Létforma és klubtagsági

Fricz Tamás a CÖF kurátora. Hogy mit kur és mit átor, az bizonytalan, de szellemi képességekben már majdnem Csizmadia, viszont még így sem éri el a béka ülepét. Ebből a magasságból azonban sajátos szemszögből mutatja magát a világ, minden hatalmas és félelmetes, telis-tele az ég alja veszedelmes brüsszelekkel sorosokkal, akik rá akarják kényszeríteni a mimagyarokra az életformájukat, bár azt még nem tudjuk, ez milyen is volna. Nincs infónk, hogy a brüsszelek, sorosok szeretik-e a préshurkát (disznósajt) vagy a velős pacalt, mint a magyari übermensch kellékeit (vö: tsickhos, paprikasch illetőleg túrórudi és karikás ustor).

No most, Fricz apostol megszólamlásából tudjuk, hogy mindazok, akik ezeket nem szeretik, „végső leszámolásra készülnek”, meg akarják buktatni magát Orbán Viktort, ami idea az ilyen friczeknek, csizmadiáknak (úgy is mit jól fizetett Józsik) maga a végítélet, pokol, apokalipszis vagy bármi ilyesmi gusztus szerint. Azért fognak békemenetelni a mimagyarok Fricz szerint, hogy megmutassák, ellenállnak a globális elit nyomásának. Látom ebből, hogy a globális elit mint valami mahomet szumós nyomja és toligálja (miközben szórja a rizsát) a magyari létformát az előző bekezdésben jelzett kellékekkel, valamint család és gőgicsélő kisdedek.

Azt is eltaposni készül ez a szumós meg a kereszténységet is Fricz közlése szerint. Voltaképp a keresztény magyar családot akarja megszüntetni a globális elit, ami lássuk be, nagy veszedelem, ezért menetelnek ő október 23-án lengyel bratankikal az oldalukon, mert, mint megtudtuk, így fognak ők üzenni már nem csak Gyurcsánynak, hanem a nagy, kerek Európának is. Hogy vigye a léformáját máshová. Igaz ugyan, hogy ez az Európa már százszor elmondta, ő csak egy dolgot szeretne, ha már kies hazánk belépett a klubba, tartsa be annak játékszabályait, és ne hugyozzon permanensen az asztalra meg szarjon a sarokba.

Lecsupaszítva a dolgokat, hogy a friczek (és a többi hasonló kvalitás is) megértsék a tátott szájukkal, a szumós annyit kér csupán, hogy ne lopjanak és ne építsenek diktatúrát. Valamint, hogy ne uszítsanak menekülők ellen, gyámolítsák az elesetteket, voltaképp a szumós azt kéri, tartsák be a tízparancsolatot. Innen nézvést keresztényibb a Friczet fenyegető veszedelem, mint a gazdája, aki azt állítja, hogy a seggéből is böjti szelek fújnak, miközben pogányabb bármely jámbor mórnál. Hiába óbégatott a napokban Gulyás kancelláriás miniszter, hogy nyugaton már nincs is kereszténydemokrata miniszterelnök, csakis itt minálunk. Igen ám, de vannak jóravaló hitetlenek dögivel.

Míg pedig gonosz hívők még többen, azokról pedig nem is beszélve, akik a hamis hitet lobogtatják zászlajukul, és mégis úgy élnek, akár valami vademberek, mert a Gucci, a Rolex és a szenteltvíz nem takarja el a lélek sötétségét és a bűnöket. Fricz azt ordibálja, hogy megvédi a családot, kereszténységet, hagyományos értékeket, ezért menetel. Sajnálatos módon azonban tudjuk, hogy rengeteg pénzért azért toborozza a bávatagokat az utcára, hogy Orbánt hatalomban tartani segítsenek, mert a bukásával megszűnne a kurátorság. Másoknak a jól fizetett seggnyaló állás, igazgatótagság, és nem utolsósorban közbeszerzések, így az a létforma, amit védenek, a harácsoló semmittévőé.

A szumóstól ugyanis annyi gyereket csinál, amennyit akar, annyiszor imádkozik és jár templomba, ahányszor a lelke kívánja, annyi szalonnát zabál és fröccsöt iszik, amitől akár a szíve is eldurran, sőt, meccsre is járhat, ha ott nem huhog, niggerezik és indul a vonatozik. Mert a határvonal itt van. Ne legyél nácifasiszta, ezt kéri a szumós, Fricz pedig – és az összes többi – ragaszkodik hozzá, hogy a nácifasiszta az ő létformája. És, ha innen nézzük, valóban meg akarják változtatni azt, de nem a globális hatalmak, hanem minden jobb érzésű organizmus. Ilyenekből azonban a békemenetben elég kevés lesz. És ennyi köztünk a különbség, ami nem kevés.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum