Márton miniszter bölcsességei

Azt hittük már, az a félelem élt mibennünk, libsikben, hogy azt a mérhetetlen űrt, amit Kásler miniszter hagyott maga után intellektusban, mókába hajó kijelentésekkel a tiszta hittől csurig átitatva, már soha senki nem fogja betölteni nekünk, és csak bolyongunk a világban árván és elhagyottan. Nagy Márton miniszter azonban, ha nem is irántunk való szívbéli jóságból, hanem inkább a belőle fakadó elemi erejű, ősi, mintegy a mélyből feltörő egyszerűségből eredően olyan pörformanszt ad elő itt már napok óta, hogy rosszkedvünk tele huss, tündöklő nyárrá változott, pedig nem is süt reánk York napsugára.

Nagy Márton – még – nagyon friss miniszter úton van afelé a NER nagyjai közül, hogy ugyan nem azért, mintha pikkelnénk rá, hanem más érdemei miatt dossziét nyissunk neki itt a jegyzeteink között. Ígérjük, most már figyelni fogunk reá, hogy nyájas olvasóközönségünk semmi örömökről le ne maradjon, amelyek belőle fakadnak és buzognak elibénk immár elmondhatóan napra nap. Bizakodunk, hogy muníciónk bőven akad, hiszen így a ténykedések indulásakor is látható, leendő vissza-visszatérő hősünk buzgósága nagy, mondhatni, a butaság bátorságával ontja elibénk lelkének különös tartalmait, és nem látszik fáradni.

Sőt, a meccs elején olybá tűnik, a pofonokat is állja, még csak börpír sem jeleni meg dundi kis orcáján a maflások után. Pedig kap bőven. A Ryanairrel való meccséről már eddig is írtunk, ma is fogjuk érinteni szőrmentén, de most egy teljesen új szállal örvendeztetett meg minket Márton miniszter, és ezzel hívta fel magára a figyelmet olyannyira, hogy belegebedtünk volna, ha nem írhatjuk meg a saját és bízvást remélve a mi drága nyájasaink múlhatatlan gyönyörűségére. Két tételmondattal indítanánk a krónikát, amelyek közül az első az az alaptétel, miszerint “az élelmiszer most azért drága, mert tavaly olcsó volt”.

Ez Márton miniszter első bölcsessége mára, ami viszont a viszonylagosság veszélyét hurcolja magában, mégpedig azt, hogy a bávatag állampolgár nekilát emlékezni, és meg sem áll Kádár apánkig, az ő háromhatvanas kenyeréig, és ekképp hasonlítva a nyomorult életét az egyik diktátortól a másikig, döbben rá arra, hogy Orbán világa mégsem a lehetők legjobbika. Mindezen túl azonban szeretnénk rávilágítani gondolatának közgazdasági kifinomultságára, és innen nézve értjük, a Ryanair miért gondolta azt, küld neki egy tankönyvet „Közgazdaságtudomány hülyéknek” címmel, hátha tanul belőle valamit az ipse.

De ígértünk másikat is, és azt sem feledjük, hogy miszerint „jövőre azért lesz alacsonyabb az infláció, mert most magas”, illetőleg, hogy teljes legyen a képünk arról, Márton miniszter milyen szemüvegen keresztül nézi a kajla világot, rögzítsük ezt is: „extraprofit azért létezik, mert tanította az egyetemen”. Itt most hagyjuk el azt, hogy nagyjából önmagával igazolja önmagát, másképpen a dolgok azért vannak, mert én mondom, mert ez nagyon messzire vezetne, elégedjünk meg most e kijelentés azon hasznával, hogy a Ryanair kontra Márton miniszter derbi újabb állomásáról emlékezünk meg, mert ez is megéri.

A Ryanair nem kispályázik, és odáig ment buzgalmában, hogy aki nála online jegyet óhajt vásárolni, úgy teheti meg, ha elolvassa a légitársaság bájos közléseit arról, Márton miniszter mivel verte át őket a nem létező nyereségükről, illetve arról, hogy Orbán hadisarcát nem háríthatják tovább, a végén odáig jutva, hogy fölszólítják Márton minisztert, kérjen tőlük – mármint a jegyvásárlóktól – bocsánatot, amiért a légitársaságra kenve a sarát ki akarja rabolni őket. Ez annyira szép, hogy festeni lehetne, de legalábbis tanítani, hogyan kell viselkedni a NER visszataszító, mohó bunkóságával szemben.

De látjuk, Márton miniszter – egyelőre – bírja, és a dolgok viszonylagosságáról tart előadásokat, mintha nem lenne rajta a piros bohócorr máris. Főleg, ha még egy sziporkát ideteszünk tőle az előbbi csokorból, amelyből megtudhatjuk, „most minden azért drága, mert a világban drága a gabona”. Szerencse, hogy ezeket már nem tanítja az egyetemen, és szerencsétlenség viszont, hogy ilyen munícióval miniszter, de mondjuk, Kásler után már úgysem csodálkozunk semmin, hogy például Pintér irányítja az oktatást, azon sem. Két hét alatt rendet rak ott is, de mit tesz Márton miniszter?

Ez az a kérdés, amire momentán válasz egyáltalán nincsen, de ahogyan az indulás lendületét elnézzük, hamarosan választ kapunk bizonytalanságunkra, bár vérmes reményeinek ezek után már egyáltalán nincsenek. Mondjuk, nem is nagyon voltak, ismerve a kedves vezető miniszterválasztási gyakorlatát, amelyben a szakértelem számít utoljára, az első a hűség, a második a hit (a pártban és benne), harmadik meg nincsen is. Márton miniszter tökéletesen megfelel az elvárásoknak, és mint kitetszik, működik – sőt, múkodik – is, amire csak azt tudjuk mondani sóhajtva összefoglalván, hogy azt a kurva életbe.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Márton miniszter bölcsességei
  1. polyvitaplex szerint:

    Orbán miniszterválasztási gyakorlata szerint a szakértelem és a kommunikációs képesség, vagyis hogy a jelölt elfogadtassa magát a területéhez tartozókkal, de a sajtóval és a jónéppel is, elhanyagolható. Azt, hogy a szakértők és a magyaremberek mit gondolnak egy-egy miniszterről, leszarja, azok úgyis körül vannak véve államtitkárokkal és gyakornokokkal, a Rogán-minisztérium pedig a kommunikációs helyzeteket felügyeli, és azonnal ellentámadást indít, mint pl. a közmédia a Ryanair ellen.
    Talán három kivétel van, Pintér, Szijjártó és Rogán, ők a legfontosabb, leválthatatlan miniszterek. A többiek, Varga Judit, Navracsics, Lázár, Palkovics stb., meg ez a Márton is, csak ide-oda tologatható parasztok a sakktáblán.

    • Anarchista szerint:

      “…Varga Judit, Navracsics, Lázár, Palkovics stb., meg ez a Márton is, csak ide-oda tologatható parasztok a sakktáblán.”

      Akkor lehet, hogy ezért akarom őket leütni?

  2. cyr45 szerint:

    “az első a hűség, a második a hit (a pártban és benne), harmadik meg nincsen is.”

    Ez a tökéletes megállapítás nem csak a miniszterek kiválasztására igaz, hanem minden rendű, és rangú főemberre, itt, Orbanisztánban!
    Legyen az illető akár köztársasági elnök, akár pedig a parlament (első) alelnöke.

    Ez utóbbiról, íme, egy -kommentárra nem is szoruló- video:

    https://www.youtube.com/watch?v=lLXFUuv80DQ

    Ha valaki esetleg még nem látta volna!…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum