Orbán és a nagyvadak

Kedves vezetőnket, doktorminiszter méltóságos urunkat legutóbb az erkélyén hagytuk oda, midőn illiberális muszlim pajtásainak lődözött feszületeket az égre. Az az érzésünk volt már akkor is, és ezt azóta sem állt módunkban korrigálni, hogy az a diplomáciai nagyüzem, amelyre a fent említett válogatott társaság egy napon megérkezett, azért jött létre nem kevés közpénz ráfordításával, hogy doktorminiszter urunk nagyságát, a holdig ható, illetve onnan is látszó politikai súlyát igazolja.

S mivel ezeknek a cirkuszoknak immáron más közönsége nincs, mint a legszűkebb rajongótábor, arra kell jutnunk, a mi kedves vezetőnk mindezeket már leginkább önmagának rendezi meg. Pénzt, paripát és fegyvert nem kímél, hogy egy röpke időre azt hihesse, valaki, holott nagy valószínűséggel tisztában van azzal, momentán senki, mert, hogy lehessen valaki, azt nagyon régen elcseszte. Viszont kezdeni kell valamit a túlcsorduló egóval, partikat tart hát az erkélyen, ahol egyelőre biztonságban érzi magát.

Meg onnan fölülről lehet nézni mindenre, az egész ellopott világra. Ez a vonulat, bár fontos és morfológiailag jellemző, ma mégsem aktuális, mert a narcisztikusságban megbúvó pitiánerségről lesz szó, aminek a felvezetéséhez visszatérünk az erkélyi partira egy jelenet erejéig, amikor egy kéretlen, nem megrendelt és szponzorált videó azt mutatta nekünk, hogy miközben durrogtak az égen a keresztek és angyalszárnyak, Orbán Erdogannak tartott előadást arról, vannak olyan országok, ahol be akarják tiltani a magyar nyelvet.

No most, ilyen ország az ég egy világon sehol nincsen, azaz, megint csak a manók dolgoztak doktorminiszter méltóságos urunk fejében. Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy nagyon jól láthatóan Erdogan diktátor kolléga Orbán mondandóját, hogy úgy mondjuk, le sem szarta. Meg sem rezzent a botoxos képe. Viszont ehhez képest annyira otthon érezte magát, hogy egy neki beintő honfitársunkat az ő emberei készültek halálra verni itt, Mária országában annyira, úgy kellett kimenteni őt a karmaikból, hogy ne folyjon vér.

Mindez csak mellékdal abban a szimfóniában, amely arról szól, hogyan igazoljuk Orbán urunk hatalmas súlyát. Nem épp a fürdőszobai mérlegen, hanem mintegy szellemi téren, mert arra is emlékeznünk kell ezen a ponton újra és megint, hogy az sem volt olyan rég, az idióta Menczer államtitkár bizonygatta valakiknek, hogy a kedves vezető nincs is egyedül, mert szóba állnak vele. Láttuk az erkély közönségét, és azt is, hogy a „diplomáciai nagyüzem” során egyetlen kultúrállam (politikai értelemben) vezetője nem jött el mihozzánk.

Így természetesen Orbánhoz sem. Az a rohadt nagyság azonban determinálja létezést, és ezért lehet az, hogy miközben ugyan már rég bejelentette a királyi iroda, őfőméltósága augusztusban ismét elmegy a susnyásba szakállat növeszteni, ennek eleddig nyoma sincs, mert dolgozni kell még az egón. Itt jön a képbe az amúgy bízvást idiótának nevezhető, ezen kívül azonban méretes gazembernek egyként bizonyuló Tucker Carlson, akit ugyan valagba rúgott a Fox News, de Orbánnak éppen ezért megfelel. Jön nagyinterjút készíteni a mi kicsinyünkkel.

A letarolt és fölzabált magyar sajtó sokat mondóan és misztikusan sejtette is, hogy a kedves vezetővel egy „nagyvad” érkezik interjút készíteni, és hát, kiderült, ő lesz az. A Tucker. Nem mesélnénk erről az alakról, az ő tudatát ellepő összeesküvéses, rasszista, orosz propagandát nyomó alakról, aki annyira nagyvad, hogy már felülete – ahol a hülyeségeit terjeszteni tudja – nincs, csak a Twitter. Ez nem meg vetendő, de oda minden ökör regisztrálhat, csak a megfelelő gombokat kell nyomogatni, és már készen is van a „nagyvadság”.

Ennek ellenére ezek ketten jók lesznek egymásnak, csak azt ne feledjük, hogy járt már nálunk ez a „nagyvad” Orbánt felszopni, de akkor kiderült, sok tízezer dollárt kapott érte a közösből. Szorgalma tehát nem öncélú, mint ahogyan valószínűleg most sem lesz az, de a díjat majd ennek megfelelően titkosítják. Vannak fizetett hirdetések mindenhol, de nem mindegy, kinek, miért és mennyi fizetünk, az pedig már egyenesen röhejes, ha ezt önigazolásnak használjuk, a mi Orbánunk azonban itt tart. Nem egy karrier.

Sajnálnák a kedves vezetőt, ha meg nem vetnénk, de ez a kettő együtt nem megy. Szánalmasnak nevezhető leginkább az út és a kép is, ami Orbánról mindeközben kialakul, aki mára eljutott oda, hogy önmaga karikatúráját rajzolgatja, mert ez kell a puszta létezéséhez, illetve a hatalom, ami ezt lehetővé teszi a számára. De, hogy hová jutott, milyen irgalmatlan mélységekbe, azt más is bizonyítja a napokból, amikor mindezek mellett keménytökű férfinak fösti le magát a bamba ifjúság számára.

Tegnap mesélte nekik a TikTokon, hogy „priccsen alvás nélkül nehéz férfivá válni”. Ezzel katonaéletére utalt, amiről viszont mi bizonyítottan, bár nem dokumentáltan azt hallottuk, hogy ott besúgó volt, de ez mára már lényegtelen is. Csak még egy ecsetvonást tett így a saját maga álmodta önképre, aminek az ég egy világon semmi köze a valósághoz. Egy beteg ember bizonyítja már csak önmagának a soha nem volt és be nem következő nagyságát, ami törekvés a diktátorok evolúciójában a végpont. Tovább nincsen. De lejjebb se nagyon.