A hely, ahol élünk (és megdöglünk)

Néha leomlanak a díszletek. Recsegve és ropogva dőlnek össze, és az ember azt nézi, mit talál a papírmasé, az összegányolt kirakat mögött, majd botjával megkotorássza a romokat, keresi, kiket temetett maga alá a hazugság ciklopi, füstölgő romja. Nem Orbán Viktor lesz az. Te leszel, én nyájasom, és a haláltusa közben szól a Fidesz által térden állva felköszöntött Kis Grófó mulatósa. Csütörtök van. Egyrészről alig is telt el valami a kilátástalan hétből, másfelől alkalom arra, hogy máris összefoglaljuk, mit kaptunk e pár nap alatt a Fidesztől, amely az elmúlt évszázad legsikeresebb kormányzását hajtja végre épp, ami az, hogy ássa az ország sírját, amiben félig már benne is vagyunk.

Kis összegzés lesz ez most. Ezúttal nem azt a metódust követjük, hogy kiveszünk a szarhalomból egy elemet, és fölmutatjuk elrettentő tanulságul, hanem egymás mellé rakjuk mindazon történéseket, amelyek a közelítő végre utalnak, s amiből a propaganda által elhülyített, csápoló és bávatag tömeg semmit nem tud. Nem engedik neki, vagy nem is akar, nem érdekli, esetleg képtelen lenne fölfogni, mert az ő világa az új isten imádata, akit Orbánnak hívnak. Azt kapja, amit megérdemel, és azzal a tudattal éli a nyomorult életét, hogy legyen az bármennyire is rossz, ha Gyurcsány lenne, sokkal szarabb lenne, de annyira, hogy mindent megér, hogy ne legyen. Pedig már rég nem is akar lenni.

Az Unió, az EB közzé tette gazdasági jelentését és ajánlásait a tagországokról, illetve azok számára, s megállapították, hogy Magyarország gazdasága aggasztó állapotban van. Rendszerszintű bajokat fedeztek fel benne, és szakpolitikai intézkedéseket javasolnak, hogy a katasztrófát el lehessen kerülni. Naiv lelkek, és jóindulatúak, amikor szakpolitikáról beszélnek, mintha nem tudnák, ilyesmiről Magyarországon nem beszélhetünk. Itt rendeletek vannak, amelyek hasra ütve rakosgatják a pénzeket, foldozgatják a lukakat, s ha valami baj történik, mert fingjuk sincsen arról, amit csinálnak, akkor annyit mondanak, Brüsszel, Soros, szankciók, háború vagy járvány – gusztus szerint. Mindig más a hibás.

A nagymúltú Zalakerámiában tömeges elbocsátások vannak épp, kormányunk szerint Brüsszel miatt. A pedagógusoknak nem adnak béremelést, ez is Brüsszel miatt történik, akit a magyar baloldal cukkol, hogy dolgozzon a magyar pedagógusok ellen. Mindeközben egy felmérés szerint a magyar tanárok fele nem tud megélni a fizetéséből, s azért csak ők, mert épp őket kérdezték, de ha másoknál érdeklődtek volna (ápolók, irodisták, traktoristák és valahány foglalkozás a jegyzékben), ugyanerre jutottak volna. Magyarország szegény és szegényedik, a fizetések reálértéke folyamatosan csökken, ennek megfelelően a fogyasztás is. Az infláció csak nálunk nem lanyhul, nem hat Orbán injekciója.

Igaz, ilyen nem is volt. A Freedom House beszámolója szerint egyre fogy a demokrácia Magyarországon, már csak negyvenhárom százalékon áll, ami gyalázatos, de a bávatagoknak megteszi. Mindemellett ezt a hírt még nem kommentálta a propaganda, de baloldali ármány lesz és politikai hangulatkeltés, mint ahogyan kormányunk szerint az is az, hogy alkalmatlanná nyilváníthatják a Fidesz sleppet az EU-elnökségre, mert ahogyan a gazdaságban rendszerszintűek a bajok, az ideológiával úgyszintén. A kormány megsérti az EU alapvető értékeit, és nem tartja magát a lojális együttműködés elvéhez. Már megint finoman fogalmaztak ezek az európaiak, amikor teli pofával szidják a kurva anyjukat leginkább.

Varga Judit reakciója arra, hogy alkalmatlanok volnának a klub vezetésére, annyi volt, hogy ezeknek nem osztottak lapot. Varga Szijjártó 2.0-ként működik, s hogy a lehangoló képet kiegészítsük róla, kiderült, hogy hazudott a Schadl-ügyben. Neki is a vádlottak padján lenne a helye, ehelyett azonban itt veri a nyálát. Emellett, ha a Freedom House jelentését hasra ütősnek tartanánk, idézzük ide, hogy a tanárok nem kaphattak szót a Pintérnél megrendezett, róluk szóló egyeztetésen. Könnygáz az jár nekik, pénz és szó nem, így az sem csoda, ha már alig is jelentkeznek tanárnak, nem lesz, aki oktassa a kölkeket, de minek is. Hittan, testnevelés, hazafias nevelés épp elég, ehhez elég a pap meg a káplár.

Kiábrándító a magyar dolgozó nép egészségügyi állapota szintén egy friss felmérés szerint, emellett pedig újra megindultak külföldre. Az egészségügy romokban, ezt mindenki tapasztalhatja, és össze is omolhat. Kiderült, hogy a kórházak adóssága április végére elérte az ötvenkét milliárdot, a beszállítóik válságtanácskozást hívtak össze. A költségvetés hiánya az egekben, nyakló nélkül ontja a kormány a kötvényeket, amiket az unokáink is fizetni fognak, ha lesznek ilyenek. A nyugatra menekülő munkaerő helyett mindenféle vendégmunkásokra van szükség, kormányunk már félmillióval számol, hogy legyen a kínai gyárakba rabszolga. Nem tudjuk, hogy ez itt a vég kezdete vagy a kezdet vége, de nagy a baj.

El lehet födni ezeket terelve a propagandasajtóban folytatott gyalázkodással, ami már nem büntethető. A bátorak módosították a Btk.-t. Ez is ebben a pár napban történt, és a kép, amit reményeink szerint kellően szenvtelenül előadtunk és leföstöttünk, még nem is teljes, de kitetszik, hogy épp elég. Megjegyeznénk, hogy a Föld nevű bolygónak olyan mindegy, hogy élnek-e a hátán magyarok. Ezen kívül képünk teljessé tételéhez felidézzük Füst Milán bátyánk megfigyelését és tényközlését, miszerint a Nap is vidáman szokott sütni az összes temetéseken, és az időjárás előrejelzés szerint ma is zavartalan napsütés várható. Ennyit a költészetről és irodalomról. De van még más is.

Christian Moos, a Német Európa-Unió főtitkára, az Európai Gazdasági és Társadalmi Bizottság tagja nyájasan arról értekezett szintén tegnap kiderülve, hogy „Magyarország már nem csupán az EU problémás tagja, mostanra már súlyos biztonsági kockázattá is vált. Haladéktalanul el kell szigetelni az unióban…Orbán kormányát választáson már nem lehet leváltani, mert már nincsenek szabad választások, ezért a nyomásnak most már külföldről kell érkeznie. Ez a magyar kormány ultranacionalizmusával, sovinizmusával és antiszemitizmusával szégyen a háború utáni Európa számára, irredentizmusával pedig tűzveszélyes politikát folytat.” Nincs több kérdés. Kérés van, vagy felszólítás inkább: állítsátok meg Arturo Uit!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “A hely, ahol élünk (és megdöglünk)
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Igazad van mint mindig.
    Most viszont megosztanék egy karikatúra ötletet, sajnos a műszaki kivételével, nem tudok jól rajzolni.
    Szóval a Kisgrófó táncoltatja a menyecske ruhás (fehér pöttyös, piros alapon szoknyás) Orbán Führert (lehet náci sapka is a kedves vezetőn..). Közben a Szájer üti a fakanállal a vájlingot, és üvölt a zene : a „nézését meg a járását..”🤣🤣🤣

  2. Tom Sawyer szerint:

    Jaa bocs, a lényeg lemaradt :
    Eladó a menyasszony !! 2🤣🤣🤣

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Kéne már egy népszavazás, hogy amelyik politikus érvek helyett gyalázkodik, az nem alkalmas a feladata ellátására, és el kell távolítani a magyar politikából. Qrvára elegem van már az orbán banda és lakájmédiájának a folyamatos gyűlöletkeltéséből, gyalázkodásából.
    De nyilván minden politikusra vonatkozna, nemcsak fideszesekre. Különös tekintettel azokra, akik a külpolitikában képviselik az országot.

    Vajon a fideszes választási bigottság engedélyezne egy ilyen népszavazási kezdeményezést?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum