Olcsó tojás

Este bejelentkezett a szomszéd Józsi böfögve, miszerint ma majd kilenckor jön pénzt kérni, hogy olcsó tojást vehessen. Reggel hétkor jött, hogy majd kilenckor érkezik a pénzért az olcsó tojáshoz. Nem tudom, mit rohangál, talán azt ellenőrzi, életben vagyok-e még, hogy tudjak pénzt adni olcsó tojásra. Már amúgy is tartozik, minden hónapban ez van, hogy kihúzza nyugdíjig. Amikor megjön a postás, törleszt, így kódolva van az is, hogy két hét múlva újra kér, és ezen mód, körbe-körbe telnek a hónapok. Ha így belegondolok, nélkülem lehet, éhen halna a szomszéd Józsi, ami terhet nem vennék magamra, pedig sokszor hajítottam ki már Orbán-rajongása miatt.

Nem az a baj, hogy szerelmes belé, hanem, hogy ostoba, mégpedig egészen menthetetlenül, ami idegesítő. Nem jön rá az összefüggésre, miszerint Orbánnak van köze ahhoz, hogy ő minden hónapban kuncsorog, de nem lehet mindenki közgazdász, csak normálisnak kellene lenni, s valljuk meg, ez a feladat a mai Magyarországon egyáltalán nem egyszerű. Úgy mosogatják az agyakat, mint nyunyó néni hypóval a tojásokat húsvétkor. Most is kapnak a nyugdíjasok ingyen újságot „Jókor” címmel, amit sok millió példányban szórnak ki nekik. Így, ha gonosz lennék, azt mondanám a Józsinak, hogy vegyen abból tojást, és köszönje meg Orbánnak.

De nem vagyok gonosz, pedig jó lenne. Akkor például rámutatnék a Józsinak, hogy a neki szánt kiadványban Orbán dicsekszik, hogy a Gyurcsány elvette a tizenharmadik havit, amit ő most visszaad. Iramodj tojásért Józsi, mutatnék rá a „Jókor” című, nyugdíjasoknak szánt propaganda bigyóban a tartalomra, ahol Orbán visszaad, és sátánian mosolyognék, ha gonosz lennék. Nem vagyok gonosz, jó sem vagyok, gondolkozom. Ugyanitt viszont a nyereményjátékoknál be kell jelölni, hogy a nyugdíjas kapcsolatban akar-e maradni a kormánnyal, különben meg „szórakoztató” tartalmak vannak benne művész urakkal és hölgyekkel.

Hogy kormányunk már megint adatokat gyűjt a kampányához, miközben kampányol, szót sem érdemel, amióta az oltási regisztrációval is azt teszi. Ez annyira aljas, hogy az ilyen kiadványos gyűjtögetés ahhoz képest babazsúr. De ez már közkeletű gonoszság, így most a valóság másik szeletére mutatnék rá. Mégpedig arra, hogy mindenféle művész urak és hölgyek mosolyognak ebben. Ez csak azért érdekes, hogy megkérdezte-e őket valaki is, hogy akarnak-e Fidesz propagandában és propagandának mosolyogni. Ha igen, baj nincs, csak szomorúság. Nagy Ferenc Csótány is elmondta ennek a filozófiáját, hogy a művészember tudja, melyik valagat kell nyalni.

Ezután kapta meg a Kossuth-díjat és a tizenhat millát vele, amiről telesírta az ilyen „Jókor”-szerű kiadványokat, hogy az asszony elvette tőle. Azt vélte Nagy Ferenc Csótány, hogy ettől emberarcú lesz, hát, nem sikerült. Tényleg, itt jut eszembe, az én Józsim is rajong azóta Nagy Ferenc Csótányért, dúdolgatja a nyolc óra munkát, s amikor mondom neki, hogy ez lószar, akkor visszavág, nem lehet az, mert Kossuth-díjas. Így zárul be a kör, ez már majdnem tautológia. A Józsi-féléknek – és rengeteg van belőlük – ezért nem bír hibázni Orbán sem, hiszen Orbán, és a név magában hordozza a tökéletességet. Az istenit megkérdőjelezni pedig nem lehet.

A Józsi nekem kuncsorgása, hogy éhen ne vesszen, az sorscsapás, maximum a Gyurcsány tehet róla, de őt sem tudjuk miért. Csak. Minden bajnak ő az oka, a nevében hordozza a gonoszt, míg Orbán a megváltást. Amit itt most előadtam, nem felfedezés és nóvum, hanem annak a bemutatása, milyen közegben kellene legyőzni Orbánt egy év múlva. Az ilyen „Jókor”-ok csak bolhafing, mindent úgy el fog borítani a propaganda, hogy belefulladunk, és van hozzá befogadó közönség szerte az országban dögivel. Felvilágosítani őket pedig nem lehet, amihez nem az idő kevés. Nem mondom ki micsoda, mert akkor az lenne, hogy lebunkózom a híveket, ilyet pedig nem akarok egyáltalán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Olcsó tojás
  1. remete szerint:

    A propaganda-algoritmushoz érdekesség: két különböző címről is regisztráltam oltakozásra, de csak a “semleges” címre jönnek a kormányinfók, az “ellenséges” Fb-hoz tartozóra semmi! Mégis csak komolyan kell vennem azt a fölvetést, hogy a hívőket oltották első körben, Kubatov-lista alapján.

  2. Luki szerint:

    Ez is egy jó kis összefoglalás volt.
    Ahogy a fater szokta mondani, “Fiam, ha Magyarországon 100 évig nem születik hülye, akkor is lesz.”
    Nem tudom mennyira “Magyar” dolog ez a szemellenzős jobbágy mentalitás, de hihetetlen hogy mennyi ostoba ember van ma az országban, akik beszopják az állami propagandát.
    Persze emberi dolog, hogyha túl sok hazugságot hallasz, akkor egy idő után azt hiszed az az igazság. Persze ha egy kicsit is művelt ,és széles látókörű vagy, sőt tovább megyek: “egyszerű parasztival” is
    látható mi megy az országban.
    Az a gond, hogy ezek még a nyakunkon ülnek, és nem lángol az országház…

  3. Yeti szerint:

    Az lesz ennek a vége, hogy a józsi egyszer csak “rájön”, azért nem futja ki a pénzből a hó végéig mert az elején mindig oda kell adja neked egy részét!
    Régi falusi kis boltosok pont így jártak, aztán vonatozhattak 🙁

  4. miki1950 szerint:

    Látlelet a magyar valóságról.
    Ma anyám panaszkodott nekem, hogy a kazánszerelő mondta cserélni kell a Junkerst, mert régi. De a nyugdíja ugyan nőtt valamicskét, csakhogy mégis kevesebb a pénze. Mondom néki. Aztán mutter! Hányszor elmondtam már,hogy ne a Kecskés mézesmázának higyj, mert az a diktátor meghosszabbított keze!?
    Hüm hüm.
    Piac. Kéregető az autnmatánál. Adna …..Nem! Kérjen attól aki miatt most kéregetni kényszerül.
    Körülállók:igaz, igaz!
    Szóval egy petákot sem adnék Józsinak kölcsönbe, kérjen attól akit imád.
    Mert nem érdemli.
    Iványi,Hadházy, Magyar Hang, Klubrádió, Nyugat megérdemlik.
    Mert az ilyen és hasonló betegeket próbálják megmenteni.
    Némelyik nem sok sikerrel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum