Ötezer fekete zászló

Ma, hermetikusan, szinte légmentesen lezárt falak mögött fogja megszavazni a százharmincakármennyi bátorak a státusztörvényt. Ezt csak a bosszúállás törvényének nevezik a nem fideszesek, amit a tanárok azért kapnak a nyakukba, mert sokat rosszalkodtak meg engedetlenkedtek. Csak a baj volt velük. Maga a törvény tartalmában szembe megy egynéhány joggal, a Fidesz azonban ebben az esetben nem azt az utat választja, mint Sas Bíborkával szemben, akiről tegnap elmélkedtünk, miszerint, ha lemond a jogáról, hogy gyülekezzen, életben maradhat. Nem tekerik ki a nyakát.

A tanárok sokan vannak, és nem befenyegethető diáklányok. Ezért őket kollektíven kell megtörni, amire szolgál a státusztörvény, és a Fidesz érezhet valamit a levegőben, ha ilyen biztonsági intézkedések között szavaztatja meg. Nem tudjuk, mitől félnek, amikor csak önmaguktól kellene, mert ez nem az az ország, amelyben megindulna a birnami erdő. Tegnap egyébként a rendőr-belügyminiszter, a tanárok ura, illetve az összes képviselő kapott a telefonjára állítólag harmincezer sms-t egy akció folytán, amely levelekben a ma megszavazandó törvény ellen tiltakoznak.

Hogy ezzel mire mennek – semmire – az akció szervezői és kivitelezői, nem tudható, mint ahogyan semmit sem ér a törvény elleni számtalan tüntetés, kordonbontás és más pörformansz sem. A Karmelita környékét már nem építési, hanem ásatási területté nyilvánították, hogy még nehezebb legyen oda illetéktelennek belépni, sőt, a rácsokat kijjebb tolták, talán azért, hogy a nagyvezér még a kétségbeesett ordítást se hallhassa, hanem élhesse a maga valóságtól zavartalan életét. Hogy ki döglik meg körülötte, teljesen érdektelen, fő az ő nyugalma, és a család gyarapodása, de erről már regényeket írtunk.

Ma a rendszer működése, és az alattvalók kétségbe esett tehetetlensége, a szemünk sarkában ingó sós könnycsepp a téma, ami igazából akkor kezdett gyülekezni, amikor láttuk, hogy a Momentum – illetve annak tagjai – tegnap a Belügyminisztérium előtti teret teleültették ötezer fekete zászlócskával, amellyel azt akarták üzenni a tanár-ügyben élet, halál ura rendőr-belügyminiszternek, hogyha ma a légmentesen lezárt parlamentben megszavazzák a gyalázatot, akkor ennyi pedagógus fog felmondani. Mintha érdekelné Pintért és a maffia többi tagját egyáltalán, hogy marad-e mutatóban pedagógus a rendszerben.

A Fidesz szempontjából ez sokadlagos kérdés, mert az első a leuralás, a kerékbe törés és megrendszabályozás, az ideológia, ha úgy tetszik. Az oktatás állapota és a pedagógusok, illetve rajtuk keresztül a gyerekek sorsa egy csöppet sem érdekli őket, azaz, szorgalmasan ássák tovább az ország sírját. A szomorú az, hogy a Momentum, de egyéb más párt, közösség, szülők, diákok az ötezer fekete zászló szimbolikáján túl egyebet nem igazán tehetnek, hiszen ők is – velünk együtt – benne vannak a darálóban, aminek a végén ilyen szürke, kocsonyás, tudat nélküli massza bújuk elő akarat és gondolat nélkül.

És még pofájuk is van az aljassághoz a fidesznyikeknek. Közülük is a legnagyobb Novák K. álelnöknek, akinek elballagott az általános iskolából a kisleánya, és ő ennek kapcsán rebegett hálát a pedagógusoknak. Pedig személyesen is találkozott velük, amikor nála jártak a palotája előtt, s arra kérték, majd ne írja alá azt a törvényt, amit ma zárt kapuk mellett elfogadnak. De ezt nem tudta megígérni. Asszisztál a gyalázathoz, miközben teli pofával hálálkodik és vigyorog, s ekképp önnön valójában maga a NER. A mosolygós hóhér. Ilyen az összes, csak a többségének nem ilyen jól fésült a vigyora.

Egyébiránt délutánra ismét tüntetés van összehívva a Kossuth térre a státusztörvény ellen. Délelőtt elfogadják, délután tüntetnek ellene, édesmindegy, az eddigi demonstrációk sem értek semmit, ez sem fog. Amikor tegnap Bíborka, a diáklány sorsáról méláztam, azt kellett megállapítanom, hogy egyedül van és lesz a továbbiakban, ugyanúgy a mai tüntetők is, legyenek jelen akárhányan a téren. Nem fogják maguk mögött érezni a társadalom többségét, olyanok lesznek, mint a Momentum fekete zászlói a BM előtt. Szimbolizálják a vesztünket, míg mindenki más éli tovább a maga nyomorult életét. (Már nincs értelme semminek sem.)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Ötezer fekete zászló
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Tényleg nekem kínos, hogy állandóan arra kell felhívnom a figyelmet, se a tiltakozók, se az un. ellenzéki pártok a lényeg helyett még mindig pótcselekszenek. Úgyhogy most írom itt utoljára.

    „Tegnap egyébként a rendőr-belügyminiszter, a tanárok ura, illetve az összes képviselő kapott a telefonjára állítólag harmincezer sms-t egy akció folytán, amely levelekben a ma megszavazandó törvény ellen tiltakoznak.”

    Most komolyan? Hülyék vagytok? A csalással hatalomra jutott, illegitim orbán kormány törvénye ellen tiltakoztok? Amikor már régen nem ez a probléma. A probléma maga az orbán kormány! Tehát, ha több eszetek lenne egy marék lepkénél, akkor a lemondásukat követelnétek, orbánostól sintéresig bezárólag. Ezt pedigát országgyűlési képviselőiteknél kellene megtenni. Leírtam ezt is. Vagy választanak másik kormányt, vagy elmennek a picsába, és előrehozott választások. Nem, nem a fideszes alkotmányellenes lejtős pálya szerint, hanem a 2010 előtti szerint.

    Fekete zászlócskák? B+ Donát! Tudom, hogy olvasod. Ha nem akkor az nagy hiba. Jöjjön meg már az eszetek, és parlamenti pártként követeljétek az orbán kormány menesztését! Azt a kibeaszott qrva 7szenvedését! :/

    • Fáradt szerint:

      A fidesz/kdnp-s országgyűlési képviselőktől kellene követelni, hogy váltsák le a fidesz/kdnp-s kormányt? Vagy a kollaboráns szinonimájának számító ellenzéktől?

  2. Yeti szerint:

    Bátoranként egy fekete zászló pont elég lenne.

  3. Paulus_Maior szerint:

    Én már tavaly márc. 15-én fekete kokárdát tűztem ki.
    Ezzel demonstráltam a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia elvesztését.
    Belegondolok: Ha minél többen nyilvános helyen ezt tennék, a rendszer ugyan nem bukna meg, de egyre többen hangot adnánk véleményünknek!
    A NER-csicska röndérség, ügyészség pedig KINYALHATJA…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum