Rogán és a titkosszolgálatok

Most hallgatják meg a minisztereket a különféle parlamenti bizottságok, s mivel a Fidesz volt annyira nagyvonalú, hogy kétharmad-egyharmad arányban osztotta el a tagság arányát a választási eredményre mutogatva, voltaképp a Fidesz hallgatja meg az Orbán által kijelölt minisztereket, és a kör be is zárul. Innen érthető, ha leendő honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky nem tartja aggályosnak azt, ha tulajdona van egy harcirepülő-gyárban, amelytől az állam gépeket is rendel. Ez legfeljebb korrupció, így a leendő miniszter mondhatta volna azt is, hogy boldog karácsonyt, vagy elmondhatta volna, neki csinos a felesége, tehát ne firtasson senki semmit.

A kétharmad-egyharmad arány miatt azonban úgysem kérdez senki semmit, ezek a meghallgatások semmivel sem kevésbé bábszínházak, mint bármely más olyan dolgok, amelyek demokráciában ugyan szokásosak, de a NER-ben a hatalmi viszonyok eloszlása miatt teljesen feleslegesek. Csak azért vannak, hogy Varga Judit mutogathasson, tessék, ugyan nem tudja, mi az a jogállam, de bizony még a leendő minisztereknek is keményen vizsgázniuk kell. Átesett ilyenen Kásler is négy éve, és láttuk mi lett belőle, ez a Bobrovniczky majd elad pár repülőt az országnak, és azt mondja oszt jónapot. Látszik, hogy nem várunk el sokat, reményünk meg egyenesen semmi.

A leendő honvédelmi miniszter friss hús, Rogán viszont annyira régi, hogy már szaga van, viszont egyre nagyobb hatalmat ad a kezébe Orbán, aminek nem biztos, hogy jó vége lesz. Mert Rogán nagyon jó katona. Láttuk, hogy a propagandát is milyen jól működtette, elsöpörte vele az országból a józan észt, az elhülyítésnek nagyon változatos módjait volt képes kitalálni, és pénze is volt hozzá dögivel. Mindezek után, ha azt halljuk, Rogánhoz kerül a polgári titkosszolgálatok irányítása, akkor semmi jóra nem számíthatunk. Nem is igazán a tehetsége, hanem a feladat végrehajtásának aljas módozatai miatt, lásd: propaganda.

Rogánt is meghallgatták tegnap kétharmad-egyharmad arányban, és talán épp emiatt nem tették fel neki a kérdést tervei elmesélése után, mégis, hogyan képzeli, amit elmondott, mert mesélt rémisztően riasztó dolgokat, hogy fusson mindenki, amerre lát, ha van rá lehetősége, pénze és egészsége. Azt mondta Rogán a polgári titkosszolgálatok feladatairól: azonosítsák be és lépjenek fel a „háborús propaganda” ellen. Ide sorolta azokat is, akik azt akarják, hogy „a magyar emberek fizessék meg a háború árát”. Ebből az látszik, hogy elhúzódó háborúra számít, másodjára az, hogy a háborús vészhelyzet mint új alkotmányos lehetőség akkor is megmarad, amikor háború már sehol.

Erre utal, hogy migrációs vészhelyzet is van már majd’ évtizede, úgyhogy azt csinálnak, amit csak akarnak, Rogán viszont a jelek szerint a titkosszolgálaton keresztül az ellenzék levadászására készül. Ha beszélhetünk még ilyenről. Mert mi az a háborús propaganda, ugye, hát az, amit annak nevezünk. Ha például kijelentjük, hogy az ukránoknak joguk van fegyverrel megvédeni magukat, máris háborús propagandát folytatunk, főleg Orbánhoz képest, aki másra sem alkalmas, mint sunyin békét óbégatni. Voltaképp ezzel nyerte meg a választást, mert ennyi is elég volt a jelek szerint. Innen nézvést a nagy többségnek az is mindegy, miket beszélt Rogán.

A tételmondat második felét azért még jegyezzük meg, miszerint a titkosszolgálatok azok ellen is fellépnek, akik azt akarják, hogy „a magyar emberek fizessék meg a háború árát”. Ilyen sincs senki az ég egy világon, de a választás előtt, a kampányban az ellenzék ezzel is meg lett vádolva, lefordítva mai nyelvre, aki helyesli az embargókat az oroszokkal szemben, máris a nép ellensége, és tegyünk hozzá még pár jelzőt a rákosista időkből, ahová a NER öles léptekkel igyekszik. Szóval cudar világ jön, de nem győzöm hangsúlyozni már másfél hónapja, mi akartuk ezt, mi választottuk meg őket, úgyhogy kuss van nekünk. Nekem is, csak nem hallgatok a szép szóra.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Rogán és a titkosszolgálatok
  1. polyvitaplex szerint:

    Rémisztő adalék Rogán meghallgatásához, hogy Kocsis Máté frakcióvezetőként külön felhívta a figyelmét a „külföldről finanszírozott” civil szervezetek és média szemmel tartására. Rogán és Kocsis külön-külön is tenyérbemászó alak, de így, egymás mellé terelve őket, egyben látni a hatalmat és az undokságot, rémisztőek.

  2. Vajda Rudolf szerint:

    Ha tanultátok volna,akkor se értékének ezeknek a működését “újságíró”(Czeglédy csicska)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum