Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap, levelet írunk a mikulásnak gyerekek, mert futrohan az idő és mindjárt jönnie kell neki a szánkójával. A dadus kérdeszte, hogy nem lesz ez korán, Iboj, mire az Ibojnéni aszonta, hogy éppen most itt ennek az ideje. Mondtam otthon az anyunak, hogy holnap levelet írunk a mikulásnak, hogy jók voltunk nagyon, még a Pityu is jó volt, és kérdeztem az anyutól, hogy mit kérjek a mikulástól. Mire az apu, hogy mit szokott hozni máskor, és mondtam neki, hogy labdát, de akkor a képviselő bácsi volt a mikulás, bár nem volt neki se szakálla, se subája, se nagy hasa se egyáltalán.
Mondta akkor az anyu, hogy kérjek azt, amit akarok, és úgyis meglátjuk, mit hoz, meg eljön-e egyáltalán, és így mentünk el az oviba, hogy majd meglátjuk. Kaptunk a reggeli után az oviba az Ibojnénitől egy pappirt, hogy írjuk vagy rajzoljuk le a ikulásnak, mit szeretnénk, ha eljön a szánkójával, de a Pityu meg aszonta, hogy neki az apukája mondtahogy nincsen is se mikulás, sőt még télapó sincsen. És az Ibojnéni ahelyett, hogy megkérdeszte volna tőle, ahogyan a képviselő bácsi szokta, hogy ki neki az apja, csak mosolygott, és monta neki, hogy mindjárt meg is mutatja, mert van róla fényképe neki.
A dadus állt az ajtóba, törölgetett egy tányért, és hangosan montahogy, na, mindjárt gondoltam, de nem tudtuk, hogy mit is gondolt mindjárt, mire az Ibojnéni elkezdett a zsebébe kotorászni, és kihúzott egy fényképet onnan, amin egy bácsi volt fehér szakállal, de virágos ingben és egy újság volt a kezébe neki. Mutatta a Pityunak az Ibojnéni, hogy naugye, mire a Pityu meg monta nekihogy ez a miniszteres bácsi a tévéből, eszt a bácsit szokja az apukája szidni nagyon, ha meglátja, igaz, akkor nincsen neki szakálla, hanem csillog neki az arca meg nyalogatja a száját is sokat. Az Ibojnéni ekkor megsápadt kicsit.
Asztán meg még jobban, mer a Kisböske nekiát visittani, hogy akkor nincsen is mikulás, kinek írjon akkor vagy rajzoljon inkább, ha senki se hoz neki a szánon semmit, amit a Rudolf húzna, a rénszarvas. De a Pityu ekkor megbolondult, megszállta valami, mert aszt kiabáta most meg, hogy a rénszarvasokat is lelövik mind a képviselő bácsik, monta neki az apuja, hogy a Semmilyen képviselő bácsi lövöldöz le minden rénszarvast mindig. A Kisböske most már úgy ordított, hogy nekiát himbálózni tőle a kereszt a falon, hogy majdnem le is esett, de asztán mégse, de a Kisböske csak visittott, ahogyan kifért neki a száján.
Hogy nincsen is mikulás, a rénszarvasokat meg lelövik, a Pityu meg, mint aki megbolondult teljessen, ordittotta, hogy a képen a szakállas bácsinak a barátja a Semmilyen képviselő bácsi, aki lelövi a rénszarvasokat. Erre az Ibojnéni a Pityunak, hogy ki neki az apuja külgye be hozzá, és monta a Pityu, hogy jó, de már késő volt teljessen, mert mind a gyerekek is megbolondultak, sikítoztak, hogy jujj, nincsen mikulás, az Ibojnéni rázta a képet a kezébe, hogy deiszen itt van, szép a szakálla meg mosolyog, de minden mindegy volt már teljessen. Az Ibojnéni lerogyott egy székre, sírt rá a képére, potyogtak a szakállas bácsira a könnyei neki.
A dadus montahogy na, erről beszéltem, ahogy nézett körbe a szobán, a zokogó Ibojnénin, az üvöltő gyerekeken, a sikittó Kisböskén, és hogy csináljon valamit, kiszedte az Ibojnéni kezéből a képet, fogta és apró darabokra tépte, hogy akkor most ennek vége lesz egyszer és mindenkorra, hogy rend lesz itt ebben a kuplerájban. A dadus is megvadult, a szemétbe dobta a szakállas bácsi képének darabjait, leszedte a keresztet a falról, zsebre vágta, fogott egy kancsó vizet, azt az Ibojnéni fejire borittotta, hogy ő csak nézett a kerek szemeivel, mi is történt, én meg, hogy na, vára dömperemmegyek.
Vélemény, hozzászólás?