Orbán pénze és az ukránok

Orbán Viktor ezúttal Qatarba ment ugatni. Ez olyan jól sikerült neki, hogy a végén az ukrán külügy azt jelentette ki, Oroszország mellett Magyarországot is ellenségének tekinti, teljes tehát a diplomáciai siker. Ha eddig nem lettünk volna lator állam – de igen –, most már deklaráltan azok vagyunk, amivel el kell majd számolni a háború végén, de az is lehet, hogy sokkal előbb. Sok más egyéb mellett Orbán Viktor azt találta mondani ott Qatarban, azt üzente az ukránoknak, „ha szükségetek van a pénzünkre, tanúsítsatok tiszteletet”. Én nem tudtam eddig, hogy a magyar költségvetés finanszírozza az ukrán hadsereget.

Az ukránok sem tapasztalták, azt viszont sokkal inkább, hogy van itt egy alak, illetve ennek a brancsa, akik mindent megtesznek Putyin győzelméért. Pénzügyi, diplomáciai gáncsokat vetnek, és most visszatartják azt a pénzt, amit Európa huszonhat országa nekik szánt, hogy le tudják győzni a gonoszt. Orbán Viktor viszont ennek az oldalán áll, ezt több mint egy éve kitartóan és hangosan bizonyítja, és valami angyali türelem okán nem hangzott el eddig az, ami tegnap igen, hogy az ukránok ellenségnek tekintenek minket. Nem Orbánt, nem a Fideszt, hanem az országot, és ilyen forgatókönyvre nem adtunk felhatalmazást.

Itt az ukránok kapcsán pénzről beszélve az a legszebb, hogy az Unió (osztrák parasztok és olasz vendéglősök, etc.) pénzéről Orbán úgy beszél, mintha a sajátja volna, holott az ég egy világon semmi köze hozzá azon kívül, hogy ácsingózik rá. Orbánnak meg az Unió mondja, ha szükséged van a pénzemre, akkor ne lopd el, és igyekezz európai államot építeni, az a pont még nem jött el, de nagyon közel állunk hozzá, hogy rólunk pedig a közösség jelentse ki, az ellenségei vagyunk. El még nem hangzott, csak gondolva van, mert ennyi gyerekszoba szorult azért a klubba, aminek valami különös ok miatt tagjai vagyunk.

Egyelőre, ezt gyorsan tegyük hozzá, mert mindezek után, amit Orbán és a Fidesz itt módszeresen előad, mint valami pusztai rablóbanda, ott tartunk, hogy az EP kimondhatja, Magyarország alkalmatlan és méltatlan arra, hogy a 2024 második felében esedékes uniós elnökséget ellássa. Kifogásaik a régiek, de alaposabbak, ha itt pontokba szedve elolvassuk, elborzadunk: Magyarország sérti az egységes piac érdekeit, veszélyezteti egyes vállalatok üzleti érdekeit, diszkriminál, megfélemlít, EU-ellenes kampányokat folytat, megsérti az uniós érdekeket, és rendszerszintű a korrupció itt, minálunk.

Boszorkányüldözés, mondja majd Varga Judit, ami azért van, mert a kormány nemzeti és rohadt sikeres, sőt, nem engedi levágatni az ovis kisfiúk kukiját. Ennyivel össze is lehetne foglalni, ami majd a csapból is folyni fog, csak mindeközben szétrohad az ország. A gazdasági részét most nem részletezve a morális nihilre hívnánk fel a figyelmet, ami eddig is Fidesz sajátosság volt, csak most a háború, előtte a járvány miatt véglegesen elvált a szar a májától, Magyarország beárazódott, lator állam lett, akitől iszonyodnak. Magyarország politikája mára felér egy haláltánccal (Bosch) vagy Caligula Rómájával.

A háború véget fog érni egyszer. Nem a hiábavaló reménykedés, hanem a történelmi tapasztalatok és szükségszerűség mutatja azt, hogy ukrán győzelemmel fog véget érni, mert immár az ő oldalukon van a fél világ gazdasági ereje, és ez az, ami dönteni fog. Minden háborúban ez dönt. Orbán Viktor pedig teljes mellszélességgel áll a leendő vesztes oldalán, amivel el kell számolnia, amikor az ebből fakadó gazdasági és erkölcsi sivatag maga alá temeti Magyarországot, illetve azt, ami mára maradt belőle. Ez sem újdonság, több mint egy évtizede nézzük, ahogyan egyre gyorsuló ütemben rohanunk a vesztünkbe.

Ne azt nézzék, amit mond, hanem amit csinál. Ez volt Orbán régi üzenete azoknak, akik csodálkoztak azon, mennyi baromságot hord össze. Oké, legyünk pragmatikusak, és nézzük azt, mit csinál a nagy vezér, de ezzel együtt azt is, ezzel milyen következményeket szabadít az országra. A kép így már – illetve enélkül is, csak a sorrend miatt gondolkodva – egészen kiábrándító. Gazdasági, politikai, morális, intellektuális csőd. Ez a végeredmény, és ez nem semmi, illetve ez a minden. Az országnak most már elemi érdeke, hogy Orbán és a bandája eltakarodjon, de azt is tudjuk, hogy nem fognak. Tehát ez a vég. Ezt mondatja a logika.