Van nekünk ez a két amazonunk, a Novák és Varga névre hallgatók. Orbán választotta őket magának saját bejáratú aljas céljaira, s míg a másodikról, aki a munkakönyve szerint az igazság ügyeivel kellene foglalkozzon, nyíltan is kimondatott, hogy doktorminiszterelök et. mire is tartja az istállóban: küzdjön meg Brüsszellel, védje a nagyságos úr hátát vagy pohos valagát a fronton. A másik, aki a CSOK-ot intézi a hivatalban, ezen túl szintén ilyen hazugságot és gyűlöletet okádó figura. Hogy önszorgalomból-e vagy felbérlés által, illetve az agy elborulása okán, az ugyan nem mindegy, de a végeredmény szempontjából mégis teljesen érdektelen.
No most, ezek ketten olykor ellentmondásba kerülnek önmagukkal, egymással, de legfőképpen a valósággal vallásos buzgalmukban, mint amikor nemrég Novák nacsasszony a svédeknél járt holokausztfórumon, de nem rememberezett, mint ahogyan az összejövetel nevében is benne foglaltatott, hanem teli pofával szidta a magyar ellenzéket. Mindennek megvan a maga helye, ennek épp ott nem lett volna, de gyerekszoba híján, s azon kívül még jellemtelenül is, így jár az ember. Még szerencse, hogy a holokausztfórumon nem O22-es sapkában pucolta seggtörlővel az ablakot, mert a magyar baloldali ellenzék kompletten összeállt a nyíltan antiszemita Jobbikkal.
Ezt fejtegette ugyanis Novák nacsasszony a rememberes konferencián, s emiatt ő „minél nagyobb nemzetközi visszhangot, felháborodást szorgalmazott”. Ez így elég röhejes, mert ugyan én nem sokat értek a lélek titokzatos dolgaihoz, de annyit azért igen, hogy felháborodni parancsszóra nem nagyon lehet, azt az ember lelkiismerete szokta művelni spontánul és magától. Novák nacsasszony tehát nem kevesebbet követelt a nemzetközi közösségtől, hogy tiltakozzon a magyar ellenzék összefogása ellen, ami nehezen érthető elvárás, mert azt kéri a CSOK-os nőszemély, hogy avatkozzanak bele Magyarország belügyeibe, ha jól értelmezzük a felkérést.
Itt jön a képbe Varga seggvédő, aki a magyar igazság ügyeinek intézése helyett leginkább azon visítozik, hogy ne avatkozzanak bele az ország belügyeibe, ne üldözzék a magyar boszorkányokat kettős mércével és előre megírt ítélettel. Ha jól sűrítettem össze Varga J. felbugyogó keserveit. Remélem kitetszik az ellentmondás, amibe szabadságharca közepette a két amazon keveredett, hogy egyrészt ne avatkozzanak, másrészt meg nagyon is, azaz, például Brüsszel küldje a lóvét, de gyurcsányozzon, hogy azért küldi a dellát Mészáros zsebibe, mert az elmúlt nyolc év. Azt hiszem, így kerek a történet, a nacsasszonyok ezt szeretnék elérni Orbán megbízásából.
Látszik, hogy ez így nem megy, egyéni kívánalomra a külföld nem szokott felháborodni, azon azonban igen, hogy Orbán mit művel a jogállammal, ezért ide is utaznak önszántukból, majd zaklatottan távoznak. Hogy az ember rajta kapja a két bábut, hogy összevissza és egymásnak ellentmondó dolgokat beszélnek, az a kisebbik rossz. A nagyobbik az, hogy jól láthatóan a Fidesz eljutott a haza nem lehet ellenzékben felfogástól az ellenzék nem lehet a hazában attitűdig, amit egy tegnapi történés is ékesen bizonyít. Az előválasztás sátrát barikádozták el a Bosnyák téren fideszisták, hogy akadályozzák a szavazást, és azt gondolták, ez jó móka.
Nem, nem az. Hanem éppen annak ékes bizonyítéka, amire az előbb jutottam, miszerint a Fidesz nem szívesen szív egy levegőt a nem magafajtával. Büdösek vagyunk nekik, Novák nemzetközi felháborodást kér ellenünk, ha véletlenül elmeséljük a nyomorunkat a nagyvilágnak, akkor hazaárulók vagyunk. Mondtam ezzel nóvumot? Egyáltalán nem, csak arra szerettem volna rámutatni a magam szerény eszközeivel, nem ártana egyeztetni a kommunikációt, mert ha mindenki csak úgy a saját kútfőből hazudozik, akkor a dolgok a végén megbicsaklanak, mint most is. A legszebb az egészben azonban, hogy mindezeket egyfolytában úgy adják elő, mint az erkölcs és a hit bajnokai. Nos, ez a baj.
Szombathelyi újságíró.
A r;gi Rákosi vicc jut eszembe erről:
“A tanítónéni a “tragédia” fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
– Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a disznói!
– Nem Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
– Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
– A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia! De nem baj! A baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a disznói…”
Nos, a fidesz-csürhe tanácstalan toporgását mutatja az is, ahogy az előválasztáshoz viszonyultak: elhallgatás, lekicsinylés, bohóctréfává degradálás után a rémült kapkodás, az egyik fővárosi szavazási sátor elbarikádozása – na, nem mintha célt értek volna, az ellenzéki szavazók csúcsot futottak, vagy döntöttek, vagy berúgtak minden gólt…, nem tudom, fideszes sportnyelven, ahol “1:1-re győztünk” kifejezések vannak, hogy mondják azt, amikor lemossák őket a pályáról?
Bennem csak egy kérdés motoszkál, igaz, egyre ingerlőbben: mivel az ellenzéki szavazó helyeknek nyilván volt területfoglalási engedélyük, akkor ilyen esetekben hol is lehet a rendőrség, avagy – ha már a minisztereket “vegzáljuk” – hol van Don Pintér?
Vagy keressük inkább doktor Kotászt?