OV’22 – ájlávjú szett

A választás előtt öt héttel, évekre előre gondolkodva kormányunk negyvennyolc (48) milliárd közpénzt csatornázott Demeter Szilárdhoz erősítve az ő „kultúrstratégiai tevékenységét”. Éves bontásban sorolja az Orbán által aláírt rendelet az utalni szükséges összegeket egészen 2025-ig, ami a világ optimista szemléletére utal, lévén, még az is lehet, Demeter Szilárd mint magyari kultúrfőnök már az idei orgonavirágzást sem éri meg. Természetesen Orbán is alább kell adjon akkor az örökös miniszterelnöki címéből, de nem úgy tűnik, mintha fölfognák, a jelenlegi status quo átmeneti.

Az ilyen intézkedések azt a képzetet keltik az emberben, a Fidesz öröknek érzi magát, és legszívesebben nekilátna a piramis építésének – megfelelő keleti tájolással –, ahonnan az istenkirály újjászületve irányíthatná a birodalmat az idők időtlen végezetéig. A Fidesz, Orbán és a hívők már régen elveszítették a kapcsolatukat a valósággal, a diadalmi jelentésektől permanens békemenet-állapotban vannak, és így sugározzák a Demeter által építeni óhajtott jobboldali szellemi és erkölcsi fölényt, ami végignézve rajtuk heroikus feladat. Mármint a sugárzás matéria nélkül.

Márki-Zay, aki tegnapi évtizedértékelőjében bejelentette, az a hivatása, hogy megszabadítsa az országot a gonosztól, Debrecenbe is készül menni nagygyűlést tartani, de a kultúrfölény azt üzente neki, oda be ne tegye a lábát, mert betörik az orrát, és ezzel párhuzamosan lerúgják a veséjét. Mintha migráncs volna a gyöpön. Feltehető, hogy azok, akik Márki-Zay megruházását kilátásba helyezték, március 15-én békemenetelni indulnak ingyen buszokkal, házi főzésűvel a laposüvegben, és beszerezve a békemenet-csomagot, szettet mintegy a rajongás búcsúi kellékeivel.

Ez a kelléktár magában hordozza Demeter „kultúrstratégiai tevékenységét”, a jobboldali szellemi és erkölcsi fölényt. Így kell ennek lenni, hiszen a közel ötezerért rendelhető csomagban van sapka, oldaltáska, karkötő, kitűző, valamint ajándék kokárda is. Emlékezhetünk, leendő köztársasági elnökünk már hónapokkal ezelőtt ilyenekben fotóztatta magát a pártatlanság jegyében, most pedig ideológiai háborút delirál. Akinek van OV’22 satyója, mi másra is gondolhatna, főleg úgy, hogy a békementesek is ilyenben fognak bégetni ezek szerint. Csupa potenciális köztársasági elnökök a sorban.

Közel ötezerért lehet rendelni a rajongás búcsúi kellékeiből. Meg kell hagyni, aki ezt gyártja, forgalmazza, meglátta a tátongó piaci rést, ami a fröccsöntött Orbán szobrok és világítós műanyag Szűz Máriák között tátong, mint a fideszi nemzet esszenciájának anyagba álmodása. Már csak a ringlispíl hiányzik és az okádás. Ami a NER-ben folyik, arra egyébként nem igazán léteznek szavak (a lét dadog), a csodálkozás tárgya viszont az, hogy a hívők azt sem veszik észre, milyen szánalmasan hülyének vannak nézve. De hát, mindenkinek az igényei szerint.

És amiként Demeter gondoskodásával a képünkbe kapjuk a Nélküledet mint himnuszt, vastagcsabákat, nagyferenceket, és látjuk, hogy a Fidesz frakcióülésén már nem csak a bátor százharminchármak, hanem az egész seggnyaló mancsaft is részt vesz a fényképek tanúsága szerint, akkor jövünk rá arra, hogy ezek eggyé olvadtak. A Fidesz sem több mint óbégató békemenet, az esernyővel kardozó, Márki-Zayt öklöző matrónák ugyanazok mint Varga Judit, a kultúrfölény az orbános műanyag karkötő, az erkölcsi tartás pedig a seggnyalás. Nem tudom, érződik-e, milyen csendesen zokogok.

Pedig nagyon. Hogy miként a békemenet előre megy és nem hátra az egyenszettjében, ott áll majd Magyarország képén bamba vigyorral, és nem lesz gyarmat. Nem az utolsó órában vagyunk, hogy ennek vége kell lenni, mert azon már rég túljutottunk, tulajdonképen Adynál értünk a végére a piszkos gatyás bamba társakkal, káromkodással és fütyörészéssel. Hogy volt itt tizenkét év európai hazát építeni, helyette pedig kapjuk a békemenet szettet ajándék kokárdával, kitűzővel és baseball sapkával. Még az a szerencse, hogy baseball ütő nincsen benne. De még az is lehet.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum