Mekkora az ideális jachtméret?

Gulyás miniszter valami ismeretlen okból – figyelmetlenség, kialvatlanság vagy napszúrás – szóba elegyedett az RTL mikrofonjával, amiből, mint tudjuk, váratlan dolgok bírnak kisülni. Nem történt ez máskét most sem. (Vannak még apró örömök az életben.) Szóba került a gázszerelő meg a hatvankét méteres jachtja, amire Gulyás miniszter az ábrázatának megfelelő jóllakott napközis választ adta, egyben benne foglalva Bástya elvtárs szerénységről kifejtett nézeteit szinte szó szerint: „Kisebb hajó, nagyobb szerénység”.

Ez a gulyási kívánalom a gázszerelővel szemben. De nem tudjuk, ezt utasításba kapta, mert már túl nagy volt a médiazaj a jacht körül, vagy önszorgalomból szeretné kotyogó csolnakban látni az oligarchát. Mielőtt azonban tovább haladnánk hajó-, és pofaméretekről mélázni, itt kell rámutatnunk arra, hogy éppen ez a mi Gulyásunk volt nem is olyan régen az, aki Mészáros hibájául csak egy dolgot rótt fel, mégpedig azt, hogy nincsen belőle harminc vagy negyven. Akkor ezek szerint a mi napközisünk vagy megvilágosodott, vagy pediglen meghasonlott.

Ez amúgy egyáltalán nem mindegy, de témánk szempontjából éppen az, csak annyi a változás, hogy esetleg amit itt előadunk Gulyás delirálásának folyományaként, azt lehet, harminccal, mi több, negyvennel be kell szorozni, vagy pediglen elfeledni egészen. Mint valami múló rosszullétet a romlott kagyló után. Méretekre és arcberendezkedésekre fókuszálunk tehát ezután, és megállapítjuk, hogy a Rose d’Or, ami készséggel az álompár bejárta a nagy vizeket, hatvankét méteres, Gulyás szerint tehát nagy. Itt adódik a határ kérdése.

Hogy ugyanis egy méterrel rövidebb már épp megfelelő volna, vagy csak pár centi hibádzik az ideáloshoz, és igazából nem is tehetnek róla. Mert az úgy volt, tekintetes bíróság, hogy bementünk a hajóshoz, és kértünk tőle egy hatvanmétereset, ő meg azt mondta: hatvankettő lett, maradhat? És már be is csomagolta – meg minden – a jóravaló ember, így lett ez ekkora, amekkora. Vagy én nem tudom, hogyan mennek a hajóboltban a dolgok, de nagy valószínűséggel Mészáros Lőrinc maga sem.

Úgy egyébként Mészáros Lőrinc elég sok mindent nem tud, ezt meg pláne, mert, mint kiderült, a kislánya intézte a jacht ügyeit, őneki fogalma sem volt róla. Egyszer csak Nápolyban fölrakták rá, de azt sem tudta, hol van, csak utazott, hogy ezt hozta a sors. Máskor meccsre viszik szotyolázni, iderakják meg oda, megmondják, mit vett meg éppen, milyen pénzeket – és mennyit – kap az Uniótól vagy tőlünk. Összességében az a helyzet, hogy Mészáros Lőrinc úgy általában csak van. Mint egy plüssmackó, akit rakosgatnak ide meg oda.

S nagy valószínűséggel ez a plüssmackó lét okozza, hogy fingja nincs, mi történik körülötte, ezért rajta szerénységet számonkérni barokkos túlzásnak tűnik. Azért is, mert egy olyan ember, aki a „legyetek bátorak” felszólítással él azok irányába, akik az élet előtt állanak, nos róla nagyképűséget tételezni elég nagy tévedés. Egy kifogás emelendő e téren, mikor mesebeli gazdagodásának okaként és indokaként a szorgalmat és a jóisten iránta való jóságát emlegette. De ezért sem lehet elverni rajta a port. Ő ilyen: bájosan egyszerű.

Viszont arról nem esett szó, hogy az összes többi jachtok, a Borkai kúrós jószága, vagy amelyiken Szijjártó dolgozott a hazáért ezerrel, nagyok, kicsik, épp megfelelőek, vagy nincsen velük baj egyáltalán. S ebből is kitetszik, Gulyás miniszter a lényeggel nem foglalkozik csupán, ami a morál volna abban megnyilvánulva, hogy a mi pénzünkből egyáltalán semmilyen jachtot nem illő vásárolni. De erről Gulyás miniszter napközis fejében egy árva gondolat meg nem fordult. A nyomát sem lehetett lelni ilyennek.

Innen és ebből fakad: annyira mindegy, hogy a kormányinfók hőse mit delirál vagy mit nem. Érdektelen, hogy Mészárost hová küldik bábunak, egyiknek sincsen szabad akarata, de még gondolata sem talán, így amit mondanak, nem ők mondják, ami történik velük, nem ők irányítják, hanem számukra még az Istennél is hatalmasabb úr, aki maga Orbán. Addig vannak és úgy, amíg és ahogyan ő jónak látja és megengedi, de legyen ez az ő nyomoruk, illetve sajnos egyben a miénk is. Hogy hatvankettő a jacht vagy ötvenöt, édesmindegy. A lényeg máshol van.