Orbán a hegyen

És akkor tegnap sztaniolba csomagolva, meghintve rózsavízzel, Magyarország kormánya azt mondta Fekete-Győr Andrásnak, rajta keresztül pedig minden gyurcsányistának, és mind az összes hatalomért reszkető, s ebbéli aljasságában a nemzetére rontó ballibsi, kommunista ördögpatásnak, hogy be is kaphatja. Mert ugyanis ez a Fekete-Győr, az olimpia-álomgyilkos videózkodni óhajtana szeretett vezérünkkel. Nyilvánosan kérte meg őtet erre, mintha a magasságos valami filmsztár lenne, futballhérosz, RonaldoMessi maga, akinek az oldalán és az ő fényében feredőzve ennek a Fekete-Győrnek a nyomorult élete értelmet nyerhetne. Úgy is, mint általa, ővele és őbenne.

Mókásan zseniálisat húzott egyébként az olimpia-álomgyilkos, bement Orbán ringjébe, midőn arra kérte nemzetünk fura urát, készítsenek egy felvételt, akárha cimborák, s azon közösen rimánkodjanak mind az összes mimagyaroknak, hogy iramodjanak oltakozni. No most, a forgatókönyv szerint Orbán ebből jól kijönni nem tudott volna sehogy, mert a filmalkotás bizonyság lett volna arra, hogy az ellenzék nem oltásellenes, mint ahogyan valóban nem az. Másfelől, ha Orbán nem áll vele egy kamera elé, akkor ez arra bizonyíték, hogy neki fontosabb a hatalom, mint a népe, mert nem hajlandó őket oltakozásra kérni.

Harmadrészt pediglen ősellenségével, aki a jövőben őt börtönbe óhajtja küldeni, kellett volna mórikálnia, ami maga a meghasonlás, sőt és ezen túl arra is bizonyság lett volna, hogy egyenrangúnak ismeri el az olimpia-álomgyilkost, amitől a hívek hasonlottak volna meg. Lévén az a képzetük, hogy a nemzetére törő baloldal nem emberekből áll, hanem humanoid alakot öltött trágyahalom csupán mind az összes, akiket vasvellával kell elpucolni, kihajítani mintegy Mária narancssárga országából. Ez volt a Fekete-Győr által felállított csapda, amibe mindenképp belesétált volna a kedves vezető, ha úgy tesz, mintha halandó lenne, és reagált volna a felkérésre.

De ezt nem tette meg. Ahogyan az olimpia-álomgyilkos bepattant a ringbe át a határoló köteleken üdén és hamvasan, Orbán pedig azonmód slisszolt ki onnan hátra se nézve, hanem beküldte a sakálfalkát, aki őtet a valóság mint olyan elszenvedésétől buzgón óvja. És a sakálfalka ekkor mondta kormányzati kommunikációs központ alakba bújva, hogy Fekete-Győr kapja be. Ám nem csak ő, hanem mind az összes libsikomcsi cimborája is, sőt, ők mindahányan kérjenek bocsánatot az egész nemzettől, hogy őket le akarták beszélni az oltakozásról, holott mindannyian tudjuk, ez nem így van. Csak a bevizsgálatlan löttyöktől óvtak, de ebben igazságot tenni már soha nem lehet.

Mesénk, történetünk itt a királyról szól ezért, aki ül a hegyen, néz az alant hangyaként sürgölődő népére, akinek gondjai, sóhajai hozzá el nem érnek, fogalma sincs az életükről, halálukról, és ilyen piszlicsáréságok őt nem is érdeklik egyáltalán. Ahogyan zúg az élet és a halál, gondja csak egy, hogy a hegyen lehessen. Mert oda ő egyszer felkapaszkodott, el onnan ő nem megy, egyáltalán, a köznapi létet úgyannyira odahagyta, hogy már az emléke is elhalványult annak: valaha ő is ember volt. Viszont most nem tudjuk, mi is lehet, de már sajnálatosan ő maga sem. Kifordult a világa, és ócska álmokkal van tele. Ha ezt a valóság egy kicsit is megkarcolja, gennyes lé folyik belőle.

Ezért, és a Fekete-Győrnek küldött válaszból is kikövetkeztethetően iszonyú év előtt állunk, a sakálfalka annyi mocskot fog a nyakunkba zúdítani, amennyit és amilyet még nem láttunk. Film készül Gyurcsányról, Czeglédyt újra megtalálták, s ha valaki is szólni mer, az is kiderül róla, hogy már a pelenkájába is rosszul kakált, amikor Kádár unokája volt. S mindeközben Orbán ül majd a hegyén, s mint a Facebookon is kiderült, a bávatagok imákat írnak hozzá, és mindez eléggé lehangoló bír lenni. Valahogy olyan lesz, hogy rájuk köszönünk illőn és kedvesen, mire gyomorig tátott szájjal üvöltve küldenek el anyánkba olyan vádakkal, amit soha el nem követtünk. Mi leszünk a malomtulajdonos kulák szeretője mind.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum