Osztalékidő

Milliárdos lett Habony Árpád – tudtuk meg tegnap a hírekből, s azonmód vontuk meg a vállunkat. Nagy ügy – vontunk rajta még egyet –, ki nem az azok közül, akik Orbán Viktor szívének kedvesek. Aztán csordogált a nap a maga kitaposott, nyomorúságos medrében, és kiderült, többről is szó van, mint arról, hogy a kokós fiatalembernek sem lesz már anyagi gondja a hátra lévő földi élete során, hanem ez volt az a nap, amelyik, ha amúgy nem is akarta, de betekintést engedett a NER-be. Azon oldalába, amely azt mutatja, hogy hordják szét, és teszik saját széfjeikbe az ország minden pénzét a NER-bárók, lovagok és lovaginák.

Habony Árpád a soknevű katonás miniszter üzletrészét vette át a kaszinóbizniszben, ez fialt neki szaros ötmilliárdot. Ez az a pénz, amiért az ég egy világon semmit nem kellett tennie azon kívül, hogy Fideszes, és közel ül a fazékhoz. A kaszinóboltból egyébként Garancsi is kikapott magának tavalyról tízmilliárdot, de nála ez már nem hír, ő régebb óta fölözi a pénzünket, még az is lehet, ez a tízes már csak egy kis apró, perselypénz csupán. Aztán jöttek a többi beszámolók is május utolsó napján, mert ez az a hónap, amikor elkészülnek a zárszámadások, ki lehet venni az osztalékokat a cégekből, és a neristák nem is restek ezt megtenni.

Sorban, egymás után lehetett olvasni, ki mennyit vett ki a közösből, kicsik, nagyok, többet, kevesebbet, Mészáros, Várkonyi, Orbán papa, Balásy, Szijj László, Kovács Ákos, etc., valahány Fidesz név a naptárban, vitték a lóvét a százmillióktól az ötven milliárdig bezárólag. Lezárult az aktus a folyamat végén, amikor is a közpénzek magánpénzzé szublimálódnak, és eltűnnek mindenféle magánszámlákon, egyéb helyeken. A tegnap volt a rablás legalizálása, a maffia átmosta a pénzt, ami immár patyolatfehér, viszont számunkra örökre szaga lesz, de mégis cseszhetjük. Más összefüggések is föltárultak azonban, mert ennek már híre van.

Hogy maffiáról beszélünk, az nem öncélú dehonesztálása a NER-nek, hanem a lényege maga, amiről már tanulmányok is születtek. Most pedig – jó hírünket messze víve a nagyvilágban – az Európai Parlamentnek készülnek panaszt tenni kies tájékunkon működő külföldi cégek arról, miként noszogatja őket Orbán országa, hogy a cégüket adják át a haveroknak, s ha ezt szépszerével nem akarják, milyen módon vegzálja, próbálja ellehetetleníteni őket a hatalom a hatóságaival (NAV és egyebek). De erről magyar cégek is be tudnának számolni, csak nekik nincsen hol Polttal és Pintérrel Orbán oldalán az ország.

Nem jönnek az uniós pénzek – egyre inkább úgy néz ki, nem is jönnek soha -, a hordát azonban etetni kell, a módszerek tehát durvulnak. Viszont be kell látnunk, kicsi és szegény ország vagyunk, nincs erőforrásunk száz oligarchát és tízezer NER-lovagot, lovaginát a végtelenségig etetni, s innen nézvést lehet olyan reményünk, hogy ezek előbb-utóbb egymást fogják fölfalni, de most még nem látszik eljönni ez az idő. Ha az utolsó garast is, de azért kipréselik belőlünk a pénzt, hiába mondja már például Cser-Palkovics, ’Fehérvár fideszista polgármestere, hogy az nem megy, a városát agyonadóztatják. Ha sokat ugrál, majd lecserélik.

S ha már itt tartunk, az adóknál, arról viszont egyáltalán semmilyen hír nem jött tegnap, hogy a súlyos milliárdokat osztalékként zsebre tevő oligarchákra bármilyen extraprofitadó ki lenne vetve. Míg viszont másokra nem is a nyereség, hanem az árbevétel alapján róják ki ezt, s ha emiatt fölhorgadnak – lásd Ryanair -, akkor még százmilliós büntetést is a nyakukba sóznak, hogy megtanulják, hol lakik az úristen. Mi tudjuk, a Karmelitában, ott szövögeti omló álmait, amelyekből párat meg is oszt a nagyvilággal. Utalgatások, üzenetek formájában, amit már régebben is elkezdett, amikor az osztrák vircsaftot akarta megszüntetni.

Most Qatarból üzent a Budapest Airportnak, hogy őket majd az emír veszi meg neki, mint ahogyan régebben Putyintól remélte az RTL Klub felvásárlását, ami miatt a legendárium szerint Simicska kiakadt, és élénk O1G-zés után lett kegyvesztett. A Közgép, amely a lázadó Lajos kezén volt, addig szárnyalt, mint manapság Mészáros, aztán tönkrement, s mit ád isten, most, hogy már nem Simicska kezén van, újra fial. Ha más nem, ez az egy történet is bizonyítja, itt nem piaci alapon, hanem pofára mennek a dolgok, ezért fog fejre állni az ország, de lehet, ezt már mi nem érjük meg. A gyerekeink talán, de nem biztos.

Addig működik, amíg van mit kilapátolni. Most is jut azért a jövő évi költségvetésből kétszáz milliárd Mészáros autópálya koncessziójának. Az Uniónak ez sem tetszik igazán, mint ahogyan lassan már semmi sem ebben az országban. Púp vagyunk a hátán, gennyes fekély, az ordibáló, tolvaj magyarok, de Orbánnak és a hülyéinek így is jó, sőt, lehet, még jobb, mert ki lehet evickélni belőle, és újabb ellopható pénzek után nézni keleten, Kínában és az araboknál, vagy akárhol, ahol kontroll nélkül adják. Hogy ez az ország halálos ítélete, ki nem szarja le, legalábbis a Fidesz és bávatagjai egyáltalán nem. Mind megdöglünk.