarodjon, mert úgysem fog, de legalább a pofáját fogja be mindezek után.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Kocsis Máté felesége
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Na ne röhögtess! A gyerek még ha nem is, de a házastárs nagyon is tehet. Ott van például az ex rogánné. Miután kiadták az útját, még most is évente 100 milliókat rak zsebre a NERes üzletei után. Vagy inkább túl sokat tudott meg amíg még rogánné volt. Az esze meg megvan hozzá, hogy a NEr továbbra is lopott közpénzmosásra tudja használni.
    Szóval, lehet hogy ha a feleségnek nincs is elég esze a NERes biznicekben részt venni. Azért a férj bajos dolgairól tudomása van, így gyakorlatilag cinkos minden törvénytelenségben.
    Meg persze vannak azért a síkhülyék, akik mindenféle kétes ügyletekbe is belekeverik a feleségüket. Amivel, ha nem lenne a NEr „védőháló”, kb. 2 nap alatt megbuknának. :/

    • kovacs_ugynok szerint:

      Elolvastam a bejegyzést is. Tehát arról van szó, hogy a csokis máté havonta több milliót visz haza, de ez nem elég. Kellett az asszonkának némi zsebpénz is. Most elmondanám, hogy más ezért a nettó pár százezer forintért (vagy kevesebbért) keményen megdolgozik a versenypiacon, és nem merül fel a munkájával kapcsolatban az összeférhetetlenség se. Ami, azért jobb helyeken számítani szokott, és amikor kiderül, páros lábbal vannak az érintettek kirúgva a politikából, aztán lehet ennyit keresgélni nekik a versenypiacon. Ha, ha, ha-ha… :/

  2. repulo szerint:

    És ki tudja, még hány helyen igazgatósági tag, szakértő, jogi tanácsadó az asszonyka, persze nem pro bono?

  3. Török Attila szerint:

    Előttem szólókkal egyetértek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum